Köszönöm, megvagyunk

Lugossy hat év kihagyás, és az Azonosítás után forgatta le ezt a filmet, de megérte sokáig érlelni, a rendezőt a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon is díjazták. Évát, a film egyik főszereplőjét a gyönyörű Nyakó Júlia alakítja, aki ekkor még húsz éves sem volt. Kezdő színészként üde ösztönösséggel formálja meg a jobb élet reményében a faluból a fővárosba költöző szegény segédmunkáslányt. A gyárban ismeri meg B. József öntőipari szakmunkást, aki maga mellé veszi folyamatosan épülő lepukkant külteleki házába – cselédéletért cserébe. A lány nem pénzzel, hanem két kezével fizet a koszt-kvártélyért. A negyvenes éveiben járó Madaras József ekkor már vén rókának számít a szakmában, számos filmmel a háta mögött. (Csak Jancsó Miklóstól: Így jöttem, Szegénylegények, Fényes szelek.) Hitelesen kelti életre az agresszív, gyakran a pohár fenekére néző zsarnokot, aki az elnyomás ellen úgy lázad, hogy ugyanazt megteremti kicsiben, saját otthonában. A fiatal lányt a végletekig kínozza, a két összezárt ember előbb-utóbb egymás karjában köt ki, de abban sincs köszönet. Lugossy a film tárgyi kultúrájával, a szereplők viselkedésével, öltözködésével hiteles lenyomatát adja a kornak és a megélhetés peremén tengő tömegek életének. A film végig a drámai végkifejlet felé tart, de milyen sorsot is jósolnánk a szerencsétlen lánynak, aki kiszolgáltatottságában olyan férfi mellé sodródott, aki egykori feléségét szó szerint agyon dolgoztatta, az asszony a túlhajszoltságba halt bele.