Újdonságok a múltból
Bevallom, büszkeséggel tölt el a déli harangszó, és ezzel bizonyára nem vagyok egyedül. Lelki szemeim előtt azonmód megjelenik a törökverő Hunyadi, az eget rengető győzelem jelképe. Igen ám, de nem árt vigyázni még a leginkább szívünkhöz nőtt történelmi emlékekkel is – figyelmeztet egy magyarországi történészcsoport.
Nem véletlenül indítottam a világraszóló nándorfehérvári diadallal, ez ugyanis a középkori magyar történelem csúcspontja, s egyben olyan esemény, amelyhez a legtöbb legenda kapcsolódik. Kiderült azonban, hogy az a Dugovics Titusz, aki állítólag a mélybe rántotta azt a török katonát, aki megpróbálta kitűzni a zászlót a várfokra – nem is létezett. Csupán évszázadokkal később került a történelmi iratokba, egy hamisítás révén.
Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása
A harangszónak ugyan van köze a nándorfehérvári csatához, de nem pontosan úgy, ahogy gondoljuk. III. Callixtus pápa ugyanis nem a győzelem hírére, hanem még az előtt, a sikeres csatáért való imádkozás céljából rendelte el.Mindez persze semmit sem von le a dicső esemény értékéből, mint ahogy az sem a szabadságharc fennköltségéből, hogy Petőfi Sándor a valóságban nem szavalta el a Talpra magyart a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva. Igen, a szabadságharc is telis-tele van legendákkal és történelmi tévképzetekkel. Ezért Görgey Artúrra is rájárt a rúd – ő volt az, aki Világosnál letette fegyvert -, éveken keresztül árulónak titulálták, de ma már tudjuk, hogy nem tehetett mást.
Juráj Jakubiskó szlovák filmrendező monumentális alkotásával nemrégiben Báthory Erzsébet alakjába lehelt újra életet. A tizenhatodik-tizenhetedik század fordulóján élt grófnő amolyan női drakulaként trappolt be a – főleg nyugati – köztudatba, olyan kékvérűként, aki szűzlányok vérében fürödve őrizte meg fiatalos szépségét. A valóság ennél sokkal drámaibb. A Habsburg-uralom végső megszilárdításának idején zajlottak a vallásháborúk, gyakoriak voltak a boszorkányperek, és jó ürügyet szolgáltatott arra a Báthoryék körül keringő pletyka, hogy ilyen módon szabaduljanak meg az új urak az egyik legbefolyásosabb magyar családtól.
Anna Friel a Báthory - A legenda másik arca című filmben
Egyik kedvenc legendám vidékünkön is nagy népszerűségnek örvend. Ez a mendemonda az amerikai John Deere erőgép-gyártó nagyvállalathoz, illetve annak alapítójához kapcsolódik. Makacsul tartja magát az elképzelés, miszerint Deere igazából magyar származású volt, akit Dér Jánosnak, esetleg Szarvas Jánosnak hívtak. Továbbfejlesztett változata szerint egy Szarvas városából való János nevű emberről van szó. Nos, bármennyire is jól hangzanak, meg kell, hogy cáfoljam ezeket a legendákat. Utánanéztem ugyanis, hogy John Deere (ami magyarra fordítva valóban Szarvas János), az új-angliai Rhode Islanden született a tizenkilencedik század legelején. Ifjú éveiben, a nyugatra vonuló telepesekkel tartva, tanulmányozta az ottani talajtípusokat, s kifejlesztette az ehhez leginkább megfelelő eketípust. Így kezdődött az azóta óriássá fejlődött konszern története. Esetleg hősünk valamelyik felmenője lehetett hazánkfia? Nos, erről már nem szól a fáma. Mondhatnám úgy is, hogy aki kíváncsi, járjon utána.
Olvass a csalfa Petőfiről,
vagy interjút az OTDK nyertes Döme Zsolttal a szerző tollából!
