100 éves lett a Délmagyarország
.jpg)
1910-et írunk. Az ország ezen részén több napilap is működik. A Szegedi Napló 1878-ban indult, és komoly vetélytársnak bizonyult, mivel írói között tudta Mikszáth Kálmánt, Gárdonyi Gézát és Tömörkény Istvánt is. Majd 1902-től kapható volt Szeged első bulvárlapja, Szeged és Vidéke címen. A tömegtájékoztatás helyét pedig Szegedi Friss Újság töltötte be.
Azon a bizonyos vasárnapon végre beteljesül Róna Lajos álma: a 64 oldalon napvilágot látott újság önmagáról öntudatosan azt is közölte: „A magyar sajtó megszületése óta – a fővároson kívül – sehol lap olyan nagy apparátussal nem indult meg, mint a Délmagyarország.” Hónapokon át kemény munka folyt a szerkesztőségben. A lapot kiadó részvénytársaság a modern újságíráshoz szükséges anyagi és műszaki feltételeket biztosított. Így már csak az íróknak kellett bizonyítani…
A bemutatkozó szám induló oldalán Vécsey Miklós Mikszáth Kálmánnal készített riportja állt. Olyan híres emberektől kértek köszöntő sorokat, mint Rákosi Jenő, a Budapesti Hírlap, és Signer Zsigmond, a Pester Lloyd főszerkesztője vagy Molnár Ferenc, a színpadi szerkesztő.
Már a XX. század elején is a kedvelt rovatként jelentek meg a Napi hírek. Az újság vált az emberek első számú tájékoztatójává és gyakran mozgatójává is: „Blaha Lujza, aki ma este a Nagymamát játszotta a szegedi színházban, holnap Csepreghy Ferenc Piros bugyellárisában lép föl. A nagy érdeklődésre való tekintettel a művésznő kénytelen vendégjátékait még egy előadással megtoldani, és vasárnap este ismét a Piros bugyelláris főszerepét játssza el." Ez a hír az első számban jelent meg, és valószínűleg nagyszámú nézőközönséget vonzott az előadásra. Tudatosan vagy véletlenül, de őseink is alkalmazták a „hírbe rejtett reklám” lehetőségét.
1914 júniusát éljük. Szarajevóban elsül egy fegyver. Nem sokkal ezután kitör a Nagy Háború.
A lap a világháború alatt sem szűnt meg. Folyamatosan tájékoztatta az embereket a háború szörnyűségeiről. Egy szegedi hivatalnok, Mirkó levele elárulja az oroszországi hadifoglyok helyzetét. A 17 pontba szedett levele páratlan sorait összeolvasva kiderül: „az oroszok igen... rosszul bánnak a hadifoglyokkal. Szibériában vagyok, lakásunkban... dermesztő a hideg és fagyos a világ... Enni- és innivalót, valamint dohányt is ... nélkülözünk. Napról napra pusztul el ... néhány fogolytársunk. Akasztás, éhhalál, pestis, kolera vagy tifusz... a sorsunk. Az itteni viszonyok mérlegelése után nem hiszem, hogy ... viszontláthatom édes szüleimet, mert halál fiai … vagyunk a legkisebb panaszkodásra is."
.jpg)
1919. június 4-én megköttetik a trianoni békeszerződés. Megszólalnak a déli harangok, gyászhangulat lepi el az országot, és ledöbbennek Délmagyarország olvasói, mikor szembesülnek a veszteséggel. Az újság gyászkeretes címlappal jelenik meg három napon keresztül, és állandó téma a béke ára.
Eltelik két év, és Szeged lakosságát már egészen más foglalkoztatja. Megjelenik a cikk: A szegedi egyetem ünnepélyes megnyitása. A nagy eseményen olyan személyiségek vettek részt, mint például Horthy Miklós.
Attól a bizonyos vasárnaptól kezdve Szeged városát egyetemi városnak hívják - mind a mai napig.
Ahogy fejlődött a technika, az újságírás is egyre modernebb, „gyorsabb” lett. 1937-ben telefoninterjú készült Szent-Györgyi Alberttel. Az újság október 28-ai száma tele van Szent-Györgyi nevével. Nemhiába, megérdemli. „Szent-Györgyi Albert külseje sem emlékeztet a tudósok jellegzetes alakjára, inkább az a keresetlenül elegáns férfitípus, amelyeket leginkább az amerikai filmekből ismerhet a közönség.”- írta róla a Délmagyarország, és két nap múlva vezércikket jelentetett meg róla.
Teltek-múltak az évek, közben átestünk egy újabb világháborún, megjártuk a Dont, Nagy Ferenc kormányt alakított…De a Délmagyarország még mindig működik.
Következő állomásunk 1956.
Október 16-án szegedi egyetemisták megalakítják a MEFESZT, és két nap múlva megjelenik az újságban a cikk: Szegedi egyetemisták nagygyűlése. A szabadságharcot sikerült leverni, de az írók kedve még él…
1984 februárja. 9-én, csütörtökön közölnek egy cikket, miszerint „mutatja magát a tavasz”.Péntekre virradó éjszaka hatalmas vihar tombol, és ameddig a szem ellát, hó fed mindent. Az újság vasárnapi száma gyászjelentéseket tartalmaz. A vihar nem csak fákat tépett ki, emberi életeket is követelt.
Címlapsztoriként jelent meg a ’99-es, Szerbiát ért NATO-támadás. És bemutatták a dóci gyakorlatot, ami azt imitálja, mi történne, ha az „ellenség” átlépné a magyar határt.
A Délmagyarország hírt adott a háborúról, cikkeket jelentetett meg nőknek nőkről, riporterei ott voltak mikor „alulról és felülről támadt a víz”… És 2009-re a Délmagyarország és a Délvidék napi nyomtatott példányszáma megközelítette az 50000-t.
Azon a bizonyos vasárnapon, 1910. 05. 22-én végre beteljesül Róna Lajos álma: kapható a friss és ropogós Délmagyarország. Immár 100 éve…
