,,Nem vagyok halott, én így élek”

Azt hiszik a kívülállók, hogy mi temetőkben bulizunk, hogy sátánimádók vagyunk, mindenféle rituálékkal, és még ki tudja, mit nem gondolnak rólunk, pedig mi is normális fiatalok vagyunk. Eszünk, iszunk, iskolába járunk, dolgozunk, zenét hallgatunk. És a zene az, amiről nekem szól ez az egész. – mondta Metus Lilla.

Szabadkán sokan hallhattak már Metusról ezt-azt. Igen, ő az, aki a Paulinumba járt, aki olykor éjszakánként latin szöveget mormol valamelyik parkban, és ő volt az első cybergoth Szabadkán.

- Sokáig metált hallgattam, de úgy három-négy éve valaki belinkelt nekem a neten egy electro-industrial számot, ami nagyon megtetszett. Azután három napig csak azt hallgattam. Rájöttem, hogy ez a stílus az, amiben megtaláltam teljesen önmagam.

A cybergoth-ok gondolatai a jövő körül forognak, egy futurisztikus környezet hatja át az egész stílust, ez mutatkozik meg a zenén és az öltözködésen is. A jövő problémái érdeklik őket, bár nem megváltani akarják a világot, nem megoldást keresnek, inkább annak az útját-módját, hogyan vészeljék át az életet.

- Nem vagyunk vandálok, nem akarunk anarchiát. Nem vagyok halott, én így élek. Ennyi. Csak a gondolkodás más. Ez nem lázadás, inkább üzenet. Üzenet a vak és zárkózott embereknek. Mi nem szeretnénk szürkévé válni. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkiről, aki nem goth, azt gondoljuk, hogy szürke. Nem csak cybergoth-okkal barátkozunk, nyitottak vagyunk mások iránt is. Hangsúlyozom, mi is csak egyszerű fiatalok vagyunk. Igaz, nem járunk felkapott szórakozóhelyekre, nem is látnak bennünket szívesen, és nem is fizetnénk olyan zenéért, ami idegesít. Ehelyett zártkörűen bulizunk, főleg a lakásomon. Szó sincs róla, hogy én lennék a vezér, vagy hasonló, mindenki magáért áll ki. Szerveztünk már néhány goth-találkozót is, ezek nagyobbszabású bulik voltak, de itt sem csináltunk mást, mint a többi fiatal. Iszogattunk, hülyéskedtünk, zenét hallgattunk, filozofálgattunk.

Sokan azt gondolják, az egész feltűnési viszketegség, figyelemfelkeltés, tele vannak az emberek előítéletekkel, ahelyett, hogy rákérdeznének: - Miért? Nem lesz minden második cybergoth öngyilkos, nem mind drogos, csak mert a stílus híres képviselői igen. Akik a ,,sztárokat” majmolják, divatból öltöznek feketébe és borotválják le a hajukat, azok csak pózerek.

- Attól még, hogy néhány szám, amit hallgatok, gyilkosságról, öngyilkosságról szól, nem fogok szaladni, hogy megöljem magam. Tisztelem az életet, és el tudom fogadni. Ez a stílus nem az élet ellen irányul, hanem az emberek vaksága és - hogy így mondjam - az emberek hülyesége ellen.

,,I want to exist,
but not like this.
I want to
be,
but not to see.”

(Columbine-Kill Kollective)