Régészek cáfolják a kínai mítoszokat
Csin Si Huang-ti (Qin Shi Huangdi) 2000 évvel ezelőtti uralkodását gazdagon dokumentálták: a férfi szinte minden győzelmét és lépését feljegyezték, a kínai nagy fal építésétől egészen az agyagkatonákat rejtő sír megalkotásáig. A történelmet azonban a győztesek írják, így ezek az ókori szövegek nagyon pontatlanok és hamisak lehetnek – vélik a régészek.
A Field Museum kutatói és kínai munkatársaik a korábban ismert írásos információk valóságtartalmát régészeti eszközökkel próbálták igazolni, hogy jobban és objektívebben megérthessék az első kínai császár uralmát. Gary Feinman és Linda Nicholas antropológusok 1996 óta minden évben 4-6 hetet töltenek Kínában, és a Sandongi Egyetem Fang Hui vezette kutatócsoportjával közösen ókori tárgyakat keresnek az uralkodó egykori birodalmában. Ezeket aztán az írásos emlékekkel is összevetik, és így sokkal reálisabb képet alkothatnak Kína első császárnak uralkodásáról és a régió történetéről is. A kutatás eredményeit az amerikai tudományos akadémia hivatalos lapjában tették közzé.
Csin Si Huang-ti először i.e. 221-ben egyesítette Kínát, ám a történészeknek nagyon kevés adatuk van azzal kapcsolatban, hogy ez az egyes tartományokban milyen módon ment végbe. A vizsgálatba bevont térséggel is ez a helyzet: a feljegyzések szerint az uralkodó i.e. 219-ben felkereste a Sandong délkeleti partjainál magasló Langya hegyet, és mindez lenyűgözte őt, ezért három hónapig maradt. Nem sokkal később 150ezer lelkes telepest küldött a térség gyarmatosítására, azzal az ígérettel, hogy az érkezőknek a következő 12 év során nem kell adót fizetni és közmunkát végezni. Megkezdődtek az útépítések is, hogy a katonák mellett a kereskedők is gyorsabban eljuthassanak oda: mindez a hegységben kitermelt só és vas miatt volt különösképp szükséges. Feinman szerint azonban a gyarmatosításra a táj szépsége helyett reálpolitikai okokból került sor, hiszen a császár lojális embereit telepítette a birodalma szélén álló, akkor még főként ellenséges térségbe. Emellett a kutatók azt is igazolták, hogy az írásos szövegekkel ellentétben a régió akkor már régóta, i.e. 2600–2400 óta sűrűn lakottnak számított, így a gyarmatosítóknak a helyiek elűzésével és megszállásával sikerült érvényesülniük.
