A pszichológus válaszol - 2. rész
Kedves Zsófi!
Remélem, nem haragszol, de vettem a bátorságot, hogy az eddig megjelent naplóbejegyzéseidre röviden reagáljak. Elsősorban azért, mert olyan témákat feszegetsz, amelyek igazán fontosak a kamaszkorban, és biztos más, hozzád hasonló fiatalt is foglalkoztatnak. Másodsorban pedig azért, mert egyelőre még kevés levél érkezett hozzám. Úgyhogy ezennel is szeretnélek bátorítani Benneteket, kedves fiatalok, hogy írjátok meg kérdéseiteket, kétségeiteket, vagy osszátok meg velem és az olvasókkal érzéseiteket, gondolataitokat!
*
Kedves Zsófi, a korodhoz viszonyítva igen érett a gondolkodásod, de nincs is ebben semmi meglepő, hű vagy a nevedhez (a görög Sophia magyarosított formája, jelentése bölcsesség). :-)
Véleményem szerint nagyon bölcs dolog, hogy megfogadtad pszichológusod tanácsát, és naplóírásba kezdtél, hiszen olyan komoly témák foglalkoztatnak, mint a szeretet, barátság, elhagyás- elmúlás, változás.
(Fotó: Šećerov Iván)

És ez nem véletlen, mert korodnál fogva Te most éppen egy nagyon fontos változáson mész keresztül. A serdülőkor életünk egyik legnehezebb korszaka, átmenet a gyermek- és a felnőttkor között, tehát nem más, mint változás. És a változás sohasem könnyű.
A serdülő biológiai és lélektani változásokon megy keresztül, ám a biológiai érés és a társadalom elvárásai rendszerint nincsenek összhangban. Ezért nem csodálkozhatunk rajta, ha a modern civilizáció feltételei mellett a serdülőkor gyakran válságosan zajlik.
A pubertásnak, fejlődése során „feladatokat” kell megoldania, mely feladatokat a biológiai-pszichológiai érés és a társadalmi elvárások összetalálkozása tűzi ki: El kell érnie a szexuális fejlődés azon fokát, amikor a kielégülés legfőbb forrása a partnerrel való nemi együttlét, képessé kell válnia arra, hogy magának társat találjon, és el kell vállalnia a felnőtt ember társadalmi szerepét, beleértve az önálló életvitelt, a megfelelő pálya megválasztását, a saját és mások sorsáért érzett felelősséget.

A fenn felsorolt feladatok a serdülő fejében a „Ki vagyok én?”, „Milyen vagyok?”, „Hol a helyem a világban?”, „Milyennek látnak mások?” kérdések formájában csapódnak le.
A serdülő minden törekvése az, hogy végre felnőtté váljon, megszabaduljon gyermeki szerephelyzetétől, ezért egyre többet törődik önmagával.
„Ez okozza a környezettől, a szülőktől való elfordulást és az élményvilág önmagára irányulását, a gyermek átmeneti bezárkózását. Ezzel veszi kezdetét a „helykeresés a felnőtti világban”, a szülőkapcsolat hagyományos formájának felszámolása, a kontaktus átminősítése, a szülőkkel való egyenrangú viszony kialakítása. Ez egyben az önértékelés és az énkép átminősítésének folyamata is.” (Bagdi Emőke)
A témák, amelyek foglalkoztatnak, mind a felnőtti életre való felkészülés hosszú útjának alapkövei.
Másnak lenni, mint a többiek, ugyanakkor mégis hasonlítani…

Eltávolodni a szülőktől, közeledni a kortársak felé, mind fizikailag, mind érzelmileg… Leválni a szülőkről (serdülők, fiatal felnőttek gyakran álmodnak szüleik halálával, ahol is a halál a leválást, önállósodást szimbolizálja), elhagyni a család biztonságos fészkét…
Átélni a szerelmet, majd az elhagyást…
Átélni, hogy mi is elhagyunk másokat…
Életre szóló barátságokat kötni…
Megszokni és elfogadni „új” testünket…
Ezek a kérdések foglalkoztatnak bennünket kamaszkorban, melyekre a választ hosszú folyamat során találjuk meg. És ebben a válaszkeresésben, ebben a változásokkal terhelt időben segíthet a naplóvezetés.

Vannak olyan pszichoterápiás irányzatok (kognitív- és viselkedésterápia, sémafókuszú terápia), melyekben előszeretettel biztatják a klienseket a naplóvezetésre.
A naplóírás segít a reálisabb szemlélet kialakításában, az új felismerések megerősítésében, és lehetőséget kínál a „betegnek”, hogy hónapokkal vagy évekkel a terápiát követően ezekhez a fontos terápiás jegyzetekhez folyamodjon. A pszichoterápiában számos naplófajtát használnak: tevékenységnapló, gondolatnapló, pániknapló, álomnapló és a lista szinte végtelen, mert naplót szinte mindenről írhatunk.
Összefoglalva tehát: a naplóírás hatékony eszköze annak, hogy megismerjük önmagunkat, átláthatóbbá tegyük az életünket, megszabaduljunk problémáinktól, megosszuk örömeinket.
Bármire is használjuk, egy biztos: hosszú évek elteltével elővenni és olvasgatni nagyon szórakoztató olvasmány!
Csak így tovább, kedves Zsófi!
Zsófi eddigi naplóbejegyzéseit itt találod,
írj Pszichológusunknak, olvasd el korábbi tanácsait!





