Vadító jókedv a 11. Nyári Ifjúsági Játékokon
A legforróbb nyári napok ígérkeztek, és hol máshol tölthettük volna hasznosabban őket, mint Zentán, a Nyári Ifjúsági Játékokon? Összecsomagoltunk a barátnőimmel, és nagy izgalommal indultunk útnak, reményekkel telve, bízva abban, hogy felejthetetlen élményekkel térünk majd haza.
Közeledve a Népkerthez, egyre több lézengő emberkét, majd egész társaságokat pillantottunk meg, akik mind barátságosan köszöntek ránk, és az agyukat eldobva röhögtek mindenen. Próbáltuk megfejteni ennek okát, végül a nem kis mennyiségű elfogyasztott sörre fogtuk, amit ők időközben hangulattá alakítottak át... :)
Egyszer azt hallottam az okosoktól, hogy a legtöbb ember sok idegen között feszült, bátortalan, idő kell ahhoz, hogy ellazuljon... Ezekkel az emberekkel mi jól elkerülhettük egymást, mivel senkivel sem találkoztam, akire ez igaz lett volna, tehát ezek a napok ezt a kijelentést alaposan megcáfolták. Azt gyanítottuk, az alkohol az oka annak, hogy mindenki barátságos, kedves, vidám, felszabadult és bátran köt ismeretséget. Tévedtünk. A pia csak álca, nem a lényeg. A problémákat hátrahagyva, az ígéretes bulik maradnak szem előtt, mert a cél a vadító jókedv elérése.
Bizsergek a kíváncsiságtól, mi mindennek lehetett tanúja a Népkert. Lehet, véget ér egy barátság, de száz másik alakul...Valaki elveszíti a társát, de száz új szövetség lobban lángra... Némelyik egy életre szól, szívszorító vagy szívmelengető érzést hagyva maga után. Amíg az egyik céltalanul keres, és nem tudja, miért jött, addig a másik megtalálja, amire mindig vágyott, mert a szerelmesek vagy a barátok egymásra villanó tekintete, a játékok és a bulik utáni elégedett arcok mind azt bizonyítják, hogy nem volt hiábavaló idelátogatni.
Na igen,a játékok... Ez az, amiről nem tudok mesélni... a legtöbb játék ideje alatt édes álmaim mámorában aludtam a sátorunk előtt... :)
Amint eltűnik a nap, leszáll az éj és felbukkan az első csillag, a táborban akkor ébredezik a világ. Fellendül a nyüzsgés, hirtelen, de mégis olyan észrevétlenül, hogy egyik pillanatról a másikra tömeget találsz magad körül és nem érted, hogy kerültél oda... Hoppá, ez már egy másik történet,ehhez szükséges némi itóka is... :)
Szóval, rengetegen voltak minden helyen, ahol parti volt a láthatáron, és talán az első vagy a sokadik zeneszóra, de beindul a buli, aztán tart látástól mikulásig!!! :)
Tapasztalatom elázott emberekkel nekem is volt elég. A mérleghintázó tarajos punkok vitték a pálmát :D Már csak ők bírták hajnali 5 óra táján... A legtöbb embernek nem volt meglepő, de nekem nem mindennapi látványt nyújtott, és jókat kacagtam azon, hogy lépten-nyomon erősen ittas állapotban lévő (holtrészeg) személyeket láttam a fák tövében esni-kelni, vagy a keleti kényelmet megtalálva bájosan szundizgatni (horkolni ezerrel és nyáladzani).
A biztonsági őrök mindig készenlétben álltak, ha netán valami probléma adódna, de hihetetlenül szép érzés volt, és megnyugtató látvány az összetartás, egymás védelmezése. Jó tudni, hogy mindig van a közelben valaki, akire számíthatsz, ha arra lenne szükség. Ilyenkor érvényesül az egy mindenkiért, mindenki egyért elve. Mi nem aggódtunk semmiért, megfogadtuk a jótanácsot, értékeinket magunknál tartva óvakodtunk a táborban leskelődő szarkáktól.
A játékokon eltöltött napok kimerítettek mindannyiunkat, eltart egy ideig kipihenni, de miért is akarnánk kipihenni, hiszen ez erről szól, rólunk szól! A jövő nemzedékéről és a régiek közül azokról, akikben még él a vágy, hogy felfedezzenek valami újat, valamit, ami talán rég ott bujkál bennük, csak hagyni kell, hogy utat törjön magának. Tőlünk függ, hogy mennyire vagyunk képesek elengedni magunkat és lázadni egy kicsikét, élni és egyben élvezni is az életet! Az ember érző lény, mind egyformák vagyunk és a magunk módján mégis mások, egyvalami van, amiben mocskosul hasonlítunk: az életünk úgy boldog igazán, ha barátok vesznek körül minket.
Mindenkinek ajánlom ezt a helyet, jöjjön el, lássa meg és élje át mindazt, amit én, és ha elégedett, nézzen fel az égre. Amikor meglátja az első hullócsillagot, kívánja, hogy legyen mindig ilyen gondmentes, móka és kacagás az élet.
(1).jpg)
Végül a legszebb élménynek - a sok őrületesen röhögséges bolondság mellett - az a tapasztalat bizonyult, hogy az emberek nem is olyan rosszak, mint amilyennek sokan hiszik őket...
(A képeket a Nyári Ifjúsági Játékok hivatalos oldaláról vadásztuk le.)
Hallottál már az Ördögkatlan fesztiválról?
De a VOLTról,
az Exitről bár minden bizonnyal! :-)





