Holló a hollónak
Tévépremierek - Az utca királyai
Egy egydekás vodka. Állítólag nem érezni a szagát.
Pontosan a kilincs alatt találom el spiccel a bejárati ajtót, ugyanazzal a mozdulattal már homlokon is lövöm a legközelebb eső ferdeszeműt, hogy azonnal az asztalra is bukik, szabad utat adva a következő kiiktatásának; a harmadikat a slozin kapom el, a negyediket az emeleten. Néhány perc csak, és mind a négy emberrabló, gyerekpornó-gyártó rohadék itt fekszik kiterítve. Még néhány lövedék az ő fegyverükből a félfába, aztán kinyitom a rémülettől dermedt kölykök ketrecének ajtaját. Jöhetnek a zsaruk.
Jöhet a második egydekás vodka.
A feleségemet néhány éve otthagyta holtan a kórház előtt az a rohadék, aki előtte dugta őt… gyerekünk nem volt… azóta nekem csak ez a meló maradt. Élvezem? Talán képtelen vagyok én már az érzelmekre… Mindenesetre jól csinálom, és legalább ezzel is telik az idő. A magam módján végzem a dolgomat. A „belsők”, a zsaruk után nyomozó zsaruk utálnak ugyan, de nagyon is tisztában vannak vele, hogy szükségük van rám. Amire a törvény képtelen, azt a „takarítómunkát” én végzem el. Eszközökben nem nagyon válogatok. A közvetlen főnököm pedig mindig mindent elsimít. Azt mondja, mi vagyunk az utca királyai. Különösen én.
De most a volt társam áskálódik ellenem. Beköpött a belsők főnökének.
Aztán amikor megpróbálom elkapni a tökét a vegyesboltban – csak hogy egy egészen picit megszorongassam –, hirtelen ott terem két erősen bepipázott feka csávó és szitává lövik. A lapockacsontján fennakad valahogy egy az én fegyveremből származó lövedék is…
Mi történhetett? S miért? Épp csak elkezdek utánajárni, rögtön érzem, hogy ezúttal belülről bűzlik valami. De iszonyatosan. Akkor most kezdjek el a saját csapatom után szaglászni? És ha rájövök valamire? Ha a holló a hollónak most mégis kivájja a szemét, hova fog az vezetni?
Régen pipáltam már ilyen remek, pörgős akció-krimit! Elég fantáziadús a sztori, van benne egy-két csavar is, éppen csak annyi, hogy vasárnap este ne gyötörje meg túlságosan a még mindig összegubancolódott agytekervényeimet, de azért folyamatos feszültségben tartson – mert a feszültség a film alatt mindvégig fennáll, az első pillanattól az utolsóig! Van benne minden, ami kell: gyerekpornóban utazó koreai gazemberek, narkóban, fegyverben nyomuló fekete gengszterek, no meg korrupt zsernyákok, azok aztán dögivel… L.A. feltárja a mocskosabbik arcát.
Reeves ábrázata olyan dagadt a vodkától, hogy az elején kellett pár másodperc, mire rájöttem, kit látok a vásznon… remekül alakít, méltó a partneréhez, a mindig tökéletes Whitakerhez. A filmben pedig külön csemege – meg ne feledkezzünk róla! – a jó öreg Hugh Laurie, aki ezúttal egészen más arcát mutatja meg a belső elhárítás kapitányaként, mint amit a Dr.House-ban tőle megszokhatott a néző.
Izgalmas, szórakoztató, sokszor borzongató mozi… egy rege a hatalom részegítő mivoltáról, az emberi erőről és gyengeségről. Érdemes benne elmerülni.
a kikapcsolódás könnyed és hátborzongató formájáról!
Ide kattintva pedig megtudod, hogy mi a különbség a művész és a tömegfilm között!
