Varga Zoltán Utónapló Mártáról című könyvének ünnepélyes bemutatója, Zentai Alkotóház

A Zentai Alkotóházban múlt kedden bemutatták az életét tolókocsiban leélt jeles zentai író, Varga ZoltánUtónapló Mártáról című, tavaly a zEtna Kiadó gondozásában megjelent posztumusz naplóregényét. Az irodalmi est első részében Vicei Károly szerkesztő és Verebes Krnács Erika előadóművész felolvasásában ízelítőt hallottunk a műből, ezt követően pedig Gruik Ibolya újságíró moderálásával visszaemlékező beszélgetésre került sor a barátokkal, ismerősökkel, Vicei mellett Tari István költővel és Beszédes István költővel, a zEtna vezetőjével. Ezalatt fény derült többek között arra is, miért fontos egy író naplószerű feljegyzéseinek megjelentetése a halála után. Ezzel kapcsolatban tettük fel mi is kérdéseinket Vicei Károlynak, aki Varga Zoltán hagyatékának kezelője.

• Miképpen jutott el hozzád Varga Zoltán hagyatéka?

– Tudtam a napló létezéséről, csak azzal nem voltam tisztában, pontosan melyik időszakban vezette, és hogy milyen terjedelmű. Mióta én őt ismertem, találkozásaink alkalmával időnként elővette valamelyik füzetet, hogy valamely kérdésben pontosan idézze a maga véleményét, amelyet már szépen lejegyzett. Zoli halála után nem volt könnyű megszereznem ezeket az írásokat, mivel volt gondozónője mereven elzárkózott attól is, hogy őt egyáltalán látogassuk, nehogy valaminek is lába keljen a könyvtárból… sőt már Zoli életében, amikor kikényszerítette, hogy őrá írasson mindent, árgus szemekkel figyelte, a nyomorgó író nehogy bármit is eladhasson, s ha ez mégis sikerült neki, a befolyt összeget azonnal megfeleztette. Rögtön Zoli halála után követeltem az írói hagyatékot, de közel egy évbe beletellett, mire a füzeteket összeszedtem. Ezek között szerepel a napló huszonegy füzete – ez mintegy kétezer oldalnyi kéziratot tesz ki –, s még tizenegynéhány egyéb írás. Kisregények, feljegyzések, mementók… A zentai önkormányzat támogatásával és egy csapat segítségével mindezt sikerült immár számítógépre menteni. A napló feljegyzései között egyszer csak találtam egy álnaplót… Ez az Utónapló Mártáról. Külön címet is adott neki, s ez is mutatja, hogy utólag megírt műről van szó, márpedig ha utólag írunk egy bizonyos személlyel kapcsolatban, az már tudatos írói műalkotásnak számít. Az Utónapló tulajdonképpen regénynek tekinthető.

• Vannak-e még más jelek is, amelyekből biztosan tudhatjuk, hogy Varga Zoltán kiadásra szánta ezt a művét?

– Szerintem nem csupán ezt a részletet szánta ő megjelentetésre, hanem az egész naplót, mindent, amit leírt… Hiszen tudhatta, hogy a kézirat őt túléli, s utána már a hagyaték kezelői fognak ezzel rendelkezni. Bölcsen előrelátó alkotóként tette ezt. A napló teljes egészében, szűkítés, zsugorítás, rostálás, szerkesztés nélkül nem kerülhet nyomtatásba, feltétlenül szerkeszteni kell. Nevesebb szerzők is kénytelenek ezt elszenvedni, gondoljunk csak például Móricz naplójára, mely hetvenvalahány évvel ezelőtt íródott, s csak mostanában adják ki.

• A hagyaték igen gazdag. Ki tudnál-e még emelni néhány részt, mely esetleg izgalmasnak bizonyulhat az utókor számára?

– Több szempontú szerkesztés is elképzelhető. Egyrészt tematikus, például ott vannak az ő „szépügyei”, a leányokkal kapcsolatos írások, mivel volt jó néhány az ő életében… Mind nagyon érdekes, izgalmas… gyönyörű szerelmi történetek. Nem feltétlenül romantikára kell itt gondolni, hanem inkább a kegyetlen és fájdalmas érzések leírására, a férfiaggodalomra, a féltésre… mindez nagy-nagy írói erővel papírra vetve. Ez benne a gyönyörű. Emellett jelentős a kortörténet, bizonyos korszakok megjelenítése. Például a 90-es évek eleje, a polgárháború kezdete, aztán a mi ellenzéki pusmogásaink az asztaltársaságban – amelyből egyébként a Térzene Irodalmi Társaság is ered. Ez nagyjából 1971-től eredeztethető, bár ő csak ’75-ben csatlakozott. Korszakok, témák szerint sok kötet kijön ebből a naplófolyamból.

• És fog-e?… Tervben vannak-e még további részek megjelentetései?

– Egészen biztosan, hiszen eleve ilyen célból készült a kézirat gépre való mentése. Ezzel kapcsolatban megemlíteném, hogy rettenetesen nehéz volt megfejteni a kézírást… Ő ugyanis mozgásképtelen lévén csupán bal kezének három ujját volt képes használni – azzal vetette papírra a mintegy húsz kötetet kitevő életművét.

• Elsőre miért pont ez a rész lett kiválasztva?

– Ez harsányan kiáltott megjelentetés után. Amint a kezembe került, rögtön láttam, hogy ez egy kész regény. Egyébként a huszonegy füzet közül a nyolcadikban található. Amikor csak felületesen futottam át a kéziratot, az tűnt föl, hogy 1979 után 1978 következik. Először nem értettem, de aztán láttam, hogy ez egy utónapló. Visszatért a ’78-as eseményekre, utólag még egyszer megírta őket, ezúttal egészen másként szerkesztve.

• A napló műfaja egyre népszerűbb. Mi lehet ennek az oka?

– Talán a média teszi népszerűvé, meg a kiadók… Meg a napló mindig él. A kamaszoknak például éppen ez a kedvenc műfajuk – még ha ma ezt blognak nevezik is. De a múltban és az irodalomban sem új keletű mindez, gondoljunk akár Anne Frankra. Magam is tizenöt évesen elkezdtem egyszerre többféle naplót írni: egy humorosnak szántat, egyet a hódításaimról és egy általánosat. Ez utóbbi végül négyszáz oldalasra sikerült, amelyet két év alatt vetettem papírra. Nagyon gyenge lehetett, érdektelen, de azért erőltettem, írtam, írtam, míg tele nem lett a füzet… Végül aztán egy házkutatás során elkobozták, soha nem kaptam vissza… Szóval a gyerekek számára is fontos lehet a naplóírás. Itt nincs ellenállás, ott látja a naplóíró az írását a papíron megjelenve, ettől megnyugszik. Leghamarabb itt érvényesülhet önmaga előtt.

• S adott esetben mi teszi mindezt irodalmivá?

– Természetesen a tehetség folytán válik azzá. Nem elég belekerülni események sodrásába, háborúba vagy afrikai utazásba… a megírás módja, az átéltség mélysége számít igazán, hogy műalkotás születhessen.

• Egyedi íze miatt Varga naplójának olvasása számomra különleges élmény volt. Mi lehet a titka?

– Az a különlegessége, hogy egy nagyon-nagyon sajátos élethelyzetű ember, egy férfi, egy különösen tehetséges író testében és lelkében nyilvánul meg. A történelem során összejöhet-e ilyen még egyszer, nem tudom. Egy mozgásképtelen férfiú sikeres hódítóvá válik… Ha volt is már erre példa, mi nem tudunk róla, mivel nem került lejegyzésre. Itt viszont megtörtént a kaland – s egy időben nagyszerűen meg is írta az a személy, akivel mindez megesett. Ez adja az Utónapló egyedi ízét, ettől annyira különleges.