Second hand elsőkézből
A szabadkai turkálókban kutakodtunk

Sokak szerint a turkálóba járás életforma... Igaz is, mert aki használtruhában utazik, az tudja, hogy a "bemegyek egy pöttyös blúzért vagy egy fehér nadrágért" módszer aligha működik. Egy vérbeli turis heti vagy kétheti rendszerességgel betér a kedvenc boltjaiba, és szinte megszállottan vadászik a számára legjobb darabokra. Izgalmas és időigényes meló az ilyen üzletekben kutakodni. Akadnak viszont, akik kifejezetten undorodnak attól, hogy mások levetett ruháiban járjanak. Ízlések és pofonok! Na de nézzük, mi a helyzet Szabadkán!
.jpg)
Furcsa, Szabadkán majdnem minden turit British Textil-nek hívnak. Holott az áru csak egy része származik Angliából. A turkálók tulajdonosai szerint a legjobb minőségű angol használtruha mellett van még német, holland, skót és olasz holmi is. De honnan is ered ez az egész turkálósdi? Elvileg máig úgy működik a rendszer, hogy a különböző karitatív szervezetek bedobják logóval ellátott adománygyűjtő nejlonzsákjaikat többek között az angol, német, holland, belga háztartásokba. Az emberek a zsákokat a szükségtelennek ítélt ruháikkal és egyéb tárgyaikkal megpakolva kirakják a házuk elé, amit a szervezetek furgonjai másnap begyűjtenek. A ruhákat aztán eladják nagykereskedőknek, s a befolyt pénzből például gyógyszert, élelmet juttatnak el egy afrikai ország lakóinak. Csakhogy időközben álkaritatív szervezetek is alakultak – ahogyan kell, szórólapokkal, jól csengő névvel, logóval –, akik a fenti módszerrel ugyan, ámde saját zsebre dolgoznak. 
SZENVEDÉLLYEL KELL CSINÁLNI
• Mennyire menő szerinted turkálóba járni?
Lilla: Én nem vagyok jó turkáló, mert nem tudok hova nyúlni. A nagyanyám viszont nagyon jó sálakat túrt már nekem. Szerintem menő.
Csilla: Én szeretem a turkálókat és hordok is használt ruhát, de ha jobban belegondolok, elég gáz. Ilyen alapon a szemétből is kiturkálhatnánk, amit az angolok kidobnak.
Dávid: Nem tudom, még sosem voltam turkálóban, de dicsérni szokták.
Izabella: Ha turkálóban veszel meg valamit, elég kicsi az esélye, hogy valaki szembejön veled az utcán ugyanolyan cuccban.
És tényleg, hogy puccosabb szóval éljek, a second hand boltokban szinte aprópénzért juthatunk hozzá egyedi darabokhoz, de azért kitartás is kell hozzá. A bejárt négy szabadkai turi közül egyben, a Maksim Gorkij utcaiban (szemben az Arena pékséggel), a jó kis hagyományos módszer van érvényben: van néhány hatalmas konténer és turkálhatsz kedvedre. Így sokkal nehezebb ráakadni valami tényleg nekünk valóra, de annak, aki passzióból túr, ez az igazi. A Petőfi Sándor utcai British Textilben lehet túrni is, de a külön kiválogatott ruhák vállfán sorakoznak, nem túl nagy rendszerezéssel. Mindkét helyen kilóra túrhatjuk a ruhákat. A másik két helyen szín és fazon szerint lógnak a használt cuccok. Végül is így sokkal átláthatóbb, könnyebb tájékozódni, és olyan, mint a többi butik. Most, hogy újra divat a kicsit szedett-vedett retró stílus, kapóra jönnek a second handek.

– Egyszer egyik vásárlónk azzal jött, hogy ő szeretne beszélni a tulajjal, hogy majd ő összehajtogatja a konténerben lévő ruhákat órabérre. Erre csak annyit mondtunk: de hát ez egy túrkáló – meséli az egyik eladó.
Abban mind a négy helyen egyeztek az eladók, hogy a középkorú hölgyek vásárolnak a legtöbbet, de egyre több a fiatal is, és egyik eladó külön megjegyezte, hogy neki rendszeresen visszatérő férfi(!) vásárlói is vannak. A Maksim Gorkij British Textiljében sok fekete ruha fogy, és sok különleges ember jár oda. Az eladó szerint mindenkinek van stílusa, aki turiba jár. Apropó, különleges emberek: az egyik British Textilbe visszatérő vásárló egy férfi, aki különös szenvedéllyel próbálgat fehérneműket félig behúzott próbafülke-függöny mögött. Már magában az bizarr, hogy second hand fehérnemű, nemhogy így…

• Mit gondolsz a second hand boltokról?
István: Az a véleményem, hogy honnan tudjam, a cucc másnak miért nem kell már.
Flóra: Egyszer anyám talált egy Convers cipőt. De szerintem a turkálókban a táskák és a nadrágok a legjobbak. Egyszer az egyik használt nadrágban találtam 5 fontot. Szerintem menők.
Krisztina: Csak az a gáz, hogyha meg is tetszik valami, csak egy méret van, és az biztos nem jó rám.
Ákos: Visszataszító, hogy olyan ruháért fizessek, amit más hordott előttem. De ha jól ki van tisztítva, nincs vele különösebb problémám.

A LEGTUTIBB TURI
A legillatosabb vasalt ruhákkal a korzó mögötti Second Hand-ben találkoztam, sőt ez a bolt a legmodernebb is. A hátránya, hogy nagyon eldugott helyen van. Tetszett még, hogy itt kiegészítőkből is nagy a választék. Táskák, övek, cipők, minden, ami kell. Itt a legkönnyebb egyedi kincseket találni, de az árak is itt a legmagasabbak. Mégis, szerintem a legtutibb turi Szabadkán a Majsai hídon túli British Textil. A bejárat egy kicsit cseles, de lehet, csak nekem vannak problémáim az ajtókkal. Itt is színek és fazon szerint van rendszerezve minden, és az ár, ami néhány darab esetén már nevetségesen alacsony, minden darabon rajta van. Itt az áru állandó körforgásban van, minden héten teljesen új kollekció kerül a polcokra, amit nem adnak el az adott héten, az tovább vándorol egy másik turkálóba. A bálabontás, ami az új áru érkezését jelenti, minden hétfőn van, de ezt az üzletben kígyózó sorok is jelzik.
A szerző írása a zentai rendező Magyar Filmszemle-díjas alkotásáról,
kis színes az Istennel diskurálókról!
Ha pedig megvan a kockás ing és a trapéznadrág,
irány egy retró buli!Ez a cikk nem születhetett volna meg Árok Ferenc, a Magyar Szó jegyzetírójának felajánlása nélkül, aki ily módon szeretne hozzájárulni a jövő újságíró generációjának felkarolásához. Várjuk az újságírói tehetséggel megáldott vajdasági magyar fiatalok jelentkezését a kifiszerkeszto@magyarszo.com e-mail címre, vagy a 064/5288919-es telefonszámra, csakúgy, mint azoknak a polgároknak a felajánlását, akik Árok Ferenchez hasonlóan hajlandóak lennének áldozni a jövő vajdasági magyar újságírásáért. |
A keretes teljes szövegét itt találod!





