NÕI BIRKÓZÁS: Szokatlan látvány

• Miként zajlik a felkészülés egy fontos versenyre?

Éva: Hónapokkal előtte az edzőnk komoly tervet készít, amely az edzésmód megváltozását is jelenti. Sokkal többet gyakoroljuk a fogásokat, különböző kondícióerősítő tréningeken veszünk részt, szaunázunk, lelkileg pedig mindig a legjobbat várjuk el magunktól.

• Hogyan érzed magad, amikor mindenki bulizni megy, neked pedig a másnapi megmérettetésre kell készülnöd?

Éva: Egyáltalán nem bánom, ha nem mehetek ilyenkor szórakozni, hiszen határozott terveim vannak ebben a sportban. A siker elérése sok gyakorlást és komoly áldozatokat követel, de úgy érzem, megéri.

• A megmérettetés előtti néhány napban a kívánt súlycsoport elérése érdekében, komoly fogyó, illetve hízókúrára vagytok kényszerítve. Hogyan élitek ezt meg?

Erika: Nagyon nehezen. Szigorú önkontrolt igényel, hogy be tudjunk tartani minden feltételt. A vele járó stressz a legrosszabb. Szinte óránként ráállunk a mérlegre, hogy ellenőrizzük, megfelelő-e már a súlyunk. A cél érdekében kibírjuk a szenvedéseket, mégis ez a legrosszabb része a felkészülésnek.

• Szóval a sport mellett a fogyókúra témájában is otthonosan mozogsz. Szoktál a barátnőidnek tanácsokat adni, ha problémájuk akad a fölösleges kilókkal?

Erika: Igen, néha előfordul, hogy megkérdezik, nekem hogyan sikerül? Előterjesztésként egy általános útmutatással segítem őket, illetve felhívom a figyelmüket a leghizlalóbb kajákra és azokra az ételekre, melyekről téves hiedelmek terjedtek el.

• Melyek a leggyakoribb sérülések, volt már komolyabb sebesülésed?

Éva: Szinte mindennapiak a különböző ficamok, zúzódások, karmolások. Komoly sérülésem szerencsére még nem volt, de a birkózás során elkerülhetetlen, hogy ne érjünk a másikhoz, és bizony nehéz kiküszöbölni egy-egy horzsolást. Ezt mindannyian tudjuk, és harag helyett jót nevetünk rajta.

• A nyár közeledtével mindenki látni fogja a kék-zöld foltokat a testeden. Hogyan takarod el az a ütésnyomokat?

Erika: Habár eléggé zavar és kellemetlen, nem nagyon tudok tenni ellene. Különböző krémek és az ideális szabású ruhaneműk segítségében bízok. A leghatásosabb módszer a várakozás, az idő, amely egy hosszú színskálán végigfutva adja vissza a bőröm eredeti állapotát.

• Mit érzel, amikor szemtől-szemben állsz az ellenfeleddel?

Éva: Mindig tökéletes magabiztosságot mutatva lépek a küzdőtérre, riválisommal és önmagammal is tudatom, hogy én vagyok az erősebb, de a félelem akkor is jelen van. Ilyenkor pozitívan gondolkodom. Tudom, hogy ő sem legyőzhetetlen, a legjobbak is hibázhatnak, amit kihasználhatok. Legfontosabb a határozottság és az, hogy soha nem szabad megijedni a küzdelemtől.

• Az ókori rómaiak szerették nézni az arénában egymással küzdő nőket. Mit tapasztalsz ilyen téren ?

Erika: Sokak szívesen látogatnak el női birkózómeccsre, hiszen szokatlan látvány, ahogyan két lány küzd egymással. Vannak, akik szurkolnak és olyanok is, akik csak a harc nyújtotta izgalom miatt tekintenek meg egy-egy tornát.

• Szerinted sérti a birkózó fiúk hiúságát, hogy ti is képesek vagytok megállni a helyeteket ebben a kőkemény sportban?

Erika: Nem, ők ugyanúgy tekintenek ránk, mint egymásra, csapattársként. Elfogadják, hogy pont olyan lelkesen edzünk, mint ők, és legalább annyira imádjuk ezt a sportot. Persze a versenyeken néhány rosszindulatú megjegyzés mindig előfordul az ellenünk szurkolóktól, de azok nem a hiúságnak tudhatók be.

• A „törékeny” külső alatt komoly erő lappang. Hogyan reagálnak a neked udvarló fiúk, amikor kiderül ehhez a nehéz sporthoz fűződő szenvedélyed, illetve a vele járó fizikai erőnléted?

Éva: Először meglepődnek, kissé megijednek, majd furcsának találják. Mindig elmagyarázom, hogyan is néz ki ez az egész, majd tudatom a benne rejlő lehetőségeket, örömöket. Megjegyzem, hogy nem olyan szokatlan ez, mint amilyennek első hallásra tűnik. Legtöbbször érdeklődéssel, később beletörődéssel és bizonyos szintű tisztelettel fogadják a fiúk.

• Nem félsz attól, hogy a rengeteg edzés negatívan hat ki a nőiességedre?

Erika: De igen. Tartok attól, hogy túl izmos leszek, és hogy emiatt elveszítem az eredeti testalkatom. A sérüléseim sem mondhatóak túlzottan nőiesnek. Sokat változtat az alakomon a birkózás, de egyelőre még nem észlelek számomra tragikusnak tûnõ változásokat.