Kultur Shock @ Trema
(Újvidék, december 6.)
Ez a Kultur Shock-koncert jól jött az életemben. Már-már kiáltottam egy jó etno-punk buliért, s erre imáim meghallgatottak…
A Trema mindig is jó helyszínül szolgál az underground felsőbb rétegeiben levő zenekaroknak. A helyszín nem rossz, mint koncerti alkalmatosság, csak a hely sznobizmusa, mint kérem szépen egy kulturális entellektüel hely, mert ők a Szerb Nemzeti Színház ún. művészklubja, az áraival, kérem szépen, az már pofátlanság. Tehát semmit sem ittam a bulin, minden, ami pici és folyadék, nem éri meg, ez a Trema – csak az a baj, hogy itt sűrűn vannak örömzenélések. Tehát így kerültem oda december első vasárnapján.
A Kultur Shockot a tavalyi, 2008-as Exiten fedeztem fel, s elsöprő erejű zenéjük és koncertjük már elég ok volt, hogy ne Manu Chao tömegnyomorába menjek, hanem a KS bulibanzáján maradjak. Azóta sem bánom… Azon a nyáron még a Szigeten sikerült egy kis balkánpunk-bulihoz jutnom nekik köszönhetően, s íme, eljött az idő, hogy 2009-ben is lássam őket. Időben elcsíptük az előbandát is, aminek nevét még nem is igyekszem most hirtelen megnézni az interneten, mert nem érdemes rájuk több szót fecsérelni, mint amennyi ebben a mondatban van. Pont. Már így is sokat mondtam. Volt egy előzenekar.
A Kultur Shock vasárnaphoz képest elég későn lépett színpadra, nagyjából éjfél körül. Már elsőre föltűnt, hogy változtak soraik, a japán basszusgitárost felváltotta egy glam punk kinézetű figura, s egy hippi néni pedig szaxofonon erősíti az együttest, mint később megtudtam, újból, mivel már régi tag, csak 2004 és 2009 között nem volt a KS-testvériség aktív tagja. A többiek maradtak. Az énekes, a boszniai születésű Gino egy marcona, szakállas, kopasz, kőműves alkat, akinek fejét még néhány szál raszta ékesíti – különben diplomás jogász. A pálinkát elfogadta a közönségtől, a cigire már rázta a fejét, mondván, már elszívta életének adagját. A hegedűslánynak harmadik tagja a hegedű, a gitárosnak a cigije a szájába van hegesztve, a dobos egy viking… Különben érdemes az együttes honlapján utánuk olvasni, tele van minden tag jobbnál jobb leírással.
Szép ez az örömzene, amit nyújt nekünk ez a Seattle bázisú mókaróka, tarka-barka csapatocska. Zúzós népi beütésű gitárzene, néhol szívbe markoló siratószólamok, néha madarat fogató dallamok jellemzik stílusukat.
A közönség, mint mindig itthon, eldobta az agyát, s végig ugrált, izzadt az együttessel. Szép, kulturált pogó ment végig, senkinek sem léptek a tyúkszemére. Ahogyan befejezték, felfedeztem a merch-pultot, s az új cédével a zsebemben (kritika január folyamán) meg egy speciális Kultur Shock-os kombinált cigipapír-csiga csomaggal a zsebemben már nem csak az élő koncertes élménnyel voltam ellátva egy darabig.
Röviden és velősen ennyi. Legalize!
ks3
