Záróra
A IX. Vajdasági Szabadegyetem és a X. Dombos Fest fesztiválújságjának zárósorai
Van a sokat szidott Magyar Televíziónak egy műsora, amellyel hétköznap esténként (hétfőtől csütörtökig) elbúcsúztatják a napot. Igen, a Szabadegyetem egyik tegnapi előadója, Veiszer Alinda által vezetett Zárórára gondolok, amivel talán többen is találkoztatok már az elmúlt négy év alatt, amióta Alinda a műsorvezető. De talán még halványan a korábbi időszakra is emlékeztek, amikor több újságíró (például Bethlen János) felváltva töltötte be a moderátor szerepét. Nem kell médiaszakértőnek lenni, hogy megállapíthassuk: ez a műsor bizony nem felel(t) meg a modern kor követelményeinek. Emlékszem, egy lesötétített stúdióban, kerek asztal körül ültek a külsejükre nem sokat adó (szódásüveg szemüveg, torzonborz haj, szakáll, kopott pulcsik), első látásra nem túl érdekes szakemberek, akik különféle kulturális, tudományos kérdésekről beszélgettek igen magas színvonalon. Bár minden közvélemény-kutató kitérne a hitéből, de érdekes módon középiskolás fejjel sokszor megnéztem ezt, a nagyokosok szerint számomra nézhetetlen műsort. Persze nem nagyon dicsekedtem vele, mert elég meglepő lett volna középiskolában (még ha gimnázium is volt) Szerb Antal irodalomfelfogásáról témázni a nagyszünetben.
Alinda műsora kapcsán tegnap többször is feljött az értékmentés, értékközvetítés kérdése, ugye, maga az előadás címe is erre utalt. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez egy elég súlyos kérdés, minden, a pályáját kicsit is komolyabban vevő újságíró számára: értéket mentsen vagy pénztárcát tömjön? További éktelenkedő kérdőjel: Azok a kevesek, akik az előbbi mellett döntöttek, ezt hogyan tudják megvalósítani?
Kicsit elszomorító, hogy Alinda egy korábbi interjújában azt mondta, szereti, amit most csinál, de idővel szeretne egy fokkal feljebb lépni és politikai műsorokat csinálni. Erről én azt gondolom, hogy amit most csinál, az a magasabb fok. Annál ugyanis értékválságok idején (vagyis mindig) nem tudok magasabb szakmai küldetést elképzelni, mint hogy minden este bemutatnak egy olyan embert, aki nem a szokásos show-elemek miatt kerülhetett a képernyőre, hanem mert két téren kiemelkedik a körülötte lévők közül: tehetséges és szorgalmas.
Félve állítok párhuzamot aközött, amit egy országos televízió műsora, a Záróra csinál és aközött, amit néhányan, a Képes Ifin belül, szerény kapacitásainkkal zászlónkra tűztünk kicsit több mint fél évvel ezelőtt. Hasonló értékmentésről álmodozunk. A mostani Szabadegyetemre sem pusztán azzal a céllal érkeztünk, hogy adjunk nektek egy kis olvasnivalót (elnézéseteket kérjük, a mi általunk is észlelt hiányosságokért, na és az önhibánkon kívüli lapkésésekért), hanem azért is, hogy figyeljünk benneteket, a felszólalásaitokat, meghallgassuk a gondolataitokat és a jövőben bemutathassuk közületek az arra érdemeseket. A tehetségeseket és a szorgalmasakat.
Szóval elérkeztünk a Szabadegyetem zárórájához. De ahogy Alinda vendégeinek a hatása se csak elalvásig tart, úgy az itteni felfedezéseink sem kopnak ki reggelre a fejünkből.
Alindáról Molnár Edvárd készítette a képeket.
-1.jpg)
Olvasd el, hogy a kishegyesi Szabadegyetemisták mit kérdeztek
Dr. Korhecz Tamástól,
