Az esélytelenek nyugalmával

- a vajdasági régió munkaerőpiacának érdekeit és elvárásait megfogalmazó – Vajdasági régió megvan, ugye? Az ő munkaerőpiaca = munkaadók+munkavállalók. Mindkettőnek vannak érdekeik és elvárásaik, ezek a legritkább esetben férnek meg egymással, ui. pl. a munkavállaló érdeke és elvárása, hogy a lehetőleg emberi körülmények között elvégzett munkáért megfelelő fizetést kapjon, a munkaadó érdeke ellenben, hogy a lehető legminimálisabb bért nyújtsa, és cserébe nemhogy maximális teljesítményt vár el, de földreszállt angyalokat kíván alkalmazni. Munkadói elvárások (97.old.):

„Csapatmunka (5), kommunikációs készség (5), szerb nyelv kiváló ismerete (további idegen nyelvek) (5), számítógépes ismeretek (4), kezdeményezőkészség (3), kreativitás (2), probléma feltáró – megoldó viselkedés (2), szakmai gyakorlat megléte (2), flexibilitás (2), kihívásokat kedvelő, alkalmas, folyamatszemléletű, átfogó szakmaismeret, hatékony tanulási környezet megteremtése, saját szakmai fejlődés irányítása, magas munkabírás, terhelhetőség, szerteágazó tudásanyag, jó szervezőkészség, határozott fellépés, a szükséges szakirány elméleti és gyakorlati ismerete, alkalmazkodó-készség, szociális érzékenység, áruismeret, gyártástechnológiai ismeret, vám-, adó- és egyéb jogi ismeretek, új trendek ismerete, nyitottság új tudás megszerzésére, rátermettség, egyetemi alaptudás, alaposság, tájékozottság, a korszerű tendenciák ismerete és alkalmazása, a szakirodalom ismerete, önbizalom, erős jellem, stressztűrő-készség, formálhatóság, szakmai alapismeretek. (Megjegyzés: Az asszociáció megnevezése mellett szereplő szám, a megjelenés gyakoriságára utal a 22 vizsgált munkaszervezet esetében.)(2006)”

- a mindenkori regionális-lokális erőforrásokra és komparatív előnyökre támaszkodó - erőforrás pl. a feketeföld, a gyógyvizek, a falusi turizmus, a halászat-vadászat; a komparatív előnyök vsz. pl. azt jelenti, hogy, amint még általánosban tanultuk: „Vajdaság Szerbia éléskamrája”, vagyis nálunk van ennivaló, az pedig mindenkinek kell, tehát fizet érte.

- a különböző populációtípusok specifikus körülményeit messzemenően figyelembe vevő - tudatosítja, hogy minden csoport más pl.: szerb, magyar, tömbmagyar, szórványmagyar, falusi-városi stb.

- de ugyanakkor a makroregionális gazdasági környezet irányadó és korlátozó feltételrendszerét is elemző könyv - kb. koncentrikus köröket képzelj el. Élsz pl. Zentán, Zenta a Tisza mentén van, Bácskában, Vajdaságban, a Duna-Körös-Maros-Tisza Eurorégióban, Kelet-Európában stb. Ezek mind lehetőségeket nyújtanak és egyben korlátoznak.

- a vajdasági magyar értelmiségi elit egyik útmutatója is lehet – kell lennie. Ez a kiadvány – Barlai Jenő és dr. Gábrity Molnár Irén szerkesztésében – felbecsülhetetlen értékű a vajdasági magyarság szempontjából. Diagnosztizálnak (leírják és elemzik a régió társadalmi szerkezetét, gazdasági helyzetét, jogi és politikai környezetét, az oktatás helyzetét, a munkaerőpiacot) és terápiás javaslatokat tesznek. Más kérdés, hogy azok, akiknek az operációt végezniük kell(ene), hallgatnak-e a szavukra.

Látjátok feleim, középiskolások, szümtükhel az idézett fülszöveget? Isa, az egész könyv nyelvezete hasonló, teli szociológiai és közgazdasági szakkifejezésekkel, más, mint amit megszoktatok, de isa, megéri átrágni magatokat rajta. A szélesebb látókör még senkinek sem ártott meg, és ha most úgy tűnik is, a közölt információk nem érintenek közvetlenül, néhány évecske múlva már fognak. A továbbiakban középsulis húsba vágó témákkal foglalkozunk.

„Mit tehet a sejt, aki mit se sejt, kit a sorsa sújt, mit tehet a sejt?”(Jazz+Az)

Nagy nap volt, amikor átlépted a középiskola küszöbét, igaz-e? (Mindegy, hogy három- vagy négyévesre iratkoztál.) Akárhogy is, de letudtad a nyolc általánost. A ballagáson szóltak, hogy immáron kilépsz a nagybetűs Életbe, de azt, gondolom, nem említették, hogy az a középiskolai intézményrendszer, amelynek most belefekszel a Prokrusztész-ágyába, a szocializmus vívmánya, és legfeljebb a 80-as évek gazdaságának szükségleteit tudja kielégíteni. Isa, késtél harminc évet.

Dr. Gábrity Molnár Irén szerint a középfokú oktatás alapproblémája:

- szakmai standardizálás (tudás+képesség) hiánya

- nem készíti fel a tanulókat sem a munkába állásra, sem a továbbtanulásra

- újdonság az elmélet és gyakorlat közti viszony: hároméves szakmunkás-

képzőkben az arány 70:30 %, a négyévesben 60:40 a gyakorlat javára

- szakok bevezetése improvizált (modern szakok), merev – legtöbb a gépészeti szakiskola, viszont e szakemberek iránti kereslet megcsappant.

Terápiás javaslatok: versenyképes felnőttképzés; a szakiskolai képzés legyen rugalmas, interdiszciplináris és gyakorlatias; a szakmakínálatot tervezzék meg, ehhez párbeszéd szükséges a munkakereső-munkaközvetítő, iskola-munkaadó, munkaközvetítő-iskola között; a munkakeresők érdekében Karrierépítő, Információs, Koordinációs Irodák megnyitása; figyelembe kell venni a régiók országhatárokon átívelő munkaerőpiaci igényeit.

Annyit tennék hozzá: ezek mind fölülről vezérelt, köztársasági, miniszteriális, tartományi, önkormányzati, iskolai szintű döntések, amiket vagy meghoznak, vagy nem. Te, középiskolás laboratóriumi patkány, mit tehetsz? Ha van a családodnak elég földje, és te is szereted és érted a földet, továbbtanulás nélkül is élhetsz emberhez méltó életet. (Van olyan ismerősöm, aki általános után letette a lantot, és ma elégedett ember.) Családi vállalkozásba társulhatsz, vagy van kezdőtőkéd sajáthoz? Rajta! Hallottam sikertörténeteket egyedi bútorasztalosságról, kosárfonásról, biokozmetikumokról, kertészetről, kecsketenyésztésről, szőlészetről-borászatról, nádtetőkészítésről, gyógynövénytermesztésről. Meggazdagodni nem fogsz belőle, de megélni igen. Ám ha semmi sincs a tarsolyodban, csak a máról holnapra élés, irány az egyetem! Keresett szakmák és húzóágazatok a régióban: közgazdász-menedzser,informatikus, logisztikai szakember, építészmérnök, könyvelő, pénzügyi szakértő, marketingszakember, reklámszakértő, pszichológus, gyógyszerész, szakorvos, fogorvos, állatorvos, szimultán fordító, turisztikai szakember (vendéglátóipar) vállalkozó, építész, szobafestő, kőműves, textilmunkás. A presztízsszakmák: menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, egyetemi tanár, logista, építészmérnök, szakorvos. Nem igényelt (viszonylag telítődött) szakmák a régióban: fémmegmunkáló munkás, gépésztechnikus, fodrász, ápoló, vegyész, gépkocsivezető, kertész- és a bölcsészszakok (kivéve a pszichológust és az angol nyelvészt), kereskedő-eladó.

„Adjon az ég!” (Tankcsapda)

Barlai Jenő kérdőíves kutatást végzett a szabadkai végzős középiskolások, főiskolai és egyetemi hallgatók munkaerőpiaci esélyeiről és elvárásairól 2008-ban. A II. 2.5.6. fejezetből idézek:

„Az értékek versenyében (14. kérdés), nem kis meglepetésre, a „jó munkahely” egyértelműen győzött mindkét tannyelvű (magyar és szerb) csoportban, megelőzve a „család, gyerekek”, a „szerelem”, az „igaz barátok” fogalmakat. Ez az adat meghökkentő. Koravénekké váltak volna a fiataljaink?

Jobb magyarázat híján azt kell feltételeznünk, hogy világosan látják, vagy erősen sejtik, milyen szűk mezsgyén kénytelenek életútjukat bejárni. Itt és most a jó munkahely tűnhet számukra az egyetlen közvetítőnek a többi érték megszerzéséhez. A fiatal munkavállalók kétféle egzisztenciális szorításban kezdenek neki a gazdaságilag aktív életszakaszuknak. Elsősorban: találnak-e bármilyen munkahelyet? Ez tűnik az elsődleges – enni, vagy nem enni – kérdésnek. Másodsorban: találnak-e jó munkahelyet? Ez pedig az emberhez méltóan lenni, vagy nem lenni kérdés. A bármilyen munkahely, főleg önálló életvitel vagy családalapítás esetén, a létminimumhoz szögezi a munkavállalót. A „jó munkahely” épp ezért azt a jelentést kapta, hogy olyan munkahely, amely nem csupán a túlélést biztosítja, hanem a nincstelenségből való kilépést jelenti.”

Ugye, ugye összeszorul a szíved? Középiskolába a társaság, legfeljebb egy-két tanár miatt szerethet járni a homo sapiens sapiens. Az ott végzett-eltűrt tevékenységek többségét csupán baszogatásként éli meg. Mit tehetsz? Édes fiam – minden prédikáció így kezdődik – ösmerd meg tenmagad! Ez nem könnyű feladat: legalább az alapvonalakat rajzold be a portrédba. Információforrás: barátok, rokonok, néhány tanár, pszichológus, a net ( pl. a felvi.hu-n korrekt pályaorientációs és önismereti teszteket találsz). Miután kb. tisztába jöttél VELED, hangold össze a vágyaidat és az igényeidet a lehetőségeiddel. Jól gondold meg, mire fordítod az energiádat és mire költöd a pénzed (a szüleidét). Az angolt és a szerbet nem fogod se megúszni – se megtanulni az iskolában. Maradnak a különórák. Ha már kinézted az egyetemedet, legjobb, ha személyesen beszélsz olyanokkal, akik ott már dicsőségben lediplomáltak, ők a legtisztább forrás.

A kutatások szerint a vajdasági fiataloknak bizonytalan jövőképük van (minek ehhez kutatás, elég végignézni egy középiskolai osztályon), sőt az egyetem választásakor „kudarckerülő magatartást” mutatnak:

- a legközelebbi városban tanul – szülői sugallat (költségkímélő megoldás) – gyakori a fárasztó és költséges ingázás

- magyar nyelven – energiakímélő

- hálózathatás/városvonzás (tömb magyar térség – Szabadka, Zenta)

- alkalmi munka mellett, magánkarokon vagy kihelyezett tagozaton távoktatással próbálkozik

- a magyar fiatal munkavállalók karrierje akadozik, ha a szerb nyelvtudásuk gyenge, vagy nem tudnak legalább egy világnyelvet is

Mi ebből a tanulság? Aki nem tud úszni, ne másszon fára? Nem. Édes fiam, ne tanúsíts „kudarckerülő magatartást”. Se rövid távon nem éri meg, se hosszú távon. Nincs pénzed? Loholj ösztöndíjak után, kérdezz, keress a neten, ostromold meg a községed önkormányzatát. Nem tudsz szerbül? Nem te leszel az első, aki így végezte el az egyetemet. Megaláznak, de megtanulsz. Tekintsd a kudarcot természetesnek. Nincs önbizalmad? Találsz a neten, tele van önbizalomnövelő praktikákkal. Kérj segítséget valakitől, akiben megbízol, egy rokontól, tanártól, az iskola pszichológusától. Ez a dolguk.

Végül, ha annyira rettegsz a jelentől és a jövőtől, hogy szinte mozdulni se mersz, vértezd föl magad az esélytelenek nyugalmával. Így megacélozva akár a Harvard is benne van a pakliban, a London College of Fashion vagy a bécsi filharmonikusok. Ez egy számítógépes játék. Egy életed van, édes fiam.