Liebe ist für alle da, avagy tessék-lássék, bőr, latex és fájdalom
S következzék a Rammstein zenekar új lemezének kritikája, ami a szóban forgó együttes belgrádi koncertjének (március 20.) aprópopójára született, de azért is, mert van miről írni esetükbe
Szeretem, amikor egy zenekar majdnem eltűnik az életemből, és visszarobban egy új lemezzel, ami mellesleg teljesen véletlenszerűen talál meg, s ráadásul a fenti ok-okozati viszony egy felfrissült életszemléletet hoz életembe a tutti-frutti szado-mazochista dalokat kovácsoló németországi bányász mimóza-lelkektől. A felfrissült életszemléleten nem az együttes nemi szervéről mintázott szexuális segédeszközök beszerzési vágyát értem, hanem ismételten a német felé fordított szívemet. A szótár is előkerült, ha már kedvemre való zenét hallok, legyenek világosak a szövegek is. Visszahozta az érdeklődést, a tanulási vágyat.
Első hallgatásra nem nagyon tetszett az összkép. Semmi új, semmi, semmi. S valóban. Betettem a Reise, Resise -t felvezetésképp, s az új lemez már ráépült. De észre se vettem, már a zsigerem kívánta az újbóli hallgatást.
A bevezető Rammlied boldogan-menetelősen üdvözli a hallgatóságot, hogy ismét itt vannak a fiúk, szintis, halk gyermekkórus a verzék között, a refrént is megsegíti a szinti. Egy cél, egy út, egy motiváló erő: Ramm-stein! Hús és vér, egy kollektíva!
A második dal, Ich tur dir weh (Bántalak), egyben a második szingli és klippes dal a lemezről, s szövege úgy, ahogy van, beillene a Fűrész filmek valamelyik részébe – szadista ötletekből nem szűkölködik a dal. Fáj olvasni és hallgatni. Hogyan alszik ez az ember? Fagyiról álmodik?
S ez után jön a kürtös bevezetővel induló, zakatoló, menetelő Waidmanns Heil, az egyik legjobb, óriási csúcsponttal a refrénben.
Az ezt követő Haifisch (Cápa) című dalocskát Depeche Mode-féle billentyűs rész nyitja, cápákról és könnyeikről, meg a hat emberkéről, akik talán a cápa, ugyebár, s sós a tenger, ami mar.
A B******* olyan na jó, még egy dal elfér a lemezen alapon kerülhetett fel.
A Frühling in Paris (Tavasz Párizsban) már egészen más történet, ismét egy kis szadista dalocskával állunk szemben, de az Edith Piaf-idézet (Oh non je ne regrette rien – Nem bánok semmit sem)a refrénben olyan magasságoka emeli ezt az embermészárló balladát, hogy egy hideg téli éjszakában a csillagok fagytól kék orrunk hegyével érintkeznek.
A Wiener blut (Bécsi vér) sem egy ministránsgyülekezet eszmecseréjét firtatja. Ki kell ábrándítanom mindenkit, hogy ilyen természetű dal nincs a lemezen – igaz, kellemes püttyögéssel kezd a nóta, utána szépen rásuttog Till barátunk, s bevezet a Sötétbe. Pince, remegés, kínzás, pedofília. Mintha rémlene ez a történet a hírekből... Nem más inspirálja őket, mint az élet.
Ismét püttyögés, dobpergés, szintiszólam, megérkeztünk a mincibe. A Pussy daluk volt a lemezfelvezető kislemez. Pornó-klipjükkel minden TV-csatornáról le voltak és vannak tiltva, akár a szövege miatt, akár a klip tartalma miatt is. Természetesen létezik cenzúrázott verzió, de kit érdekel az már manapság. A youtube-on is elérhetetlen. De így is több millióan látták már az első hetekben, tehát promóciós erejét nem lehet kritizálni. De ez itt most nem a reklám helye, hogy hol lehet fellelni. A szövegben megbúvó iróniát a német cenzúra úgy értelmezte, hogy pont a védekezés nélküli közösülést pártolja, pedig... Februári manchesteri koncertjükön egy nagy fallosz fehér habot spriccelt az első sorokra. Belgrádban is ez várható valószínűleg. Erre mit mondjak? Hogy remélhetőleg, és hogy már alig várom? Heh...
A címadó riffel ezután, szerelem, szerelem... Kétlábgép, sok dzs-dzs... Kéj és gyönyör a prostik világában.
Fütty vezeti be a Roter Sandot, ami egy fúvósokkal megspékelt, lassú levezető. Puskapor csókban elhull a szerelmes, akit a nő szeretett, Marquez jut eszembe és a vadnyugat. Sehol egy szó nem esik bőrhámozásról vagy szöges dróttal penetrált húgycsőről, már, már furcsa.
Élőben ez még hatványozottan sok piróval van meghatványozva. Igen, olyan sokkal. A belgrádi koncerten főleg az új lemez dalai kerülnek majd elő, ami a produkció minőségét tekintve nem nagy érvágás. Akinek ez a lemez lesz vagy már „A” Rammstein-lemez, sok jóban lehet része.
S mit ad Isten, pont mire az előbbi mondat végéhez értem, felfedeztem a szerb 'stein rajongóoldalt, itt még ki lehet bővíteni a tagokról kialakított képet.
A szerző további írásiat pedig erre és erre találod!
Az angolra fordított verziók itt segítettek: en.affenknecht.com
A rajongói oldalon kívül jegyekre még az Arena honlapján lehet szert tenni:
www.arenabeograd.com, többek között...
