Tour de Kátai
Zentáról a buszoknak a menetrend szerint nincs direkt járatuk Kishegyesre, szóval csak valami csavart megoldással élve lehet bekanyarodni a Szabadegyetemre. Autóval sem sokkal egyszerűbb a helyzet, csak boszorkányos ügyességgel varázsolható össze pont egy autóra való ember. Valahogy mindig van egy plusz barát vagy barátnő, aki nem fér be a kocsiba...
Domonkos Ervin, az egyik zentai szabadegyetemista nem bíbelődött naftaszagú járművekkel, a Szabadegytem első napjának reggelén 8 órakor kitolta a kerékpárját a garázsából, háromnegyed 11-re (15 perccel a határidő előtt!) pedig már itt is volt a Kátai-tanyán.
„Indulás előtti este kicsit megijedtem, mert villámlott és esett az eső. Ekkor egy pillanatra elkezdtem mérlegelni, hogy talán mégiscsak keresni kellene egy autót, már csak azért is, mert előző nap Szegedről bicajoztam haza Zentára, és akkor is alaposan eláztam.”
A Zenta-Tornyos-Topolya-Kishegyes klasszikus útvonalat választotta (csak ésszel, semmi dűlőutakon keresztülvágtatás!), ennek ellenére Topolyán akadt egy kis orientációs problémája, de szerencsére egy idős bácsi útbaigazította.
Nem először választotta a bicajos megoldást.
„Tavaly Farkas Andris barátommal jöttünk ugyanígy, de ő most sajna dolgozik, ennek ellenére nem volt unalmas az út. Ilyenkor néha elkapok valami jó gondolatmenetet, de legtöbbször nem gondolok semmire, csak tekerek.”
Ervin már tapasztalt túrázónak számít, hiszen a Tour de Délvidék visszatérő résztvevője, tavaly például 800 km-t tekert le a fémparipás karavánnal.
Érdekes módon, épp amikor megkérdeztem, hogy a Szabadegyetem ideje alatt használja-e valamire a bicaját (egyébként a válasz igen, azzal jár itókáért a faluba....), bukkant fel Kátai bácsi, és megpróbálta elvinni a járművet a garázsba, ám Ervin nem engedte neki. „Be van zárva!” - jelentette ki kategorikusan, ami szabad fordításban kb. annyit tesz: „Tessék békén hagyni.”
Végül is kifáradtál?
Nem annyira, mint a Szeged-Zenta útvonalon, lehet, hogy azért, mert esőben nehezebb hajtani. Úgy szokott lenni, hogy 20-30 km megy simán, aztán az ember elkezd helyezkedni, az ülés meg nyomni a fenekét. Érdekes, hogy hosszabb távra a keményebb ülés a jó, a szivacsosat inkább a városi közlekedésre ajánlják.
És azt érezted, hogy Kishegyes egy kicsit hegyes, vagyis inkább dombos?
A Kátai-tanyára jövet a hídra vezető utca folyamatosan emelkedik, és ez 50 kilométer után már különösen kellemes tud lenni. Nem nagyon örültem neki, de hazafelé majd bepótolom.
További írásaink a Szabadegyetemről:
gondolatok Veiszer Alinda látogatása kapcsán,
a szabadegyetemisták kérdései Dr. Korhecz Tamáshoz, az MNT új elnökéhez!
