„Ha nem simogatják a gerincagyadat, kiszikkad”
Eric Berne: Emberi jászmák
-soft verzió-

„Van merszed játszani? Ha ide belépsz, nem sok esélyed marad. Ha meg akarsz menekülni, a menedéket el kell érni. A szellemet jól elűzni, s ha a koporsót megleled, lecsukod a fedelet – megmentheted életed.” – Ez volt a reklámszövege pár éve egy kísértetes-élőhullás-koponyagurítós társasjátéknak. Egyből beugrott, miután elolvastam Berne könyvét. Mert ha valaki keményen játszani kezd, nem sok esélye marad.
Berne nevéhez fűződik a tranzakcióanalízis elméletének kidolgozása. Az Emberi játszmákat pszichiátriai segédkönyvnek szánta, de már a hatvanas években bestsellerré vált a laikusok körében is, frappáns és közérthető nyelvezete miatt. Alapfogalmai: simogatás, tranzakció, ingeréhség, elismeréséhség, struktúraéhség, rituálék, időtöltések, játszmák, tevékenységek, énállapotok, nyereség, autonómia, tudatosság, spontaneitás, intimitás. Magától értetődik, hogy nem foglalkozom mindegyikkel (lásd a könyvet), sőt, még a játszmákkal a legkevésbé: legföljebb egy definíció erejéig, plusz néhány példa.
Berne kiindulópontja az a közkeletű (azonkívül kísérletileg számtalanszor igazolt) tapasztalat, hogy ha kisgyerekekkel hosszabb ideig nem foglalkoznak, megkezdődik a leromlásuk, amely végzetes kimenetelű is lehet.
Az ingerek legkedvezőbb formáit a fizikai intimitás nyújtja. (Ha az anya-gyermek kapcsolatban zavar áll be, ellentmondásossá válik az intimitáshoz való viszony, ebben gyökereznek a játszmák is.) Az ingerszegény környezet felnőtteket is pszichotikussá tesz, ezért a legsúlyosabb büntetés a magánzárka. A gyermeki fizikai intimitás fennmaradását társadalmi, pszichológiai és biológiai erők gátolják meg, ugyanakkor az ember soha nem adja fel törekvését annak elérésére. Megtanulja, hogyan érje be rejtettebb, akár jelképes gondozási formákkal is, egészen addig, hogy olykor már az elismerés apró jele is elegendő számára – de a fizikai kapcsolat iránti szükséglete egy szemernyit sem csökken. A gyermeki ingeréhség részlegesen átalakul elismeréséhséggé. Kompromisszum születik abban a tekintetben, hogy az érintést mivel helyettesítem. Minél bonyolultabb a kompromisszum, annál egyénibb az illető személy elismerési vágya. Egy színésznek pl. heti száz „simogatás” kell a rajongóitól ahhoz, hogy az idegrendszere sorvadásnak ne induljon, egy tudósnak elég évi egy egy általa elismert tekintélytől.
Az ingeréhség és az elismeréséhség után a struktúraéhség következik. Az ember örök problémája, hogyan strukturálja az ébrenlét óráit. Ebben az egzisztenciális értelemben minden társas létezésnek az a funkciója, hogy az emberek kölcsönösen segítsék egymást ebben a vállalkozásban (lásd pl. Facebook). Az élet fennmaradása szempontjából a struktúraéhség egyenértékű az ingeréhséggel. Az ingeréhség és az elismeréséhség (lájkolom) szükségletet fejez ki: el akarjuk kerülni, hogy érzékszerveink és érzelmeink a nélkülözés állapotába kerüljenek, mert ez biológiai leromláshoz vezet. A struktúraéhség az unalom elkerülésének szükségletét fejezi ki. A hosszú ideig tartó unalom az érzelmi nélkülözés szinonimája, és ugyanazokkal a következményekkel járhat. Az egyetlen tökéletesen kielégítő válasz az ingeréhségre, az elismeréséhségre és a struktúraéhségre az intimitás. Prototípusa a szerelmi egyesülés.

Mi a játszma? Köznapi nyelven megfogalmazva: csapdás vagy „trükkös” lépések sorozata. Mindig rejtett (gyakran öntudatlan), alapvetően tisztességtelen és valamilyen nyereséggel jár a játékos számára, ez a nyereség pedig végső soron az intimitás elkerülése. A művelet olyan egyszerű tranzakció (tényleges, szóbeli vagy jelképes „simogatások” cseréje) vagy tranzakciókészlet, amelyet valamely specifikus, tisztázott cél érdekében kezdeményeznek. Ha valaki leplezetlenül bátorításért fordul valakihez, és azt megkapja, ez művelet. Ha ezután a bátorító ellen fordítja, az játszma. A játszmák rendszere, leírása és elemzése nagyon bonyolult, léteznek életjátszmák (pl. Alkoholista, Adós, Ennek is te vagy az oka!), házassági játszmák (Frigid nő, Űzött vad), társasági, szexuális, konstruktív és alvilági játszmák stb. Az idő strukturálása szempontjából hasznosak, de szerencsére a játszmamentes intimitás – ami az emberi életvezetés legtökéletesebb formája – olyan nagyszerű ellenszolgáltatásokat nyújt, hogy kiegyensúlyozatlan személyek is biztonsággal és jókedvűen válhatnak meg játszmáiktól, ha a jobb kapcsolathoz megfelelő partnert találnak.

Mi van a játszmákon túl? Az autonómia. Akkor valósul meg, ha valakiben újra működni kezd a tudatosság, a spontaneitás és az intimitás. A tudatosság itt az a képesség, hogy pl. a kávéskannát és a madarak énekét a magam módján érzékelem, és nem úgy, ahogy megtanítottak rá. A látás és a hallás (vsz. az érzékelés többi területe is) más minőségű, esztétikusabb, élénkebb a gyerekeknél, mint a felnőtteknél. Idővel a nyelv elsajátítása, a nevelés, a társadalmi elvárások eltorzítják ezt az „itt és most”-érzékelést. Művészek őrzik csak meg. De újratanulható. A spontaneitás az érzelemnyilvánítások közötti szabad választás lehetősége: nem úgy reagálok, ahogyan tanítottak, hanem autentikusan. Az intimitás pedig a tudatos személy spontán, játszmamentes nyíltsága, az érzékeny, romlatlan, teljes naivitással az itt és mostban élő természetes Gyermek felszabadulása, az intuíciók, kreativitás, erő, báj és öröm forrása. Mindannyian ezekkel a képességekkel álltunk rajthoz. Megéri visszaszerezni? Mindenki vessen rá kockát. Rakja ki pasziánszon, sakkozza ki, gazdálkodja okosan, iksznullázzon saját magával: ha nyer, megéri. Én lájkolom, Eric Berne.

Így ír a szerző Popper Péterről, József Attiláról,
a gonoszság lélektanáról, és fiatal pályakezdőknek szóló könyvről!





