Repülés Egyiptomban

Preradović Stevan 22 éve foglalkozik sárkányrepüléssel. Ez nagyon ritka a hobbi, ő pedig nagy szerettel műveli. Mivel az egyik barátom édesapja, nekem is volt alkalmam repülni vele Bajsa felett. Szó szerint felemelő érzés. Az ember, legyőzve a gravitációt, megtapasztalja a szabadságot. A bajsai férfival otthonában beszélgettem egyiptomi élményeiről.

Nemrégen jött haza Egyiptomból. Mit csinált ott?

Hogy mit csináltam? Sok mindent, de főleg repültem a barátommal, Franjóval. Mert az volt a fő foglalatosságunk, azaz pilóták voltunk. Harmadik éve járunk már Egyiptomba, a „Sharm Air Company” cég repülőivel oktatás, turizmus, fényképezés, reklámozás céljából.

Franjo és Stevan ebéd közben

Hogyan lehetséges, hogy két szerbiai sárkányrepülős tapasztalatára van szükség Egyiptomban?

Mivel már 22 éve foglalkozom ezzel, ezért tapasztalt pilótának számítok. Magyarországi gépekkel repülök, és egyszer az egri gyárban összefutottam egyiptomi vásárlókkal. Egy bizonyos Mahmud nevű megbízottal együtt laktam a szállodában, egymás mellett volt a szobánk tíz napig, megismerkedtünk és akkor kezdődött. Körülbelül egy év múlva megkeresett és megkérdezte, hogy jönnénk-e ketten Egyiptomba repülni, mert minimum két emberre volt szükség. Akkor a barátommal összehoztuk az első utat. Most már harmadszor mentünk, egyre jobban fejlődik a helyzet, egyre többet és többet repülünk.

Egyiptomban eléggé ismeretlen dolog a sárkányrepülés. Milyen volt a kezdet?

Az elején csak két sárkányrepülő volt. A hatóságok kezdetben nem ismerték el mint repülőeszközt. Be kellett bizonyítani, hogy egyáltalán tud repülni. Mert ha először ránézünk egy sárkányrepülőre, azt látjuk, hogy eléggé vékony, vézna konstrukció. Így voltak ezzel ők is, nekik sem nyújtott elég bizalmat. Ezért első évben csak teszteléseket végeztünk, amik alapján beigazolódott, hogy biztonságos. Repültünk szárazföldről és vízről. A következő évben már azt is megengedték, hogy turistákkal repüljünk.

Legutóbb elsősorban repülőoktatás céljából mentek?

Igen. Elkezdtük oktatni az egyiptomi pilótákat. Mivel rájöttek, hogy ez jó turistacsalogató, az a végcéljuk, hogy saját pilótáik legyenek. Eddig három növendéket képeztünk ki, és 2009-ben folytatjuk. De repültünk fotósokkal is, akik reklámfotókat készítettek a levegőből, valamint transzparenseket húztunk magunk után reklámfeliratokkal.

Hurghada a levegőből

Hogyan képzeljük el Egyiptomot és a helyet, ahol járt?

Egyiptom nagyhatalom a turizmusban, és fejlesztik is erősen. Egy legalább 200 kilométeres sáv ki van építve, Alexandriától a líbiai határ felé egymás után csak szállodák és szállodák. Ami érdekes a dologban, hogy az nem is az európai turistáknak van építve, hanem a muzulmánoknak. Elsősorban Szaúd-Arábiából, mert az északi részen, amely a Földközi-tengerre néz, nincs olyan meleg nyáron. Viszont a Vörös-tengeren nyáron nem lehet kibírni a 40 fok feletti hőmérsékletet, csak télen, ekkor megyünk mi is. Mi Hurghadában voltunk, amely 20-30 évvel ezelőtt egy 40 ezer lakosú városka volt, most naponta csak turistából 300 ezer van. Repültünk a sivatag, a part és a tenger fölött. Tehát a két végtelen felett, ami között van egy vékony csík, amely ki van építve. Ez fantasztikus dolog, mert az embereknek sikerült a semmiből valamit megteremteni. Szállodákat és medencéket építettek, odavezették az édesvizet, fákat és füvet ültettek. De csinálják továbbra is, amennyit felépítettek, még ugyanannyit akarnak, mert bíznak abban, hogy még több turista jön. A Vörös-tenger igazi búvárparadicsom, a turisták nagy része ezért is megy oda. Ami látványosság hiányzik a felszínen, az megtalálható a felszín alatt. Ezenkívül lehet menni sivatagi túrára, és ami még nagyon fontos, az az egyiptomi kultúra és a történelem.

A katonasággal vagy a rendőrséggel volt már probléma?

Nekünk a hatóságoktól mindig volt pilótaengedélyünk és a minket foglalkoztató cégnek is. De hosszabb idő telik el, amíg ez az engedély eljut az egyszerű rendőrig vagy katonáig. Ezért többször leállítottak és volt olyan esetünk is, hogy letartóztattak fél napra, hogy miért repülünk. Aztán telefonon, faxon értesültek, hogy rendben vagyunk. Mert ne felejtsük el, hogy Egyiptomban még nincs olyan nagy szabadság. A turista ezt nem veszi észre, mert ő jól el van látva, meg vigyáznak rá. Viszont rengeteg a biztonsági őr, akik felügyelnek, hogy ne legyen túl sok szabadsága az ottani népnek, ne nagyon mászkáljanak. Minden város előtt vannak sorompók, ellenőrzések. Ezt a turista nem veszi észre amikor a busszal utazik, nem állítják le, de az egyiptomiakat nagyon átnézik. Túl sok az a szabadság, amit nyújt a repülés. Észrevettük, hogy ez probléma, amit valahogy meg kell oldani. Ugyanis a hadsereg nem számított arra, hogy egy kis repülőgép mindenhova be tud jutni, és ők nem látják a radaron. Ez nagy veszélyt jelent a biztonsági rendszerre, mert valaki ezt rossz szándékkal is megteheti, például robbanószerrel berepül valahova. A terrorizmus az, amitől nagyon tartanak Egyiptomban, mert volt már rá példa.

Azok a bizonyos katonák

Milyen biztonsági intézkedéseket tapasztalt a terrorizmus ellen?

Egyiptomnak 75-78 millió lakosa van, és majdnem az egész ország a turizmusból él. Ezért nagyon vigyáznak, nehogy legyen valami balhé. Sarm es-Sejkben például azért nem repülhettünk, mert az elnöknek ott van üdülője és nem engedélyezik a repülést biztonsági okokból. 9 órakor lehet kimenni a strandra, ötig lehet fürödni, akkor szépen feltakarítják és felgereblyézik az egész homokot, reggel pedig jönnek és ellenőrzik, hogy nincsenek e nyomok, nem rejtett-e el valaki bombát. Még az egyiptomiaknak sem engedik meg, hogy kimenjenek a tengerre. Ahol nincs szálloda, ott az út végig ki van építve és a rendőrség autóval felügyel. Érdekes jelenség, hogy bár Oszama bin Ladenről nem szabad nyilvánosan beszélni, mert hivatalosan nem támogatják, ellene vannak, a lakosság körében ő nagy hősnek számít.

Mennyi időt szokott eltölteni Egyiptomban, visszavágyik oda?

Három hónapot szoktam eltölteni egy-egy alkalommal. Mindig szeretek visszatérni, mert az ottani emberektől mindig új dolgokat tanulok, nagyon vendégszerető, jó emberek. A munka mellett jut idő lazításra is, szóval egy kicsit ez nyaralás is számomra. De legnagyobb öröm mégis hazajönni a családhoz.

Olvass még a szerzőtől!