"A kamerával úgy kell bánni, mint a nőkkel"

Szerencsére a sajtó dokumentálta a jelentősebbeket, így tudjuk például, hogy két éve két díjat is kaptak a Sára Sándor tiszteletére rendezett Kistérségi és Kisközösségi Televíziók IX. Filmszemléjén. Innen a Duna Televízió Alapítvány egymillió forintos alkotói műhelydíjával és a zsűri különdíjával tértek haza. A pénznyereményt a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium Filmműhelye technikai fejlesztésre fordította, kamerát vásárolt.

A csapat a gimi udvarában

A szakkörösök - amelynek egy kezdeti időszakában Ákos volt az egyetlen tagja - gyorsan bebizonyították, hogy érdemes volt létrehozni a Filmműhelyt, hiszen nem sokkal a 2006-os indulás után sorban érkeztek az elismerések. Az, hogy ma budapesti egyetemista és az ELTE Kommunikáció és Média szakára jár, a szakkörnek köszönhető, ott jött rá arra, hogy mi érdekli igazán - mondja Ákos.

De miről is szól ez a jelenleg is működő filmműhely? Létrehozói és oktatói két tapasztalt szakember, a Vajdasági Televízió egykori munkatársai, Horváth Mihály rendező és Póth Imre operatőr, rendező. Póthot Balázs Béla gondolata vezérelte, aki helytelenítette, hogy az iskolában nem oktatnak filmelméletet, hiszen ez ugyanannyira fontos, mint az irodalom vagy a zene. Sőt, a fiatalok szabadidejükben általában a könyv helyett a mozit választják, tehát fontos lenne, hogy ismerjék és értsék a filmnyelvet. Ákos itt Babiczky László magyarországi rendező szavait idézi, aki szerint a filmnek sohasem szabad hazudnia. Babiczky mély meggyőződéssel int az igazmondásra, hiszen a kommunista érában megtapasztalta a manipulatív sajtó és filmkészítés minden válfaját.

Balról jobbra: Zsolnai Ákos, Horváth Mihály, Kecsenovity Egon

Egy kis filmes gyorstalpaló, Ákos elmagyarázza az értelmező vágást: "Az első képen egy vadászt látunk az erdőben, a következő snitt: halott gyerekek. A kapcsolat azonnal létrejön - a vadász megölte a gyerekeket, pedig lehet, hogy semmi köze a kettőnek egymáshoz. Szóval tudni kell filmet nézni, mert könnyen átvágják az embert, így tud a film fegyver lenni."

Ákos és Egon a Kicsi Klájd forgatása közben

A szakkörösök az összejövetelek alkalmával elméleti és gyakorlati oktatásban is részesültek, de ezen kívül ők dokumentálták az iskolai eseményeket, forgattak werkfilmeket, és részt vettek a szakmai szemléken.

Ákos első sikere a Varázslatos vesszők című dokumentumfilm, amelyet Magyarkanizsán készítettek egy kosárfonó bácsiról. A Csubriló Zoltán szervezte filmtáborban egy hét állt a résztvevők rendelkezésére, hogy ki-ki elkészítse a maga alkotását, a Varázslatos vesszők közönségdíjas lett a kanizsai filmszemlén, és a KMV-t is megnyerték vele. Ez némileg feledtette azt a korábbi rossz élményt, amikor is megdorgálta őket a zsűri, mert úgy gondolták a beadott kisfilm tulajdonképpen mechanikusan elvégezett "házi feladat", pedig a fiatalok önálló és kreatív munkája volt.

Ákosék megtanulták a filmezés alapjait, de amikor belevágtak a "nagy projektbe" sok mindent sutba vetettek, úgy viselkedtek, mint annó az új hullámosok. Semmit sem írtak le, nem volt sztori, forgatókönyv, minden menet közben alakult. Adott volt egy gyurmafigura, Klájd - akit Egon formált. A történet pedig zenehallgatás közben (a James Bond turbósított verziója) pattant ki Ákos fejéből: " Beugrott, hogy a Kicsi Klájd szökik a kollégiumi szobából". Többet nem árulunk el, nézzétek meg a filmet!

Érdekesség és hihetetlen kitartást igényelt, hogy az animáció nem számítógéppel készült, képenként vették fel a mozgást. Márpedig ez filmen egy másodperc alatt 25 képet jelent - ehhez van hozzászokva a szemünk -, nem meglepő hát, hogy a majd nyolcperces filmet 5 hónapig forgatták a fiúk.

Hogy lesz-e folytatás? Reméljük. És hogy mi a közös a kamerában és nőkben? Mindkettővel gyengéden, de határozottan kell bánni - ismétli el vidáman Ákos Horváth Mihály elméletét.

Póth Imrével

Nézegess még videókat!