Statútum, punktum

Feltételezhetjük azonban, hogy köztársasági elnökünknek mégiscsak fontosabb a szurkolók felett pezsgőzve 3 ujjasat mutogatni, mint Bojan Pajtittyal és Egeresi Sándorral kezelni a Báni Palotában. Ezt nevezik a jogi téma politikai szennyezésének, mert ugyebár legálisan köztársasági, majd tartományi parlamentben többségi szavazattal, de mégiscsak lenyelték a Vajdaságnak speciális jogokat biztosító Statútumot. Most persze felhorkanhatnak azok, akiknek szemet szúr az általunk jogosnak vélt és alapértelmezett kiváltságos helyzet, gondolok itt azokra, akik még velem együtt 6db jugoszláv tagköztársaságról, és 2 autonóm tartományról tanultak az iskolában. Mára azonban ebből semmi, csak egy kicsi köztársaság maradt, az is egy de facto aszimmetrikus tartomány szerkezettel, azaz egyedül Vajdasággal. Ebben az esetben azonban már nehezebb megmagyarázni a szandzsáki, nisi vagy kragujeváci honfitársainknak, hogy mi itt északon miért különcködünk, és mit is akarunk valójában, valamint milyen alapon? A nemzeti kisebbségek így is, úgyis rendelkeznek EU standard jogokkal, a szmederevói acélipari munkás szintén megelégedettséggel nyugtázhatja, hogy munkájával Szerbia külkereskedelmi mérlegét javítja , miközben az épülő vajdasági autópálya-szakaszokat mégiscsak a belgrádi közös kasszából fizetik. Ezért is próbál a belgrádi politikai elit az általános regionalizáció hangoztatása mögé bújni, miközben a modern baloldali politikai párttá avanzsáló szocialista párt elnöke, Dacsity belügyminiszter milosevityi retorikával a statútum elfogadását mégis pofonként értékelte az "elszakadásért harcoló" !!?? körök számára. Nem kell csodálkozni, ez az üzenet nem a vajdaságiaknak szólt, hanem a Vecernje Novosti konzervatív olvasóinak. Azonban ez híven tükrözi milyen politikai hozzáállást követel például a pravoszláv egyház és az egyéb féllegális szurkolói körök a mögöttük álló láthatatlan keresztapákkal. A politikának pedig ezt a témát a legkönnyebb pénzzé, azaz szavazatokká tenni a Száva túlpartján. Na de térjünk vissza mégis a mi autonóm térfelünkre. A teljes boldogsághoz még hiányzik a tartományi finanszírozási és a vajdasági vagyonjogi törvény, ami szintén nehéz szülés lesz. Mindenesetre az alkotmány által biztosított 7%-os költségvetési visszatérítés már csordogál, annak ellenére, hogy 153 hatáskör átvétele csak most történt meg.

(Fotó: B92)

Mindannyian tudjuk, senkinek nem érdeke Vajdaság elszakadása, sem Magyarországhoz csatolása. Azon kell inkább dolgozni, hogy Vajdaság valóban példát tudjon mutatni az egész országnak, bizonyítva ezzel autonóm státusának létjogosultságát. Integrálódjunk a szomszédos országokkal, alakítsuk infrastruktúránkat és energia politikánkat európai szellemben. Reméljük, hogy ez a felállás segít enyhíteni a "nemzeti" és "kisebbségi" demagóg politizálást, és helyette konkrét projektekre és problémákra fókuszál. Erősítsük a Vajdasági Tudományos Akadémia névsorát magyar nevekkel ugyanúgy, ahogy más fontos tartományi intézményekét. Ez azt jelenti, hogy meg kell állítani a vajdasági magyar intézmények provincializációját és Szabadkára, Tótfaluba költöztetését. Ha létezik szerbiai magyar politikai elit és nem csak annak nevezi magát, akkor kutya kötelessége ezeket a folyamatokat véghez vinnie, mert különben 50 év múlva csak egy 30 kilométeres határsáv marad, ahol sem szerbül, sem magyarul nem lehet majd normálisan értekezni az őslakos poszt-parasztokkal.