Gyötrelmes gyönyör
A Felolvasó című filmről
Sörre bor, mindenkor – bármilyen gagyik is ezek az elhasznált igazságok, mégiscsak van alapjuk. Persze az, ha előbb nézel meg egy filmet, és később olvasod el a könyvet, amelyik alapján a mozi készült, nem gyötör meg annyira, mint a „borra sör”, de azért jobb, ha betartjuk a sorrendet. Ezért vagyok kicsit zavarban a végre tévéműsorra tűzött (július 1., HBO) 2008-as Felolvasó című filmmel, mert az egyébként karcsú könyv olvasmányélményét folyamatosan megzavarta a szemem előtt lebegő Kate Winslet, Ralph Fiennes és az ifjú tehetség, David Kross képe.
Nézd meg a film előzetesét:
Igen, ez az a film, amiért Kate Winslet végre megkapta az Oscart, huhh, megnyugodhatunk. Hiába a sok egyéb kitüntetés, mégiscsak az Akadémia díja csillog a legszebben. Megérdemelte - bár nem biztos, hogy ezért a szerepért. Akkor már inkább Jim Carrey rikítóhajú szerelme a Michel Gondry rendezte Egy makulátlan elme örök ragyogásában. De a tavasz óta már csak ex-férj, Sam Mendes Szabadság útjaiban is átélhetőbb a „sok hűhó semmiért” szenvedése.
Kate Winslet Susan Sarandonnak adná tovább a „stafétát”:
David Kross a hangos sajtófelhajtásban:
Nem mintha Stephen Daldry (Billy Elliot, Az órák) Felolvasójában nem volna miért szenvedni. Pont ellenkezőleg, a Winslet alakította német villamosellenőrnő vállára mázsás súllyal nehezedik a náci történelmi kor, sötét múltja és magánélete - a harmincas évei derekán járó Hannah egy gimnazista fiúval (David Kross) kezd titkos viszonyt. A Berlinben játszódó film egyrészt egy újabb holocaustfilm, annak a generációnak a szempontjából, akik nem tehettek róla, csak beleszülettek a bűntudatba, ezt testesíti meg Michael, az ifjú szerető. Másrészt mindezt egy groteszk szerelmen keresztül mutatja be – Hannahról, aki imádja, ha Michael felolvas neki az ágyban (Csehovot, Mark Twaint, az Odüsszeuszt ) kiderül, hogy miután szó nélkül eltűnt a fiú életéből, foglárnőként dolgozott egy koncentrációs táborban. A felnőtt Michael (Ralph Fiennes) szokatlan helyzetben látja viszont első – valószínűleg egyetlen – szerelmét; jogászhallgatóként részt vesz a náci bűnösök kihallgatásán, ahol Hannah-t a vádlottak padjára szólítják.
A könyv távolságtartását a filmre is sikerült átültetni, talán túlságosan is. Túl messze vagyunk a történésektől. Az, hogy Berlinben – illetve bárhol - mindenki angolul beszél, még nem olyan nagy baj, megszoktuk, de ront a mozi német jellegén. Az epizódszerepben feltűnő Bruno Ganz szerencsére hoz magával némi német aurát, feltűnésével végre átérezhető, hogy milyen az, amikor Berlin felett beborul az ég. Nehéz érzelmileg azonosulni, Hannah hol konokul gonosz, hol gyermekként zokog Michael ölében. A szenvedélyes szerelmi szál erős, megbotránkoztatás helyett normálisan mutatja be a kiszolgáltatottsággal, szégyennel, szomorússággal terhelt viszonyt. Nem palástolja, esztétikusan, kínos szituációkkal ábrázolja a nagy korkülönbséget, de David Kross olyan érett és élő a vásznon, hogy még véletlenül sem jut eszünkbe hőbörögni.
Ott kerül leszállóágba a film, ahol David Kross felnő és Ralph Fiennes lesz belőle. Innentől mintha sürgetett volna az idő, és a filmkészítők igyekeztek volna minél előbb befejezni a melankolikus vágányra állított mozit… Nem mondhatni, hogy a sokat emlegetett remek sminkmesterrel öregített Winslet rosszul játszott volna – „ki tudja, mi jár a fejében” tekintetétől sokszor borsódzik az ember háta, és Ralph bús szemének is elhiszem, hogy megcsömörlött az élettől, de messze elmarad az Erőszakikban (In Brueges) nyújtott zseniális alakításától.
Bernhard Schlink és Ralph Fiennes
A forgatáson részt vevő Bernhard Schlink ’95-ös Felolvasó című regénye abszolút bestseller, a művet 37 nyelvre lefordították, és felvették a német és a holocaust-irodalommal foglalkozó tananyagok közé. A filmnek ekkora rangot nem jósolok, de egyszer mindenképp megéri megnézni. Persze, miután elolvastuk a könyvet…
Winslet az íróval
Olvass a Rémálom az Elm utcában legújabb feldolgozásáról,
A szabadság útjai című filmről,
a Watchmenről, amelyből végre megtudhattuk,
