ha már a csapból is...

... akkor szólok én is a vízum liberalizációról.

egy generáció vált nagykorúvá, mégpedig pont az a generáció, mely a berlini fal leomlásának eufóriájában született. sajnos az a pozitív hullám a balkánra érkezvén viharrá vált és egy újabb láthatatlan, de a mai információs korban még kegyetlenebb, falat emelt a tomboló állatkert köré, amiben sajnos mi estünk ki kalitkalakóként.


de hagyjuk a múltat, előttünk már csak jövő van.

szombaton, miközben az új belgrádot idéző, pozsonyon autózunk keresztül, a rádióban szlovák nyelvű Mikulás váró műsor szól. miközben a magasra törő felhőkarcolókat nézem, azon gondolkodom, milyen szerencsés, hogy mégiscsak szláv területről származom. itt van ez a Magyarország a Kárpát medence közepén, melyet egyik szomszéd sem ért, sőt tolerál egyes esetekben. egy dekódolhatatlan közeg azon a metszésponton, ahol Trieszttől Vlagyivosztokig, Gdányszktól Burgaszig igazából az emberek egy kis erőfeszítéssel ugyan, de saját nyelvükön is megértetik egymást az idegennel, ami annyira nem is idegen. nem célom természetesen a pánszlávizmus eszméjét hirdetni, mint ahogy nem akarok senkit sem asszimilációra bírni, de ...

... mint fentebb említettem, nézzünk a jövőbe és merjünk is bele nézni.

eddig folyamatosan azzal mosták a "kisebbségi vajdasági magyar" agyát, hogy hányattatott sors, trianon, háborúk és végül a jugó delíriumból felébredve kisebbségi lét. azonban ennek a felállásnak is van másik oldala, vagy akár nevezhetnénk ezt egy következő fejlődési szakasznak. mi bármikor saját nyelven értelmezhetjük belgrádot, budapestet, zágrábot. sokkal szélesebb skálán látunk, értünk és értekezünk, mint pesti cimboráink és, ami a lényeg, nem érezzük a magyarokat körbevevő szláv falat. aki csevegett már Szófiában taxissal, cseh stopposokkal valamelyik autópályán, érti mire gondolok. Szerbiai magyarként mi is képet festünk országunkról és egyesek rajtunk keresztül ítélik meg kis hazánkat. Igenis Haza és igenis Szerbia! egyszerűen nem lehet minden útitársnak hosszasan ecsetelni, mi is az a Vajdaság, mi is az, hogy magyar is meg szerb is... "Mi tudjuk mik azok az értékek, amiket multikulturális szülőföldünk képvisel a monarchiából örökölt civilizációs alapokon" - nyilatkozta Igor Pavlicsity Újvidék polgármestere a Vajdaság Jugoszláv Királysággal történt egyesülésének évfordulóján tartott koszorúzáson.

A kapuk nyílnak, piros útlevelet a zsebbe, készülj! rajt!

Európa fejezet indul!

Olvass még írást a szerzőtől!

2009-12-16 11:29:50 | #1

Bármilyen idegen nyelvet is beszélünk az csak előnyünkre válhat. Nem hiszem, hogy valóban "szláv fal" venné körbe a magyarságot, legalábbis abban az értelemben nem, hogy ez bármilyen elszigeteltséggel járna. Nem vagyok rá büszke, hogy beszélek szerbül. Nem is kérkedek vele a szűk skálán látó, értő és értekező pesti cimboráim előtt. Azt, hogy ide születtem, többnyelvű környezetbe egyszerűen csak lehetőségnek tartom arra, hogy megismerjem a körülöttem élők nyelvét. Ez nem egy érdem, amivel kérkedni kellene, hanem egy negativ sorozat eredménye, amiből meg kell próbálni kihozni a legjobbat, de óvakodni kell attól, hogy előnyként éljük meg Trianont, a vér által összedrótozott Jugoszláviát vagy a kilencvenes évektől a drótok még fájdalmasabb elpattanását. A multikulturalizmus fogalmát sajnos teljesen kiüresítették politikusaink. Az igaz multikulturalizmus megvalósulására csak a nemzeti öntudatunk megőrzése és mások nemzeti öntudatának a tisztele mellett van lehetőség. Jelenleg azonban ennek nyoma sincs Vajdaságban: elburjánzott a soviniszta magatartás és a másik véglet, a nemzeti öntudatot szinte tagadó, egyfajta jugoszláv mintára kialakított, a multikulturalizmus jelzője mögé bújó eszme. Az utóbbi eredményének tartom az ilyen és ehhez hasonló megnyilatkozásokat is: "Igenis Haza és igenis Szerbia!". Az országunk és a hazánk összemosása a nemzetünkhöz való tartozásunk tagadása, amelynek eredményeként majd szépen lassan elveszünk a multikulti masszában és nyoma sem marad a monarchiából örökölt civilizációs alapoknak.