A szobaszagú Facebookozók védelmére

A komolysági sorrendet követve álljon itt elsőként egy hvg-s elemzés, amely eloszlatja a "millió ismerős” illúzióját. Hiába villog irigylésre ingerlő ismerősszám a neved mellett, agyad mindössze 150 ismerőst képes regisztrálni!

„150 a maximum egyedszám: ennyi emberrel tudunk nyíltan, természetesen kapcsolatban lenni, vagyis tudjuk, kik ők, s hogyan viszonyulnak hozzánk" - a bűvös szám egy Dunbar nevű antropológus fejéből pattant ki valamikor a 90-es években. A közösségi oldalak tesztelése folyamatban van, de egyelőre úgy néz ki, a 150 a virtuális térben is uralkodik. Hogy lehet ez, kérded. A felelős: a neocortex, vagyis agyunk azon része, ahol az összetett gondolkodás folyik, hiszen mi vagyunk az egyetlen állatfaj, "akiknek agytérfogata elég nagy ahhoz, hogy kezelni tudjuk a társadalom szerkezetének komplexitását".

A tételt két példával támasztja alá a tanulmány: az egyik feltehetően tudattalan módon alakult ki a katonai szervezeteknél, ahol a leghatékonyabb együttműködés érdekében ekkora csoportok (egységek) szerveződtek, a másik nagyon is átgondolt. Egy milliárdos forgalmat bonyolító hi-tech magáncég szándékosan kezdő vállalkozásnak álcázza magát, és ezt az eszmét sikeresen csepegteti bele dolgozói fejébe is. A Gore Associates-nél ugyanis nincsenek hierarchikus viszonyok, virágzik a vállalati kultúra, "munkatárs" címke illeg mindenki mellkasán, arra pedig kínosan ügyelnek, hogy egy közösség se lépje át a 150-es küszöböt, vagy ha igen, abban a pillanatban új csoportot alakítanak - ők egyértelműen e módszer mellett teszik le a garast.

Az elrettentő példák tengeréből pícézgetve: az electrose.hu-n olvastam arról a munkatársról, aki a vele dolgozókat az "Állatok" nevű mappába pakolta. Őt valószínűleg nem a menő multi alkalmazza... Gondolom, azon sem hökken meg senki, hogy egy (velveten olvasható) kutatás kimutatta: rosszabb jegyeket kapnak azok a főiskolás facebookozók azoknál, akik nincsenek rajta a szeren. Ejnye, a face-ezők hetente csak 1-5 órát tanulnak, szemben az önmegtartóztatókkal, akik képesek heti 11-15 órát stréberkedni! Egy másik felmérés meg arra hívja fel a figyelmünket, hogy az egyetemisták 90%-a napi szinten lóg a portálon! Remélem mostanra olyan mélyre süllyedtél, kedves facebookozó, hogy már csak az orrhegyed tartja a kapcsolatot a monitorral, de visszaülhetsz a székbe, mert egy kutatás azt is kimutatta, hogy a sokat face-ezőknek nem csak ebből áll az életük, de nem ám! Sőt, egyenesen személyiségükből fakad, hogy szívesen csábulnak el olyan programoktól, amelyek nem tartoznak a "kötelezettségek" mappába, tehát: a virtuális téren kívül is aktív és színes életet élnek!

Tudtátok, hogy a Facebook egy otromba kapcsolatromboló? Legalábbis a kamaszpanasz.hu szerint. 17 és 25 év közötti fiatalok 75%-a vallotta be, hogy van olyan barátja az oldalon, "akivel szexuális, vagy romantikus kapcsolatot létesített", hovatovább 80%-nak tudomásuk van róla, hogy barátjuknak/barátnőjüknek is van ilyen az ismerősei között!

Szerelmespároknál megfigyelhető jelenség, hogy ellenállhatatlan vágyat éreznek arra, hogy csekkolják egymást a neten. Hát nem romantikus? Csak olaj a tűzre, ha a hőn imádott sok időt tölt azzal, hogy profilját pofozgatja. "Ördögi kör" és a "A konfliktus elkerülhetetlen" - dramatizál a cikk, és hát igen: „Régen az emberek azzal töltötték az idejüket, hogy egymás romantikus és szexuális szokásait figyeljék ki, tudják meg, és fogadják el. De a mai világban ez teljesen megváltozott. Amik régen abszolút privát dolgok voltak, ma már mindenki számára elérhetőek lettek.” - tudhatjuk meg.

Távol álljon tőlem a dicsőítő szándék: én is falra mászom a Villek különböző válfajaitól (Farmville, Fishville), és ahhoz sem érzem magam elég keménynek, hogy beszálljak a maffiák harcába, egyszerűen sohasem játszom számítógépen - a pasziánszt leszámítva... Vannak opciók arra, ha zavarnak az alkalmazások: "ignore", "hide", "block this application", vagy ha minden kötél szakad, tedd meg, amit a való életben sose tehetsz meg: DELETE!

Kikéred magadnak, hogy nem érdekel mások magánélete, hogy ki kivel és hol jár(t)? Dehogynem! Különben nem kapnál vérszemet minden frissfeltöltésű képtől! Jó, elhiszem, hogy tényleg nem érdekel, akkor ismét csak: skip, ugord át, ne nézz rá, hagyd ki.

Fölfedezetlen poéták, bölcsek, trágárok (valld be, hogy élvezed!), szellemesek, Facebook-falfirkászok, szevasztok! Széles a spektrum, mozogj rajta, egyszerre olvashatsz (lokál és globál) híreket, nézhetsz kedvenc klipeket, és ha fogékony vagy rá, még művészeti áramlatok szele is meg-megcsaphat!

Visszautasítom a rég vagy sose látott ismerősre bukkanás elbagatellizálását! Persze, húsz év után nem leszünk legjobb spanok, na és aztán? Attól még megvan, és most már legalább tudom, hogy hol keressem...

Visszautasítom, hogy a Facebook elszívja előlem a levegőt adó életet, sőt, mint ahogy a cigi kitűnő kapcsolatteremtő eszköz, úgy a "bejelöllek Face-en, hogy hívnak?" - is bejöhet, ha jól adod elő. És amikor már az összes témát ötször körbejártátok, még mindig előhúzható a Facebook-kártya, és miután jót röhögtetek a közös ismerős legutóbbi bulis képén - nem utolsósorban fölelevenítettétek magát az eszement eseményt, ahol ti is jelen voltatok hús-vér kiterjesztésben -, megbeszélhetitek, hogy amikor hazamentek, mind egyszerre - push the botton! - törlitek magatokat a Facebookról. Mert azt igazán nem hagyhatjuk, hogy tönkretegye az életünket...

Csatlakozz Te is a Képes Ifi online csapatához a Facebook-on, itt! ;-)