A szabadegyetemisták kérdései az MNT új elnökéhez

Mátyus Ákos: A jogi garanciák mennyire hatékonyak ha az egyén tudatában hátrányként jelenik meg egy adott kisebbséghez való tartozás? Példaként említeném a mexikói oktatási, nevelési politikát, amelyben a meszticek, akik korábban kifejezetten szégyellték azt, hogy ők a fehérek és az indiánok keveredéséből származnak, mára viszont a szégyenérzetüket büszkeséggé és értékké alakították át.

– Nagyon érdekes kérdést feszeget, ez egy olyan történet, amelyben nagyon sok horgászbotot kell vízben tartani. Itt nincsenek gyors, hatékony, látványos, pofoncsapásszerű megoldások. Amikor nemzetpolitikáról, vagy autonómiáról beszélünk, vagy az NT jövendőbeli működéséről, akkor egy nagyon sokfrontos harcról beszélünk. Hiába megyünk az egyik téren előre, ha a többin nem haladunk. Ez, amire ön rámutatott, az én számomra elsősorban azt jelenti, hogy mit lenne fontos fejleszteni a magyar nyelvű oktatási rendszerben és tömegtájékoztatásban. Van egy nagyon részletes választási programunk, amivel a Magyar Összefogás megszerezte a magyar választópolgárok közel 80 százalékának a szavazatát. Ez a mi szamárvezetőnk, hogy mit szeretnénk az oktatás területén tenni annak az érdekében, amit ön mond, vagyis hogy a magyarsághoz tartozás büszkeségre adjon okot.

Elsősorban három dolgot említenék. Az első: azon szeretnénk ügyködni, hogy a magyar nyelvű oktatás, a közoktatás és a felsőoktatás a minőségéről legyen felismerhető. Tehát, amikor a magyar szülő, arról dönt, hogy melyik iskolába szeretné járatni a gyerekét, minél több olyan iskola legyen, mint például a Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium, amelynek már országos híre van. Ugyanis ez egy olyan hely, ahova járni kitüntetést jelent. A kosztolányisok legalább olyan büszkék, mint azok a szerb diákok, akik a karlócai tehetséggondozó gimnáziumba járhatnak. Ez a büszkeség nem alaptalan, hanem annak az eredménye, hogy létrejött egy minőségi, példaértékű intézmény, ahol versenyképes tudást lehet szerezni. Innen 80 százalékos arányban lehet bejutni állami költségvetésre az egyetemen. Ha több ilyen intézményt tudunk létrehozni az elkövetkező 4 évben, akkor egyre több olyan magyar nyelvű gyerek fog kikerülni, akinek nem lesz kisebbségi érzése. Inkább azt fogja érezni: ha nem lennék magyar, akkor nem járhattam volna ebbe az intézménybe, olyan tudást szereztem, amivel kenterbe verem azokat a társaimat, akik nem magyarok és más intézménybe jártak. Tehát az oktatási színvonal minősége prioritásként szerepel a terveimben. Persze, nem lehet ezen varázsvesszővel változtatni, aki már próbálkozott ilyesmivel, az tudja, mennyire nehéz minőséget teremteni, de a Kosztolányi és a Bolyai is bizonyíték arra, hogy lehetséges. A másik út az az, hogy általában véve a magyar fiatalok képzettségét, az érettségizettek számát növelni szeretnénk. 10 év alatt elértük azt a tartományi kormányban való politizálásunk eredményeként, hogy az egy évtizeddel ezelőttihez képest, amikor 3 magyar középiskolásból 2 szakmunkásképzőbe járt, most 3-ból 2 négyéves, érettségit adó középiskolába jár. Ezt az eredményt nem a szél söpörte be az utcáról, sem valaki a tartományi kormányban látta jónak azt, hogy a magyarok képzettségi színvonalát növeljék, hanem ez nagyon komoly érdekérvényesítési munka eredménye, amit folytatni szeretnénk. Jó lenne, ha 4 év múlva már 80 százaléka az általános iskolát végzett magyar diákoknak négyéves középiskolába járna, mert onnan megnyílik a továbbtanulás lehetősége. Ugyanúgy szeretnénk, ha legalább 20 százalékkal több magyar gyerek lenne az egyetemeken. A képzett ember az erős önazonosságtudat garanciája. Egy nagy szerb nacionalista akadémikusnak, Laza Čubrilovićnak arra vonatkozó tervei voltak, hogyan kellene a nagy szerb nemzetállamból kitisztítani a nem szerbeket. A háború után javaslatokat adott a kormánynak a magyarokra, a németekre, az albánokra, stb. vonatkozóan. Mondott egy nagyon fontos dolgot: veszélyesebb egy tanult albán, mint ezer kecskepásztor. Mi ezt felismerve dolgozunk azon, hogy minél több erős önazonossággal rendelkező képzett magyar ember legyen, mert azokkal nehéz manipulálni, nehéz őket a társadalom peremére szorítani, sokkal nehezebb kiszolgáltatott helyzetbe hozni.

A harmadik recept az oktatásban az önazonosságot érintő hagyományaink erősítése, hogy valóban megismerkedhessen a magyar gyerekek a magyar iskolákban azzal, miért lehetnek büszkék a magyarságukra. Erre a tanítókat is és a tanárokat is fel kell készíteni, mert a magyar gyerek nem azért nem tudja, hogy ki volt Szent László vagy Szent István, mert ez az ő hibája, hanem mert nem tanították meg rá.

Ugyanezeket a dolgokat meg kell tenni a médiában is. Ha a médiában többet foglalkoznak azokkal az emberekkel, akikre méltán lehetünk büszkék, akkor könnyebb lesz az emberekben erősíteni a közösséghez tartozás érzését. Ha a magyar emberekhez eljut az a hír, hogy a magyar iskolába járni jobb, mint a szerbbe, akkor higgyék el, jóformán nem fog maradni olyan környezet, ahol szerb tagozatra fogják íratni a szülők a gyerekeket. Most azért íratják, mert vagy valós, vagy tévhitből eredő információik vannak arról, hogy ezzel jót tesznek a gyerekkel a tudása érvényesülése szempontjából. Ezen is változtatni szeretnék.

Kovács Áron: Gratulálok az MNT elnöki kinevezéséhez és sikeres munkát kívánok! A médiából megtudhattuk, hogy teljesen át fogja szervezni az MNT felépítését, és megszűnik az Intézőbizottság. Milyen szakmai irányok lesznek a mérvadók, illetve az ifjúság is szerepet kap-e az MNT-ben, ha igen milyeneket?

– Olyan ember vagyok, aki szereti a kihívásokat. 2000 október 26-án, amikor bekerültem a vajdasági kormányba, hihetetlenül lehangoló helyzetet találtam. Volt 600 semmittevő minimálbérért dolgozó hivatalnok, akik napi 1 órát sem tudtak érdemben dolgozni, mert a tartománynak semmilyen autonóm hatásköre és pénze nem volt. Akkor a vajdasági költségvetés kisebb volt, mint a szabadkai. Ehhez képest mára létrejött egy 60 milliárdos költségvetés, egy elektronikus módon működő kormány, 1000 nyolc órát dolgozó hivatalnok. Ennél azért jobb állapotokat találtam az MNT-ben, de mindezeket a közigazgatásban szerzett tapasztalataimat megpróbálom az MNT szolgálatába állítani. Most szombaton egy olyan új statútumot fogadunk majd el, amely alkalmassá teszi az MNT-t arra, hogy megbirkózzon ezekkel a feladatokkal. Ezt a közigazgatást magam alá fogom szervezni. Azért lesz ez a központosítás, mert mindenért én felelek, ha nem sikerül valami, nem akarom másra hárítani a felelősséget. Az IB is azért szűnik meg, mert azt az elvet vallom, hogy nem sok bizottságra, gittegyletre van szükség az MNT-ben, hanem egy hatékonyan működő apparátusra. Itt mindenki főállású lesz, tehát ha megvan az MNT tagok döntése, akkor egy számonkérhető, lekövethető mechanizmus napi 8 órában hajtja majd azt végre. Ami az ifjúságot illeti, megmarad az ifjúsági és civil bizottság, ebbe a munkába most szombaton olyan embereket szeretnék bevonni, mint amilyenek itt is vannak, akik hozzá tudnak járulni a látványos előrelépésekhez. Az MNT mostani felhozatala is jelzi, hogy van egy látványos fiatalítás.

Linka Miklós: Most, amikor megválasztották önt elnöknek, mi volt az oka annak, hogy a Humentis tagjai is önre szavaztak? Volt-e a háttérben valami megbeszélés, vagy spontán alakult így?

– Engem is meglepett a dolog. Ez két oknak tudható be szerintem. Az első, hogy az elmúlt 10 évben a tartományi kormányban nagyon sok dolgot együtt csináltunk a demokratákkal. A vajdasági statútumot is többé-kevésbé én írtam, ami végül is közös ügy volt. Talán van egyfajta tekintélyem a demokrata politikusok között, és annak ellenére, hogy nem kértek cserébe semmit, rám szavaztak. A másik ok az lehet, hogy arról beszéltem, az MNT programjának a megvalósításában mindenkivel szövetkezünk, aki ebben partnerünk akar lenni. Ha valaki segíteni akar nekünk, a legnagyobb ostobaság lenne, ha elutasítanánk, csak azért, mert a választásokon nem velünk volt. Tehát lehet, hogy erre a kinyitott játéktérre adott válasz volt az, hogy ők is rám szavaztak. Persze nem tudhatjuk, hogy ki szavazott, mert titkos szavazás volt, de valószínűleg igaza van önnek abban, hogy ők egységesen rám szavaztak.

Fotó: Molnár Edvárd

Olvasd el a szerző interjúját Turković Igorral, aki a szerb csapatnak szurkolt Németországban,

Dudás Szabolccsal, a világ járó fotóriporterrel,

vagy Steinmetz Ádámmal, olimpiai bajnok magyar vízilabdázóval, aki nemrégiben Zentán járt!