Pillangószárnyakkal tudnak kán-kánozni
A zentai Közgazdasági és Kereskedelmi Középiskola Ki mit tud? vetélkedője
Eredetileg december 23-ára, a tanév első felének utolsó iskolanapjára tervezte az intézmény diákparlamentje megszervezni a Ki mit tud? vetélkedőt, de akkor a járvány miatt már nem volt tanítás, ezért most hétfőn (február 8.) a kora esti órákban került sor a rendezvényre.
.jpg)
Nagyszámú közönség gyűlt össze a zentai színházteremben, szinte az összes szék gazdára talált. Az első sorokat a fegyelmezett tanárok töltötték meg, akik elismerő fejbólintásokkal jutalmazták Tóth Kornélt, a diákparlamentet vezető tanárt, a Ki mit tud? szervezésének koordinálásáért, mögöttük pedig a fegyelmezettséggel nem vádolható diákok éljeneztek, tapsoltak (sokszor állva), vagy vihorásztak és beszélgettek kedvüktől függően illetve attól, hogy a színpadon látottak mennyire tudták lekötni figyelmüket...
Álomtól a meséig
1/3 osztály: A „Svet je lep kada sanjamo” című dal előadása végén a fellépők a kezükben tartogatott papír lapot megfordítva a dal címének betűit rakták ki.
Bata Tímea: a szavalóversenyekről már jól ismert fellépő ezúttal Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versét szavalta el.
1/1 osztály: énekükben kétségkívül megjelent a „többszólamúság”, hallgatásuk közben inkább a „Ki mit nem tud” vetélkedőn érezhettük magunkat, de ez az osztályt csöppet sem zavarta, vidámak maradtak mindvégig, mintegy azt üzenve: csak kedvtelésből álltak színpadra, ennek tudatában könnyedén tűrték a közönség gúnyos vihorászását.
Kávai Sarolta: az esemény könnyed hangulatához nem igazán illőWass Albert verset választott, így nem sok esélye volt a közönség kegyeibe férkőzni.
1/4 osztály: 5 lány vállalkozott a Molitva című dal magyar és szerb nyelvű előadására, forró tapsot váltva ki produkciójukkal.
2/3 osztály: táncukat a közönség szemlátomást nagyon élvezte, már azt hittük néhányan felugranak a színpadra bekapcsolódni a show-ba.Egységes és színes előadást produkáltak. Hatalmas „energiabombát” dobva közénk, hogy csak úgy zengett belé a színház.
Ürményi Sára és Szollár Ákos: A felpörgetett hangulat után nehéz dolga volt az ének-gitár párosnak mély érzésű dalukkal, a „Most múlik pontosan” - nal, melyet a Quimby mellett, a Csík zenekar is nagy sikerrel szokott játszani.
2/3 osztály: jól ismert zeneszámokat vágtak össze, melyeket felhasználva frappáns tánckombinációt alakítottak ki.
Horváth Orsolya és Bognár Noémi: kecses balettlépésekkel uralták a színpadot.
Viakter Olga és Gömöri Eszter: előbbi ének és gitár, utóbbi hegedű tudásából adott ízelítőt.
1/5 osztály: egy képzett táncospár képviselte az osztályt, akik lendületes zenékre, pörgő, dinamikus mozgással „válaszoltak”. Több tánc műfajban is megmutatták magukat, bizonyítva ezzel szerteágazó tudásukat.
2/2 osztály: a fiúk mindenkit nevetésre bírtak, többek között a jelmezeiknek köszönhetően (pillangószárny, lepkés hajfogók). Már azzal mosolyt csaltak az arcokra, hogy produkciójuk kezdete előtt a színfalak mögül a pódiumra lökték egyik társukat, hogy valami felvezetőt mondjon, ezzel is előre jelezve, hogy az egész előadás hasonlóan derűs, élvezetes pillanatokat tartogat. Kifigurázott nőies mozdulatokat, balettozást, kacsatáncot, rodeó elemeket használtak fel, majd nagy kavarodást imitáltak, amiből lökdelőzés, vagy népszerűbb nevén pogó tánc lett. Mindent összevetve annyira eltalálták a nézők ízlését, hogy többen állva tapsolták őket.
Kovács Zoltán: parodisztikus meséjével az idős bácsiról, aki még szeretett volna „ütközni” a feleségével, nem engedte lankadni a hangulatot, a végére is hagyott csattanót.
„Legnehezebb volt a lovon fennmaradni”
A könnyed mese után a zsűri elvonult, hogy meghozza döntését. Most kezdődött csak az igazi szorongás, a levegő szinte forró volt a benne cikázó izgalomtól. Ezt az időt kihasználtuk arra, hogy néhány szót váltsunk a 2/2-es fiúk csapatával, akik a kereskedelmi középiskolát képviselték. Név szerint: Vadlja Róbert, Süli Alex, Szokola Péter, Mészáros Tamás, Kiss Nándor, Kovács Roland, Horváth Krisztián és Szécsi Viktor:
• Kinek az ötlete volt, hogy itt megjelenjetek?
– Mindenkié, közös ötlet volt – mondták szinte egyszerre, egymás szavába vágva. – Igen, közös, de főként Szokola Péteré, ő vágta össze a zenét és a témát is ő csinálta.
• Hogy an jött az ötlet, hogy fellépjetek?
– Mi már tavaly, elsőben is szerettük volna megpróbálni, csakhogy nem jött össze, ellentétes váltásba jártunk. Nem igazán tudtunk elég időt szánni a tervezgetésre, részben mert utazók vagyunk.
Ifjú riporterünk a szárnyas táncosokkal társalog
• Miért pont ilyen koreográfiát választottatok?
– A felvezető eredetileg csak kán-kán lett volna, de azután tettünk még bele néhány jól ismert, érdekesebb táncot, és így összejött minden. Igyekeztünk populáris, eléggé népszerű táncmozdulatokat belecsempészni, mint például a kacsatáncot, amit mindenki ismer és könnyű. Viszont a kán-kánnal voltak nézeteltéréseink, de végül azt is összehoztuk. Legnehezebb volt a lovon fennmaradni – hangzott el egy véletlen megjegyzés a cowboyt alakító fellépőtől. – Tény, hogy a ló egy kicsit vad volt... – tette hozzá az érintett személy.
• Melyek voltak a kedvenc részeitek?
– A pogó! – kaptuk az egyhangú választ. – A lovas résznél egy kicsit dilemmáztunk, mert gondolkodtunk még egy csirkeverzión is, ahol ketten beöltöznénk csirkének... de inkább a patásra esett a választás.
• Hogyan állt össze a csapat?
– Osztálytársak vagyunk. Valójában a csapathoz még két fiatalember is tartozik, viszont ők egészségügyi okok miatt nem tudtak színpadra lépni.
• Jövőre is számíthatunk rátok?
– Minden bizonnyal. Nekünk nem az számít, hogy a dobogó tetejéről tekinthessünk le a többiekre, hanem, hogy jól szórakozzunk. Még hozzátenném, hogy a lányok is segítettek, megmondták, hogy hol hibázunk, kijavítottak minket.
A fiúkat elnézve le sem tagadhatták, hogy jól érezték magukat...
Majd hirtelen belépett a színpadra a zsűri egyik tagja és már hangoztak is a várva várt eredmények.
Az oklevéllel díjazottak:
– ének kategória: 1/4 osztály
– szavalás: Bata Tímea
– tánc kategória: 2/2 osztály
– közösségi szellem: 2/3 osztály
