Orfeusz, a profi zenész
Mondd el saját szavaiddal Orfeusz és Euridiké történetét!
Nápolyi gyerekek újabb dolgozatai Marcello D’Orta tanító gondozásában
Részletek a Rómeó alulról jegyezte el Júliát című könyvből. 5. rész
Orfeusz és Euridiké nem tudták, hogy egyszer még milyen híresek lesznek. Öntudatlanul tengették-lengették az életüket Görögországban egyik napról a másikra. Orfeusz profi zenész volt, fuvolista, és olyan fantasztikusan játszott, hogy ember, állat egyaránt beindult tőle, a megáradt folyók lefékeztek, a lekókadt növények felegyenesedtek, az egerek a kíséretébe szegődtek.
Orfeusznak volt egy mitológiai felesége, Euridiké, származását tekintve nimfa. Eszméletlenül szerették egymást, a világ minden kincséért se váltak volna el egymástól, olyanok voltak, mint a sziámi ikrek.
Egy szép napon azonban, mikor Euridiké sétálgatott a kertben, egy nagy mérgeskígyó megharapta a lábát, és Euridiké meghalt. Mivel akkoriban még nem volt se Tisztítótűz, se Paradicsom, egyelőre a Pokolba került. Mint tetszik tudni, Orfeusz erre elkeseredik, elkezd őrülten fuvolázni, és nekivág a Pokolnak, hátha az énekével meghatja az ördögöket. Először Káróval találkozik, aki nem akarja átengedni, mert még túl eleven. De Orfeusz erre fúj egy végtelen keserves futamot, és Káró azt mondja, „na jó, menjél”.
Amerre megy, minden ördög le akarja állítani, de ő túlságosan siralmasan játszik ahhoz, hogy ellenálljanak, és így egyenként elbánik velük. Pont a végén ér el a legerőszakosabb, személyesen a Sátán elé, aki nagyon nehezen akart megpuhulni. Akkor Orfeusz megkomponálta a kedvéért a legszerencsétlenebb szimfóniáját, és a Sátán végül megkönyörült. „Orfeusz – mondta -, meggyőztél. Visszaadom a feleségedet. De vigyázz, sose fordulj hátra, mint a Lót lánya, különben az egész pocsékba megy.”
Orfeusznak bemutatják a vadonatúj Euridikét, aki olyan, mintha misem történt volna. Szerette volna megcirógatni, megcsókolni, de a nő azt mondta, hogy amíg a lukból kinem érnek, szó se lehet róla. Orfeusz erőt vesz magán, hozzá se ér, gondolom fúj egy futamot a fuvolán, hogy lehiggadjon.
A visszaúton ő megy elöl, így Euridiké a kedvezményezett, mert láthatja Orfeuszt, ha csak hátulról is, ő viszont Euridikéből semmit, egy fabatkát se láthat. A végén, mikor már tényleg szinte kibujtak Jeruzsálembe, Orfeusz nem bírta tovább és hátranézett. Ahogy megfordult, Euridiké megeresztett egy mindenható sikolyt, mire a Pokol visszaszippantotta.
Orfeusz azt hitte, megbolondul. Visszarohant a Pokolba, és újrakezdte a fuvolázást. De hát ez már régi trükk volt, az ördögöknek megse kottyant.
Válogatta: Kovács Ágnes
Olvass még gyerekszájat a tavasz és a menyasszonyi ruha kapcsolatáról,
és a hal szerepéről egy szerelmi történetben!
