December ötödikén történt meg az, ami már sokszor Újvidéken, hogy a Tudósok koncertezett. Most az Interzone Fesztivál keretein belül. Itt sem először, de utoljára. Emlékszem, hogy amikor először sodort össze a sors az Interzone-nal, 2006-ban, Újvidék iránt egy olyan éteri hangulat és szeretet szállt körbe, ami ritkán történt meg még azután is, előtte pedig sosem. A tálcán szereplő szombat ismét előhozta ezt az érzést… Ismét az Interzone-nak köszönhetően, és a Tudósoknak, majdnem ugyanaz a helyzet, mint három éve, annyi különbséggel, hogy most már utoljára.

Az Interzone 1997 óta egy állandó mozgásban és átalakulásban levő fesztivál – volt. Az ideire pl. majd kéthetes bevezetőt, pontosabban egy retrospektív visszaszámlálást állítottak össze, mindennap más programmal. November 15-én kezdődött a tíz részből álló, önpusztításba merülő programsorozat, a Tudósok-buli a hatos volt, december ötödikén. Ők is a „levezető” része voltak.

A fesztivál már sajnos haldoklott egy ideje. A művészetet egy más szemszögből vizsgáló underground vonal számára régóta már nem volt hely a populáris költségvetésben. Már néhány éve az anyagi bizonytalanság árnyékában tevékenykedett ez a fesztivál. Azonban büszkén álltak, ez idáig tartották a frontot és állták a sarát minden megpróbáltatásnak.

A koncert: Ahogy az Izba udvarába beértünk, már hallatszottak a Tudós-dallamok. A dob és a basszus támogatta szaggatott szaxofonozás meleg hullámokkal árasztott el minket már az udvarban. Akaratlan örömtánc és szöcskés pattogás vette kezdetét. Mosolygó emberek fogadnak a klubban, ahogy beérkezünk. A fesztiválos arcok boldogok, mikor temetnek is. Szeretem ezeket az embereket. Tudják, hogy most is összehozták a hepajt. Dr.Máriás a koncertet egy nyilvános felhívásnak titulálta az újvidéki underground felélesztéséért folytatott harcban. A hasonszőrűekből, mint az ő és a Bada Dada által indított vagy táplált mozgalomból sokan belefáradtak, meghaltak, vagy mindkettő.

A klub árasztotta hangulat, a megsárgult képek, poszterek, könyvespolcok bábokkal, könyvekkel – pl. teljesen véletlenül az egyedüli könyv, amit találomra levettem, Petőfi volt – szobaszerű szűksége, barna söre, az est kialakulásának spontaneitása még meg volt fejelve a Tudósok „szétcseszett” zenéjével. A hagyományos értelemben vett normális értékrendszer szerint nem egy normális műfaj, amit ők művelnek, de jobb nem is így gondolkodni. Primuson edzett füleim a Tudósok ritmusait és Endrei Dávid (Viva la Brains különben) basszusjátékát mézként kenem az estnek nevezett kenyérre. Szombat reggeli frissen ropogós mézes kenyér.

Dr. Máriás pedig néha iszik borából, és ezeket a szüneteket kivéve, na meg a szaxról trombitára váltás alkalmával árasztja igéjét, az emberek közé köpi, s mi nézzük, hogy szavai hogyan kígyóznak közöttünk, míg végül fölöttünk ugrálnak és táncolnak, rezegnek, remegnek a kifröccsentett szavak. Koncerten jobb, érdemes hahotázni a szövegeken és majdnem minden szónál boldogan rábólintani, hogy ebben az emberben van szufla. Szerbül is úgy szól az a Jebi, jebi, jebi, jebi kórus, mint magyarul eredetiben. Otthon pedig a szövegek egy jól megírt pengeéles társadalomkritikai esszé erejével hatnak a dalok. Ezt azért tudni kell így megcsinálni. S a zárszó, a Jebo vas, drum ’n’ bass, huh, de betalált… Mekkorát kaptunk!

S visszatérve a sikeres tettekhez, hogy mit hogyan kell jól, ezt az estet is tudni kellett összehozni, ennyi éven át kitartani is tudni kellett, de úgy látszik, mindennek megvan a határa, a Tudósok fél tizenkettes levonulásával az utolsó Interzone függönye egy méterrel lejjebb ereszkedett, de ismét bizonyított, boldogan, vígan hantolva magára egy utolsó lapátnyival.

S amikor ez a sír megtelik, egy középsőujj még kikandikál.

Interzone, R.I.P.

A szerző további írásait pedig erre és erre találod!

Kutatni itt lehet, az utolsó nap még hátravan, amikor ezt írom:

www.interzone.in.rs

S itt: www.myspace.com/tudosok

http://www.drmarias.hu/band.htm