Mondjátok meg Zsófinak!
(Illusztráció: tanulmanyrajz.blogspot.com, Lévai Zsófia - Napló)
Általában a kisgyerekek nagy kérdése az, hogy szereti-e őket mindenki. Engem csak az érdekelt, hogy szeret-e valaki. Már rájöttem, hogy más agyam van, mint a többinek, de csak nemrégiben szerettem meg. Pontosabban azóta, amióta nem törekszem arra, hogy olyan legyek, mint a többi.
17 év megtanított arra, hogy mit jelent az, mikor a felnőttek azt mondják, hogy az igaz barát ismer a legjobban. Ő megismer. Eddig mindenkiben az igaz barátomat kerestem, de mindenkiben csalódtam. Senki sem felelt meg az elvárásaimnak. Viszont a minap körülnéztem az osztályban, és megakadt a szemem Hannán. Talán ő az igaz barát. Ő megismert. Őt nem kerestem, mi egymásra találtunk. Mosolyszünet az volt, de az csak erősítette viszonyunkat. Számomra ő a rózsa. Majdnem olyan, mint amilyen a Kis Hercegben a kis hercegé. Sűrűn megfordul a fejemben, ez az idézet a könyvből: „Az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az én rózsám. Az idő, amit rá vesztegettem, az teszi olyan fontossá őt.”
Tisztában vagyok azzal, hogy az élet (kinek hogy, de általánosan fogalmazva) hosszú út, útjelző táblákkal, amit magam teszek meg. Ha már így van, akkor miért ne tenném ezt kényelmes cipőben? Olyanban, amilyenben élvezem azt, hogy van valaki, aki mellettem van... Szóval (azt hiszem) szeret, és nem attól rettegek, hogy elhagy. Felmerül néha bennem is az emberiség nagy kérdése. Miért hagynak el minket szeretteink? Vagy miért kell elszoknunk valakitől, akit épp megszoktunk. Miért, miért, miért?... Bla, bla, bla. Sokat lehet filozofálni a megszokás, megmaradás, elhagyás témájáról. Ám tudni kell megválogatni a beszélgetőtársat, ami nekem eddig bajt okozott.
Ebből kifolyólag, úgy döntöttem, ezentúl magammal beszélgetek ezekről. Azóta is élvezem az ilyenfajta véleménynyilvánításokat. Zsófi megmondja nekem, én pedig Zsófinak. Igen... Kicsit belegabalyodtam, de így működik ez mostanában. Néha úgy érzem, mintha szétrobbanni készülne a fejem a sok gondolattól. Pszichológusom megállapítása szerint túl sokat gondolkodom. Éppúgy, mint Meredith Grey a Grace klinikából. Javasolta, hogy írjam le gondolataimat. Így születtél te, kedves Naplóm. Van már pár elődöd, úgyhogy tapasztalt vagyok, semmi ok a nyugtalanságra. Majd rendesen bánok veled. Persze csak akkor, ha megszabadítasz a felesleges gondolataimtól...
A Te Zsófid
Kedves Olvasó, a naplóírást Neked is ajánljuk, pszichológusunk szerint is gyógyír! ;-)
A folytatásért kattints ide!
Ha pedig az egész világ elé szeretnétek tárni gondolataidat, küldj egy mailt a kifiszerkeszto@magyarszo.com címre!
Addig is kattints: gimis írások a barátságról, képzelt riport Kukorica Jancsival, beszámoló az Avatárról!
