Gyér álom az Elm utcában
Még mindig kiver a veríték a horror gondolatától, mégis folyton kísértést érzek rá, hogy egy rendeset rettegjek... Hogy ez miért nem jön össze soha? A kérdést most Samuel Bayernek, a Rémálom az Elm utcában című film legújabb feldolgozójának teszem fel.
Nézd meg az előzetest!
Kimenthetném a rendezőt azzal, hogy ez az első filmje - wikipédiás adatlapján csak klipfilmográfia található, igaz, ott a legnagyobbak sorjáznak: Nirvana, Green Day, Offspring, Menson -, de miért tenném? A filmet boncolgatók közt elég egyöntetű a vélemény: nem ezzel kellett volna kezdeni.
Az eredeti előzetes:
Lehet a horrort szeretni vagy sem, Freddy Kruegert ciki nem ismerni. Az eredeti, kultikus, hat folytatást - és rengeteg remake-et - megért Rémálom az Elm utcában sorozat első része 84-ben készült el a horrorra szakosodott Wes Craven forgatókönyvéből és rendezésében. Robert Englund, a csúf zseni ideális választásnak bizonyult a kertvárosi tiniálmokban felbukkanó szörny szerepére. Az amerikai kisvárosban a kamaszok éjjel ugyanazt az álmot látják: az olvadtarcú csíkospulcsis ocsmányság csattogó késkézzel kaszabol - valódi halált hagyva maga után -, egyenként teszi el láb alól a fiatalokat. Freddy ellen Nancy (Heather Langenkamp), a szolidan csinos tinilány veszi fel a harcot, megszállottan küzd a bűnös múltú ex-kertésszel. "Krueger"- ejti ki undorodva nevét, és hátborzongató, ahogy barátjának (az ifjú Johnny Depp!) ellentmondást nem tűrően sziszegi a telefonba: "Bármit is teszel, ne aludj el!"
Johnny Depp híres „ágyjelenete”:
Hát igen, a remake alatt akár ezt is mondogathattam volna magamnak, de erre a párhuzamra egy élesszemű kritikus már rátapintott. Bayer műve korunkba átültetett kópia. Bevezetett ugyan egy-két újítást, mint a "mikroalvások", amelyek alatt a kimerült agy másodpercekre kikapcsol, de alapjában véve minden maradt ugyanaz. Azzal a különbséggel, hogy a főszerep még véletlenül sem Freddyé, hanem az "Álmatlanságé". Az Insomnia mint olyan, folyamatosan az orrunk alá van dörgölve, megtámogatva mitológiával, tudományos elméletekkel, az ébrenlétet biztosító szerek gyakori felemlegetésével és használatával. Az eredetiben Nancy még csak bödönszám dönti magába a kávét, az újban a karikás szemű pár hatalmas adrenalinfecskendőket csen a kórházból. De: ettől sem lesz jobb a movie. A kevéssé vagy teljesen ismeretlen színészek közül a Nacy barátját alakító Kyle Gallner arca derenghet leginkább (Veronica Mars, Kísértetjárás Connecticutban), az ő játéka valóban egész jó.
.jpg)
Nancy, aki az eredetiben makacsul keresi az alkalmat, hogy leszámolhasson Freddyvel, az átiratban meglehetősen passzívra és vérszegényre sikeredett. Rooney Mara szép, szép, de ugyanaz az "eszköztelenség" jellemzi, mint ami az Alkonyat Belláját - egyszerűen semmilyen.
Baj, ha egy horrorfilm alatt kacarászunk, de mit csináljunk, ha az, ahogy az egyik szereplő "Shit!" kiáltás kíséretében ismét a halálos álomvilágban találja magát, egyszerűen vicces? Az index szerint Freddy Kruegerből kilúgozták Freddyt, és ez így igaz. Jellegtelenségét több helyen is felróják, pedig Jackie Earle Haley a tavalyi szuperhősös Watchmenben kedvére gyakorolhatta a hörgő hős szerepét, ő volt az, aki "látta a gonosz igazi arcát". Nem biztos, hogy az ő hibája, de "nem félelmetessége" már-már megejtő, a "mi történt, mielőtt Freddy megégett" flash-backekben pedig szinte szerethető. Kapunk egy kibővített háttértörténetet, mert hatalmas űr keletkezne bennünk, ha nem rágnának mindent a szánkba. Magyarázat kipipálva, csavar is van - de minek? Csak fanyalgunk tőle, hogy tényleg? Ennyi?
Van olyan pontja az unalomnak, amikor valami váratlan sugallattól vezérelve hirtelen megszorítod a melletted ülő - ismerős - karját, aki rémült sikoly helyett - zavartan felnevet.
Mielőtt végleg sárba döngölném a filmet, és egy óvatlan mikroalvás alatt a bosszúszomjas Freddyvel kellene farkasszemet néznem, gyorsan leszögezem, hogy tetszett a film fényképezése. Jeff Cutter tisztességes munkát végzett, nem az ő hibája, hogy az alapvetően jó alapanyagokból nem sült ki valami remek remake. (Khm… :))
Van, aki Lynchet emlegeti a mű kapcsán, igaz, szigorúan a kezdő képsorok esetében. A "már nem tudom mi az álom és mi a valóság" összemosódott érzés az eredeti Elm utcában és Lynchnél is működik, Bayernél viszont megreked a verbalitás szintjén. Igen, ez a valóság, hopp, ezt már álmodja. "Nem túl hihető" - súgja barátnőm a sötétben. Nos, nem minden zsánertől várható el, hogy hihető legyen, de egy horror minimum szeppentsen meg, szippantson be, rántson magával rémséges világába, szuszogjon nyakamba a gonosz, nem? Nem, ez most csak hiú álom marad, a valóság: Rémálom az Elm utcában – made in 2010.
.jpg)
Van kedved még több horrorról olvasni? Véres Valentin!
Olvasd el, mit értünk azon, hogy művészfilm,
cikk a vajdasági film helyzetéről,
Utolsó előadás - egy Filmszemle-nyertes vajdasági alkotásról!
