A szegedi Sheket zenekarral, másodszor
„Táncolni mindenki szeret!”
A Sheket tel már találkozhattatok itt, a Képes Ifi hasábjain. A beszélgetés apropója az volt, hogy a Magyarországon egyre népszerűbb együttest bemutassuk a vajdasági közönségnek is. Velcsev Kosta, a gitáros akkor így nyilatkozott: „ Nagyon, de nagyon mennénk hozzátok a Shekettel… És olyan koncertet fogunk adni, hogy leszakad a pofája mindenkinek! ” Nyáron aztán mindannyiunk kérése meghallgattatott: a zenekar kétszer is játszott nálunk, a kishegyesi debütálás után augusztusban Szabadkán léptek színpadra. Vajdasági élményeikről és egyebekről beszélgettem velük a SZIN-es bulijuk után.
Pihegve kéredzkedek be a színpad mögé a Borsodi Malátabárban. Már megint mekkora bulit csapott ez a banda…! Meg is látom Kostát rögvest, megörülünk egymásnak. Kérem, hozzon még néhány embert, aztán beszélgessünk! Leülök egy közeli székre, és nézem, ahogy a gitáros sürög-forog, kérdezősködik, felém bök, bólintás, mosoly, egész szépen összejöttünk végül! Kostán kívül mellém telepedett Kovács Zsolt klarinétos, Hohl Zsuzsanna basszusgitáros, és az egyik táncosuk, Ferencz Tamás. Csapjunk is akkor a lovak közé!
• Hogy érzitek magatokat, milyen volt a koncert?
Zsolt: – Nagyon jól éreztem magam ezen a koncerten, ilyen közönséget még nem is láttam itt, Szegeden, de még a környékén sem!
• Gyakran léptek fel Szegeden?
Zsolt: – Itt lépünk fel a leggyakrabban, havi két-három alkalom össze szokott jönni. Jól mondom, Kosti?
Kosta: – Jól mondod, igen. Klubokba is és szabadtérre is hívnak minket. A Millennium kávéházban például, vagy egyszer a Reök-palotában, ott akusztikus koncertet adtunk… Meg persze különböző rendezvényeken, mint például az augusztus 20-ai, igyekszünk jelen lenni.
• Kialakult-e már a törzsközönségetek?
Zsuzsi: – Úgy gondolom, hogy igen, és ezt a mai koncert is illusztrálta. Tényleg köszi a szegedi közönségnek, ez a koncert eszméletlen volt, szerintem az eddigi legjobbunk…
• Merre jártatok a nyáron?
Zsolt: – Bejártuk a Balaton környékét, Csongrád és Bács-Kiskun megyét. Játszottunk Debrecenben, a nyírbátori Azfesten, Budapesten, a Campus Fesztiválon… Bejártuk egész Magyarországot.
• Hogy fogadnak titeket a távolabbi, idegen városokban?
Kosta: – Mivel tánczenét játszunk, nincs nehéz dolgunk új környezetben sem, hiszen táncolni mindenki szeret!
• Idén végre sikerült bevennetek Vajdaságot is…
Zsolt: – Azt tapasztaltam, hogy az ottani közönség sokkal jobban oldódik, mint a magyarországi. Bemondták, hogy most jön a Sheket, senki nem tudta, mi az, felálltunk a színpadra, és hopp!, egyszer csak azt vettük észre, hogy bulizik a nép! Itthon óvatosabb az emberek, várnak négy-öt számot, mire táncra perdülnek, ezzel szemben ti elsőre!
Kosta: – Azért ez körülményfüggő is. Vajdaságban mindkét alkalommal sikerült jó időpontot kiharcolnunk. Ezenkívül fontos az is, hogy a zenekar jó hangulatban utazzon, érkezzen. Ha mi nem élvezzük a koncertet, hogy várhatnánk el ezt a közönségtől? Ez ennyire egyszerű.
• Melyik volt a nyár leggyengébb koncertje?
Zsolt: – A Hegyalja fesztiválos. Nagyon jól indult, aztán viszont jött egy hatalmas vihar, és 8 perc 24 másodperc után lekapcsolták a villanyt. Meghatározó élmény volt, az biztos… Ettől függetlenül nagyon szeretem a Hegyalját, csak legközelebb jó lenne többet játszani!
Kosta: – Az sem mindegy, hogy a táncosaink velünk tudnak-e tartani, vagy sem.Szerencsére sikerült a nyár minden koncertjén hoznunk egy elég jó átlagot, így egyik sem volt vállalhatatlan. A Szigeten négy helyettesítéssel kellett játszanunk, az húzós volt, de megoldottuk, erre büszke vagyok. Az, hogy ez a mai buli ilyen jóra sikerült, nem véletlen: rengeteg munka áll a hátunk mögött. Jó is lenne egy kis pihenés, de végül is majd pihenünk a temetőben…
• Hogy álltok a lemezzel?
Zsolt: – Van már egy lemezünk néhány dallal, de csak házi használatra… Viszont az első igazi, tizenkét számot tartalmazó CD-nk is hamarosan elkészül. Valószínűleg a neten fogjuk forgalmazni, meg koncertek után esetleg. Amit alá is írunk, ha szépen néznek ránk…
• Mekkora szerepet játszik a Sheket az életetekben?
Kosta: – Ébredés után fölhívom Tamást, a táncos-koreográfusunkat, hogy igyunk meg valahol egy kávét, lehetőleg olyan helyen, ahol van wifi, és e-mailen tárgyalhatunk a klubokkal. Ez megy úgy hatig, ha nincs koncert, ha van, 16.30-ig. Utána MSN-en beszélgetünk Zsoltival, megmutatja az ötleteit, és kb. ennyi. Mindennap. Egyáltalán nem sajnálom a rá áldozott időt.
Zsuzsi: – Mivel csellistának készülök, gyakran kell megküzdenem a lámpalázzal, és ennek kezelésében rengeteget segít a zenekar. Minél több koncertet csinálok végig, annál több önbizalmam van ahhoz, hogy egyedül is kiálljak a színpadra a csellómmal.
Tamás: – Az én életemben is nagyon fontos szerepet játszik a zenekar, mivel itt újra át kell gondolnom az autentikus magyar néptánc lépéseit, új képletekkel kell bővítenem. Gyakorlatilag teljesen át kell állítanom az agyamat, amikor velük dolgozom. Ez azért is baromi komoly munka, mert a Sheketben így is vannak nyolcan, mindenféle hangszer és bitang jó zenészek, ezért nagy kihívás ehhez az amúgy is komplex dologhoz még hozzátenni valamit.
Zsolt: – Csakúgy mint Kostának, nekem is az együttes tölti ki a mindennapjaimat. Ha nem próbálunk, új számokon gondolkodom, este pedig általában koncertezünk… Ha meg nem, akkor hát alszom. Talán.
