A Belgrád–Zágráb tengely
– avagy Belgrád és Zágráb esetleges megbékélésének hatása a nyugat-balkáni térség európai integrációjára
Természetesen ez, ami a címben és alcímben áll, ma csak puszta elmélet. Azonban a két főváros immár mintegy 20 évi független létezésével kapcsolatban vannak dolgok, amiket igenis új távlatokból kell végigmérni. A körülmények még nem érettek ugyan, azonban elkerülhetetlen a történelemmel való szembenézés. .jpg)
Köztudott, hogy Németországnak és Franciaországnak is több évtizedre volt szüksége a közös történelem felvállalására, azonban nekünk nincs már annyi időnk. Ez az a teszt, amin bizonyíthatjuk, mennyire vagyunk képesek és bátrak, hogy a történelem tükrébe nézve elismerjük hibáinkat és tanuljunk belőlük, hogy elismerjük, amit a nevünkben követtek el választott és nem megválasztott vezéreink.
Nem vitás, hogy a Yugoszféra virágzása egybeesik a balkáni szláv népek közös államban történő együttélésével. Nincs ebben szemernyi szentimentalizmus sem, hanem egyszerűen egy racionálisan kiépített piacról beszélünk, amely az energiahordozók kivételével szinte egyáltalán nem szorult importra. Ma, amikor elhagyjuk Horgost, már nincs határ egészen Lisszabonig vagy Gdańskig, viszont ahhoz, hogy Belgrádból Ljubljanába vonatozzunk, két vámvizsgálaton is át kell esnünk. Ha továbbra is elmarad a délszláv térség integrációja, akkor mi kollektíven veszítjük a lépést a civilizációval,akár Romániával és Bulgáriával is. Miért? Mert Románia maga kínál 22 milliós piacot, miközben mi Szerbiában alig hét és felet, Koszovó nélkül.
Nincs fejlődés komoly infrastrukturális beruházások és egy komplex, az egész régióra kiterjedő közlekedési stratégia nélkül, ami az emberek, a tőke és a megtermelt javak áramlását könnyítené. Azonban az óriás befektetések megkövetelik, hogy egyesítsük humán erőforrásainkat, harmonizáljuk gazdaságainkat a hatékonyabb érdekérvényesítés céljából, mind az EU intézményei előtt, mind világgazdasági szinten. A nagytőke nem érdekelt egy feldarabolt,különféle jogrendszerekkel működő, mini-fővárosokkal tűzdelt térségben. Természetesen léteznek régiók, különböző politikai és közigazgatási egységek, de a lényeg, hogy egy nyelvet beszélünk. Ha nincsenek nyelvi akadályok, miért kell adminisztratív falakat emelnünk, melyek pont a fejlődéshez olyannyira szükséges mozgást és mobilitást szabotálják? A kezdeményezés lehetősége nyitott most mind Zágráb, mind Belgrád számára. Mindkét főváros egyaránt felelősséggel tartozik egy tőkevonzó nyugat-balkáni térség kiépítésében.
Nem kellenek nekünk hangzatos, de üres kijelentések történelmi megbékélésről, stratégiai szövetségekről. Ezt mind-mind megteszik a gazdaság szereplői szépen csendben, amennyiben teret és lehetőséget kapnak, hogy egyenlő feltételekkel gazdálkodjanak akár Mostarban, Požegán vagy Barban teszik ezt. Ez alatt az idő alatt a radikális nacionalista rétegekszépen dolgozhatnak a bányákban, építkezéseken és lassan kimerül az ideológiai alapja a gyűlölködésnek.
(Forrás: britannica.com)
A horvát köztársasági elnök beiktatása után Tadićnak és Josipovićnak minél előbb közös asztalhoz kell ülnie,és világosan el kell választania, mi a diplomácia feladata és mi a történelemé mint tudományé. Itt az ideje, hogy ellenőrizzük, meddig terjed a régió két legbefolyásosabb elnökének keze, és van-e erejük és bátorságuk őszintén kezet fogni. A diplomáciának az ország stratégiájával összhangban a polgárok érdekét kell szolgálnia, míg az összes vitatottkérdést nemzetközi választott bíróságra kell bízni. Hadd pereskedjen egymással a Mol és a Gasprom, hogykinek mi jár a külföldön ragadt vagyonból, de ennek ne legyen káros következménye egyetlenegy polgárra nézve se.
(Forrás: wikipedia)
Szerbiának józan politikát kell folytatnia Koszovó irányában. Természetesen nem jelenti ez a tartomány független államként való elismerését, viszont semmiképp nem szabad, hogy a Koszovó-kérdésaz ország elszigetelődéséhez vezessen. Belgrád feladata, hogy a szerb gazdaság számára utat törjön az elszigetelt Koszovóra. A tárgyalási potenciál abban rejlik, hogy Belgrád vagy Zágráb kikerülhetetlen a kontinentális Európa irányában. Ez azonban bölcs politizálást követel, nehogy a tárgyalási potenciálból ismét zsarolási alaplegyen, és az ördögi kör kiújuljon... A Balkán minden polgárának tisztában kell lennie azzal,hogy bármilyen ellenségeskedés együttesen visszaveti és gyengíti az egész térséget. Nem hibáztathatjuk több mint száz év elmúltával is a több évszázados török hódoltságot, ha mi a jelenben sem merünk kezdeményezni, csak azért, mert az ellentmond az utóbbi két évtized hibás politikájának. Több templom fölépítéseés a politikai szónoklatok nem oldják meg az előttünk álló kihívásokat. Nem kellenek nekünk referendumok és egyéb össznépi plebiszcitumok, elég volt a "népakaratból"! Stratégiára, vízióra van szükségünk és azok megvalósítására, ugyanúgy, ahogy azt tette tragikusan elhunyt miniszterelnökünk, Zoran Đinđić.
(Forrás: daylife.com)
Nincs fejlődés infrastrukturális beruházások nélkül és ez nem csak a szociológia, hanem a gazdaság axiómája is. Az oly sokat emlegetett gyorspályás vasút a Belgrád--Ljubljana--Budapest háromszögben végre lendületet adna nem csak a közvetlenül érintett térségeknek, hanem a rákapcsolódó új fővárosoknak is, melyek hatékony ráhordási kapacitással szintén közelebb kerülnének Európához. Nem kérdéses a szükségessége egy balkáni közlekedési stratégia kidolgozásának sem, ami a szűkebb, volt-jugoszláv piacok egyesítését szolgálná. Az EU-csatlakozási folyamat előrehaladtával és annak beteljesülésével egyre nehezebb lesz a gyarapodó pénzalapok lehívása átgondolt, komplex, több térségen átívelő megaprojektek nélkül. Mindannyiunk számára világos, hogy Prishtina, Podgorica és Szkopje természetesen Belgrád irányába gravitálnak, viszont a XXI. századi követelményeknek megfelelő kommunikáció nélkül ezek csak provinciák maradnak távol Európától.
Tizenöt évvel a modern Balkán-háborúk után itt az ideje, hogy Belgrád és Zágráb megegyezzen és példát mutasson a délszláv közösségnek. Ha nem vagyunk készek a változásokra, Európa magától nem fog kopogtatni az ajtónkon.
Olvass kapcsolódó cikkeket, írást a szerzőtől!
