Akarsz róla írni...?
Pszichológusok gyakran poénkodnak így: Akarsz róla beszélni? Manapság azonban feltehetjük ezt a kérdést máshogyan is: Akarsz róla írni? Felnövekvőben van ugyanis az első olyan generáció, amely már nem tudja elképzelni az életét sms, chat, e-mail vagy valamely közösségi oldal nélkül, ahol írásban folyik a kommunikáció.
A világháló teret enged az online segítségnyújtásnak a legkülönfélébb szakterületeken. Írásban kaphatunk választ a lakberendezéssel, a divattal, a főzéssel, egészségi állapotunkkal kapcsolatos problémáinkra, kérdéseinkre. Nincs ez másképp a pszichológiai problémák esetében sem.
Nagy megtiszteltetés és kihívás számomra, hogy itt az interneten mondhatom el a véleményem és adhatok tanácsot azoknak, akik ezt kérik. Álláspontom szerint ugyan pszichoterápiát nem lehet írásban folytatni, sem pedig egy levél alapján tényleges, komoly, személyre szabott tanácsot adni, ugyanakkor, mivel óhatatlanul is életünk részévé vált az internet, kár lenne nem kihasználni az általa kínált lehetőségeket, illetve nem figyelembe venni korunk igényeit.
Írásban vagy személyesen
Az anonimitás, arctalanság könnyebséget jelent például olyan traumák áldozatainak, akik megterhelőnek éreznék, ha személyesen kellene megosztaniuk valakivel a történetüket. A gép előtt ülve nem kell szemkontaktust tartanunk, nem kell szoronganunk amiatt, hogy nézünk ki, sőt meg sem kell jelennünk a terápiás ülésen, nem köt bennünket időhatár, legtöbbször fizetnünk sem kell érte, és nem utolsósorban a net egyre többek számára elérhető.
Tudnod kell azonban, hogy pontosan ezek azok a tényezők, amelyek akadályai a tényleges segítségnyújtásnak, hiszen a legfontosabb dolgokat soha nem szavakkal mondjuk el! A hangsúlyok, gesztusok, szünetek, szemvillanások írásban mind hiányoznak ahhoz, hogy pontos képet kapjunk arról, valójában mit érez a másik. És ha ezt nem tudjuk, lehetünk akármilyen jó szakemberek, nem tudunk segíteni.
Akkor mégis miért írjak?
Úgy gondolom, az online segítségnyújtás lényege az útmutatás. Egy jó kezdet a változás, változtatás felé. Segíthet, ha nem tudjuk merre és hogyan tovább. Hasznos információkhoz, szakemberekhez, szakirodalomhoz, bátorításhoz juthatunk hozzá nyilvános levélben. A nyilvánosség pedig segíthet azoknak is, akiknek nincs bátorságuk még írásban sem segítséget kérni, vagy talán teljes reménytelenségben élnek. Megadja a kezdeti lökést. Leírni örömünket, bánatunkat, kétségeinket akkor is jó, ha nem levél, hanem napló vagy esetleg irodalmi alkotás formájában történik, mert szorongáscsökkentő, megkönnyebülést hoz, és segít átlátni saját helyzetünket. Ezáltal gyakran segít megoldást is találni. Szóval: írjatok bátran!
Várjuk leveleiteket, ha érzelmi, tanulási, testi-lelki, pályaválasztási, szerelmi, különleges vagy hétköznapi problémátok van, ha nincs kivel megosztanotok kérdéseiteket, vágyaitokat vagy ha éppen az egész világ elé szeretnétek tárni őket!
Fotó: Šećerov Iván
Logó: Szabados Viktor
A leveleket a
kifiszerkeszto@magyarszo.com címre várjuk,
a beérkezett írásokat a legnagyobb diszkrécióval kezeljük!
Az anonimitás minden esetben garantált,
az e-mail címedet, nevedet nem jelentetjük meg!
Az első beérkezett levél itt olvasható!





