sex in the city

érdekes volt lengyelül beszélni egy brit nővel (azelőtt mindig angolul beszéltem lengyelekkel:) és azt hiszem sikerült teljesen jóindulatúan megmagyaráznom neki, hogy mennyire nehezemre esik szlávok közt angolul beszélni. úgy tűnt megértette elméletem, hiszen a szerbet ma is megértik (persze, ha akarják!) a Vardártól a Triglávig, ugyanúgy, ahogy lazán lehet lavírozni lengyelül Cseh&szlovákiában, az orosz testvérek meg már sokkal érthetőbbek e két nyelv kombinálásával. ehh, lehet kissé hosszan kitértünk a beszédtechnikára.

11-kor azonban leléptem és a legelső villamos megállóban kiderült, hogy még 14 percet kell várnom, kb. 15 fok fagypont alatt. két fiatal lány álldogál még rajtam kívül vidáman kacagva a fekete sziklává fagyott hóval körülölelt peronon. odalépek hozzájuk és megkérdezem érdemes-e várni még negyed órát, vagy sétálva is beérem a távot annyi idő alatt. egyértelmű a válasz, várjak. akcentusomra rácsodálkozva beszélgetés alakul ki. érdekes, hogy fiatal emberkék, akik a kommunizmust maximum baby-ként élték meg - tehát semmi valós kapcsolatuk nincs a korszakkal - mégis mennyire nem tudják elfogadni a Kultúr Palota valóságát, csak amiatt, mert azt Sztálin ajándékozta Varsónak. szinte kódolva van minden lengyel ember szovjetellenességre, évjárattól függetlenül. Milyen varsóiak vagytok, ha nem vagytok képesek elfogadni saját városotok szimbólumát - szögezem nekik a kérdést, de racionális választ nem kapok. egyébként ez az épület volt az első felhőkarcoló a városban, ami egyben a moszkvai Lomonosz Egyetem központi épületének másolata. a palota valóban a város szimbóluma és mértani közepe, azonban még egyes térképeken sem írják nevét, miközben minden pláza idióta neve lilán virul a mappán. ez kb. olyan lehet, mint szégyellni saját országod himnuszát, vagy címerét. elég konfúz és komplexus szagú, na de menjünk tovább.

a Dmowski Rondónál landolok. az imént említett Kultúr Palota ragyog átellenben - holnap az UEFA elnöke, Platini pózol itt az európai fociban érdekelt üzleti és politikai köröknek. háttérben több hotel és irodaház emelkedik. Varsó méltán rászolgálhat a Kelet-Európa manhattanje címre. ez a felirányú építkezés egy olyan konzervatív társadalomban, mint a lengyel mégis egy igen ellentmondásos nyitott hozzáállásra vall. lehet a város "szerencséje" hogy nem sok minden maradt belőle a második világháborús pusztítás után. így a Kultúr Palota már a múlt század ’50-es éveitől teret engedett és irányt mutatott a további városépítészetnek, nem szabva határt a magasra törésnek.

szóval már a Marszalkowskán járok. az árkádok alól nézve a túloldali felvonulási tér egy monumentális teraszt biztosít a mögötte elterülő toronyházaknak. az InterContinental 40. emeletén csillogó party. idekinn fagy.

már nem messze vagyok a Ksisek által megadott klubtól. 3 csinos lány jön velem szemben és rájuk kérdezek, ismerik-e a helyet. pozitív válasz, ők is odatartanak. egyikük, egy barna fürtös, hosszúcombú, átkarolja balkezem és vezetőmnek ajánlkozik, ha felvilágosítom akcentusom történetéről. nem árulom el, mert attól tartok, ha kimondom: Szerbia még a nyakamba ugrik (általános jelenség, hogy nagyon pozitívan tekintenek Szerbiára, és meglepően sokan jártak már Belgrádban - főleg fiatalok). a bejáratnál elválnak útjaink, és biztosítom, lenn a klubban még összefutunk. Ksisek, Janekkel egy rakás nő társaságában. Ksisek az Európai Fejlesztési banknak elemez, míg Janek a Reutersnek tudósít a varsói tőzsde alakulásáról. gyorsan rendelek 3 sört, de mire átveszem az italokat a bárpultnál, ezek a zsebembe tömködik a sör árát. hiába magyarázom, hogy oké, ha nagyon probléma a következő kört te fizeted, de túlságosan északon vagyunk, hogy értenék a balkáni észjárást. a lányok már nem bírnak magukkal az asztalnál, mert mi időközben leakadtunk a sanknál a koccintás után. ők már táncolnának. egyébként szép, tágas klub, valamilyen rock zenével.

Ksisek egy fehér Marlboróval kínál. a mellettem ülő hölgy is kivesz egyet, meggyújtom az ő szálát is és a szokásos ki mit csinál témával indul a csevegés. ő európai projektek megvalósítását figyeli a keleti szektorban, (azaz Ukrajnától Grúziáig) elmondása szerint egy think tank a szervezetben. mellékesen megjegyzem neki, ha esetleg keresnének valakit balkáni projektekre, egy tanknak én is itt vagyok. és kb. eddig tartott az értelmes párbeszéd. ezután elhagyjuk a lokált és a Szép Új Világ-ba megyünk, sajnos szómát senki sem oszt útközben, így miután leraktuk kabátjaink, és átverekedtük magunk a tömegen (nem épp Huxley idill) sört veszünk be, és vegyülünk a hullámzó masszával. hip-hoppos, keleties lüktetés váltakozik. végre ledekkolunk nem messze a DJ pulttól. ismerős arcot vélek felfedezni, egy nő Wroclawból, de túlságosan el van foglalva szenvedélyes táncpartnerével, úgyhogy nem erőltetem a találkozás közhely trippet. körülöttünk szinte csak nők és elég szabadon be-be esnek a körünkbe. néha átlovagol egy-egy kerek fenék a felsőlábszáramon pár ütem erejéig. úgy érzem a klitoriális szemlélet uralkodik a parketten. ez a szemlélet megegyezik az én hozzáállásommal is, azaz hozzáállok a szemlélethez és miután a fiúk lelépnek a lányok elég felszabadultan kezdenek viselkedni. hagyom magam és abszolut cool. igazából nem kell mást tennem, mint megfelelő időben, természetesen ritmusra, lábamra szorítani a partnert. penetrációt imitálva mozgatom a lábam. ha ügyesen csinálom a nő hátradőlve, melleit kifeszítve vonaglik. egy idő után azt veszem észre, itt van valahol az a bizonyos határ és a bárba vonulok.

egyedül, sörömet kortyolva nézek ki magamból. idő van lelépni!

előkerülnek újra a csajok. izzadt puszik - kizárólag arcra.

sem név, sem mobilszám. nincs szebb a nagyvárosi clubingnál.