World Wide Web
Ülök a számítógép előtt, mint minden este 8 óra után. Nem lehet kihagyni egy napot sem, várnak a barátaim msn-en. Igaz, hogy még soha nem találkoztunk személyesen, de ismerem őket, megbízom bennük.
Különben is a személyes érintkezés elavult és veszélyes. Ott az a rengeteg vírus, ami emberi érintkezéssel terjed… brrr. Rossz belegondolni. Meg ugye akkor ki kellene mozdulni, kint meg hideg van, esik a hó, tönkremegy a frizurám, amit a randevúm kedvéért lőttem be.
Bizony, ma este találkám lesz Macilaci 15-tel! Hát nem aranyos? Ő a lelkitársam, mindenben kiegészítjük egymást. Már leveleztünk párszor és megígérte, hogy ma végre látjuk egymást webkamerán keresztül. Már alig várom! Egész délután a fürdőszobában csinosítottam magam, hiszen ki tudja, mi fog ebből kisülni…
Amíg rá várok, meghallgatom Gabibaba panaszait az aktuális pasijáról, aki megcsalta a Love.hu-n. Ezek a férfiak, nem lehet bennük megbízni! Csak az én Macilacimban!
Megcsörren a telefonom, egy rég nem látott barátnőm hív kávézni, hiszen olyan régen nem beszélgettünk már. De miért pont ma jutottam eszébe? Gyorsan lerázom, és megbabonázva nézem a képernyőt. Még mindig semmi, a lovagom nem elérhető. Biztos még készülődik! Gyorsan elolvasom a leveleimet, megnézem az ismerőseim frissen feltöltött képeit és várok.
Jucus felvetette, hogy nem lehet, hogy eltévesztettem a napot? Na nem, ennyire nem lehetek béna! Gyorsan előkeresem a naplózott beszélgetéseinket és rákeresek a dátumra: december 19. Pedig az ma van. Kezdek kétségbeesni. Megnyitok minden közösségi oldalt, hátha valahol rábukkanok, de nem. Közben szüleim hangjára leszek figyelmes:
- Jössz kártyázni?
Na, még ez is! Dehogy römizek, mit idegesítenek már ők is, amikor nagyon jól tudják, hogy találkozóm lesz.
Ráborulok az asztalra és szuggerálom a monitort. Hirtelen a jól ismert hangra riadok fel: Azonnali üzenete érkezett!
- Ne haragudj, hogy elfelejtettelek, moziban voltam a haverjaimmal.
Olvass még a virtuális élet vívmányairól, a Facebookon kampányoló pártokról!
