Goethe és a road movie
Zalán Vince, ismert filmkritikus ezt a címet adná annak a tanulmánynak, amely többek között az Alice a városokban című Wim Wenders filmről szólna, mert a mű a legnemesebb német (főként irodalmi) hagyományokat eleveníti föl. Egy kóborló újságíró és egy elhagyott leánygyermek története ma este (december 20) éjfél után öt perccel az m1-en.
Wim Wenders a német újhullám második generációjának kiemelkedő egyénisége, életművében olyan filmek szerepelnek, mint A kapus félelme tizenegyesnél (1972), Az amerikai barát (1977) Dennis Hopperrel és Nicholas Ray-jel, a Párizs, Texas (1984), benne Nastassja Kinski, vagy a Berlin felett az ég (1987) Bruno Ganzzal és az önmagát alakító Peter Falkkal.
Az Alice a városokban főszereplője egy müncheni lap újságírója, aki azért van Amerikában, hogy riportot készítsen az országról. Kényszeresen kattogtatja polaroid kameráját, puzzle-szerűen rakosgatja egymás mellé a képeket, így próbálja megismerni a körülötte lévő világot és persze önmagát is - a road movie belső utazás is egyben, Philip Winter (Rüdiger Vogler) lázasan kutatja az önmagához vezető utat. Ez a táj persze pont az ellentéte annak, amit a csillogó Amerikáról képzeletünkben él, Wendersnél a vidék barátságtalan, sivár.
„Jaj, de szép kép, teljesen üres!” – mondja Alice az egyik repülőgépből készített fényképéről. Wintert a véletlen hozza össze egy kilencéves kislánnyal, aki hiába várja édesanyját az amszterdami repülőtéren, az csak nem érkezik meg. Így hát ez a furcsa páros - road-movie folyt.köv - nekivág a Ruhr-vidéknek, hogy megkeresse Alice nagymamáját. Wenders a tőle megszokott távolságtartó módon közöl érzelmeket, a tévelygő felnőtt és egy őszinte gyermek faramuci kapcsolatáról.
filmajánlókat! És itt is!
