Manók az őskorban

A Vajdasági Magyar Ifjúság az új évben is nagy hangsúlyt fektet az utánpótlásra. Többek között ebből a célból indította a Manók műhelye programot. Az elmúlt hónapokban tartalmas foglalkozásokat tartott általános iskolások számára. A Manóműhely vezetője, Fleis Anasztázia elmesélte, hogy összejöveteleiken a diákok nemcsak szórakozás céljából „ütik agyon az időt”, hanem hasznos tudnivalók birtokába is juthatnak. Ezt fontosnak tartja a szervezet.

– A Manóműhely múlt év nyarán alakult. Eleinte tíz-tizenöt diákkal foglalkoztunk, de számuk azóta huszonkettőre duzzadt, sőt Palicsról és Kispiacról is érkeztek. Mindig igyekszünk színes programokat összeállítani, amelyek során tagjaink a kézügyesség gyakorlása mellett szép kirándulásokon és vetítéseken is részt vehetnek. Többek között ellátogattunk a zsinagógába, a színházba, de felmásztunk a városháza kilátójába is. Összejöveteleink helyszíne változó és programfüggő, olykor az irodánkban találkozunk, de dolgoztunk már az új városházán, és természetesen más helyeken is megfordultunk. Tagjaink száma mellett a korosztály is bővült, most már 2–7. osztályosok járnak ide. Emiatt ügyelnünk kell a program összeállítására, mert egy másodikos és egy hetedikes érdeklődési köre között elég nagy a különbség. Jelenleg tehát huszonketten vagyunk, ennél a számnál, úgy tűnik, megállapodtunk, mivel egyesek elmennek, mások jönnek.

A manók nem tétlenkedtek a téli szünet alatt sem, a múlt év végén és az új év elején is gyakran tartott foglalkozásokat a Manóműhely. Vezetőjük felsorolta, milyen alkotások születtek a diákok keze alatt, és hova sikerül kiruccanni.

– Adventi naptárat és háromdimenziós képeslapokat készítettünk. Kipróbáltuk az üvegfestészetet, egy pályázatra főnixmadarat rajzoltunk, és ellátogattunk a szabadkai ferences templomba, megnézni a betlehemet. Mikulásra és karácsonyra ajándékokkal kedveskedtünk a manóknak, többek között kaptak egy könyvet a magyar uralkodókról. Siflis Zoltán két filmjét is levetítettük, egyik az aracsi templomról, másik a szecesszióról szólt, és mivel mindenki figyelt, jutalmul rajzfilmet is nézhettek a gyerekek. A diákok számára bizonyára emlékezetes marad a mézeskalács-készítés, mivel megfelelő körülmények között, cukrászdában dolgoztunk. A legnagyobb élmény viszont mégiscsak az volt, hogy elmentünk Belgrádba megnézni a dinókiállítást. A gyerekeken kívül néhány szülő és ismerős is jött, úgyhogy megtöltöttünk egy autóbuszt. Ha már kifogtuk a szép időt, fordultunk egyet a fővárosban. A Kalemegdanon megnéztünk egy halkiállítást, utána sétáltunk, játszottunk a levegőn. Az élmények mellett annak is örülünk, hogy minden problémamentesen zajlott, senki sem rosszalkodott és nem lett rosszul. A dinókiállítás érdekes volt, habár személy szerint több eredeti csontot vártam, de a gyerekek így is élvezték, különösen az interaktív részét. Óriáspuzzle-okat raktak ki, tojásba bújtak, fényképezkedtek, csontoknál méretkeztek, lemérték, milyen hatalmas egy dinólépés az ő lépéseikhez képest. Néztünk egy kisfilmet is az ásatásokról.

A Manóműhely újabb foglalkozásai az iskolanaptártól függnek. Normális esetben minden második szombaton találkoznak, de ez változhat, mivel a diákoknak pótolniuk kell a járvány miatt elmaradt tanítási napokat. A műhely azonban nem áll le, Fleis Anasztázia és a manók újabb manócskákat várnak. Ezzel kapcsolatban Szabadkán, az Ago Mamužić utca 13. szám alatt, a második emeleten található VMI-irodában várják az érdeklődőket, hétfőn és kedden délelőtt, 10 és 12 között.

– Tavaly azt is terveztük, hogy elmegyünk Budapestre, de ez egyelőre elmaradt. Meglehet, hogy idén megvalósítjuk. A Manóműhely programot a Szekeres László Alapítvány támogatja, a gyerekektől csupán 100 dinárt kérünk a foglalkozásra, de ennek fejében nemcsak foglalkozunk velük, hanem uzsonnát is kapnak, kiflit, gyümölcsöt, sőt már grízt is főztünk. A munka tehát idén is folytatódik. Szeretnénk egy nagy képet kirakni gyufákból a városházáról, készülünk majd a farsangra is, és bizonyára kiállításokat is látogatunk. Egyik tervünk mindenképpen a Városi Könyvtárhoz kötődik, ahol megmutatnánk a gyerekeknek azokat a nagyon régi könyveket, amelyek nincsenek szem előtt.

Fleis Szabolcs, a Đuro Salaj Általános Iskola 3.c osztályos tanulója szintén manó. Számára is nagy élmény a hosszú utazás, és különösen az, hogy barangolhatott a dinoszauruszok világában.

– Nagyon jó, hogy megnézhettük a dinókat. Nekem legjobban a T-Rex tetszett, még akkor is, ha az volt a legvadabb. Hatalmas a koponyája. A kiállításon sok mindent kipróbáltam, festettem, belenéztem egy dinófejbe, és kétoldalt láthattam, mint a dinók. Beleültem egy tojásba is, és kipróbáltam, milyen kis dinónak lenni. Azt is megnézhettük, hogy alakultak ki a dinoszauruszokból a mai állatok. Az utazás azért is tetszett, mert új barátokra is szert tettem. Jó a Manóműhelybe járni, és szeretek rajzolni. Az volt a legjobb, amikor mézeskalácsokat készítettünk. Tetszett, hogy igazi cukrászdában dolgoztunk. Lehet, hogy egyszer majd cukrász leszek, az jobban vonz, mint a csontok kiásása.

Kócé Ágota, a Vajdasági Magyar Ifjúság elnöke az új tervekről csak óvatosan szeret beszélni, hiszen sok projektum a pályázatok sikerességétől és a támogatások időben való megérkezésétől függ.

– Megmarad a két legnagyobb programunk, a Médiatudor és a Manóműhely. Ez előbbit kicsit módosítottuk, hogy szélesebb réteg használhassa, sőt már a fordításán is dolgozunk, mivel szerb ajkú tanítónők is érdeklődtek iránta. A Manóműhellyel fő célunk, hogy új nemzedéket neveljünk ki a VMI-ben, mivel a régiek már felnőttek és inkább tiszteletbeli tagok. Egyelőre általános iskolásokkal foglalkozunk, mivel ez egy hosszú folyamat. Szeretnénk megmutatni nekik, hogy milyenek a lehetőségeik ifjúsági szinten. A Manóműhelyt megpróbáljuk vajdasági szintre emelni, ehhez kapcsolatba kell lépni olyan pedagógusokkal, akik a saját településeiken foglalkoznának a kisdiákokkal. Természetesen továbbra is írjuk a pályázatokat, hiszen ezektől függ, hogy milyen új projektumokat készítünk. Ami biztos, hogy a nyár folyamán tízéves jubilálásunkat ünnepeljük.