Ocsmány túlkapások a világhálón

Az eredeti ötlet, amely a meztelül pózoló, saját hányásukban fetrengő, állatokat meggyalázó, különböző vad élethelyzetekkel dicsekvő személyek tragikusnak minősített képeit mutatta be, a rengeteg utánzás következtében mára egészen más jelleget öltött. Az effektív oldalak próbálták rádöbbenteni a nagyérdeműt arra, hogy legyen már egy kis eszünk, emberek, ne rakjunk olyan képeket közösségi oldalakra, amelyek nem oda illőek. Manapság viszont a blogdivat, az újabb téboly megköveteli, hogy minél több menő lap keringjen a világhálón, ellenben a minőség és az igazi mondanivaló már mit sem számít. Számos, magát és alkotását színvonalasnak tartó „vezér” átesik a ló túloldalára, és a nem megfelelő arcokat választja ki. Talán személyes gyűlölettől ittasan, esetleges féltékenységből kiindulva születnek a durva kritikák a tömegek kárára.

Sokunkkal előfordult a legújabb gyöngyszemeket böngészve, hogy egy szempillantás erejéig megálltunk, és agytekervényeink maximális igénybevételével sem értettük: abban a bizonyos képben mi is a vicces? Miért van ilyen ocsmány kategóriába sorolva? Egy számunkra kedves, ártatlan fotó néhány nap alatt közröhej tárgya lehet, csak mert bizonyos emberek nem szeretnek bennünket? Igazságos ez így?

A megkérdezettek legtöbbje felháborítónak találja az ilyen és ehhez hasonló oldalakat, ámde akadnak, akik más, teljesen ellentétes szempontból közelítik meg a témát:

• Félsz attól, hogy felkerülsz egy ilyen oldalra?

Bogár Ákos: - Nem félek, nyitott vagyok arra, hogy felkerüljek, mivel semmi okom sincs bármiféle szégyenkezésre. Azokat a képeket, amelyeket közzétettem az interneten, bárhova kitehetik (ezt egyébként tartalmazzák az egyes közösségi oldalak szabályai is). Néhányszor meggyanúsítottak már, hogy azért ez a nagy határozottság, mert biztosan én is szerkesztő vagyok, de ez téves vélemény. Nem a leghelyesebb út mások megszólása, de most őszintén: él valaki közöttünk, akinek még életében nem hagyta el a száját ez a mondat: - Héé, nézd már, hogy néz ki?!

• Hasznosnak gondolod az ilyesfajta oldalakat?

Szőcs Arnold: - Igen, szerintem előnyösek ezek az oldalak, mert nagy többségben az eszement, végletes eseteket mutatják be.

• Jogosnak tartod az emberek kiborulását, amikor viszontlátják magukat ún. szégyenfoltként?

Bogár Ákos: - Egyáltalán nem, hiszen a képeket saját maguk tették közzé, nyilván abból kiindulva, hogy majd rengetegen látják azon a bizonyos közösségi oldalon, ahonnan a kép származik. Ha egy ilyen blogra felkerülnek, nézőpont kérdése, hogy szégyenfolt-e, mivel ezzel is valamilyen szinten a népszerűségüket növelik, ugyanis sokan megnézik, akik az adatlapjukat nem látták. Összefoglalva, ha azt szeretnénk, hogy minél kelendőbbek legyünk, és minél többen megnézzék a tükör előtt pózolós, mindent kipakolós, hátat fényképezős fotónkat, akkor nem értem a kiakadást, ha felkerülünk egy (nem biztos) nézett oldalra, ahol még többen megcsodálhatják az idomainkat.

• Ismersz olyan személyt, akinek a fényképe felkerült ilyen lapra?

Szőcs Arnold: - Igen, számos ismerőst láttam már hasonló oldalakon. Úgy érzem, néhányan tényleg jogosan kerültek fel, viszont akadnak olyanok is, akiknek a képe nem teljesen oda illő.

• A szerkesztők szeretnék bemutatni az emberi hülyeség végtelenségét, elrettentő példákat akarnak láttatni. Egyetértesz ezzel a célkitűzéssel?

Szőcs Arnold: - Szerintem nem sokat érnek el vele, mert flúgos emberek mindig voltak, lesznek. Attól, hogy ezeket a képeket kirakják, még ugyanúgy keszülnek ilyen, sőt ezeknél durvább fotók is. Azért poénnak megteszik. :)

• Mit gondolsz, mi a hosszú távú célja az ilyen oldalak „vezéreinek”?

Bogár Ákos: - Akárkik is csinálják ezeket az oldalakat, nevetséges lenne azt állítani, vigyáznak arra, hogy ne sértsenek meg senkit. Szerintem tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy az emberek nagy része még mindig nagyon alacsony szinten van, a jövőben is hasonlóan vélekednek majd, komolyan veszik az ilyesmit, és életbevágóan fontosnak tartják. Ezért miért is ne gondolkodnának hosszú távon?!

Természetesen nem említhetjük egy lapon a külső szemlélőként mondott véleményeket azok álláspontjával, akik már felkerültek valamilyen ócsároló oldalra. A rengeteg emberből, akiket felkerestem, elenyészően kevés vállalta nyíltan, hogy bizony vele is megtörtént, őt is kiröhögték emiatt, és mert is róla beszélni. Számos mérges illetőtől a szidáson kívül nem sok egyebet hallottam, az ő táboruk igencsak a szívén viseli az efféle lejáratásokat. Elmondásuk szerint hidegen hagyja őket, viszont magatartásuk az ellenkezőjéről árulkodott. Talán a szerkesztők szakosodtak a gyengébb jellemek megtalálására, és így szeretnék az emberek maradék önbecsülését is összetörni.

Szerencsére a túlnyomó többségből akadt egy maroknyi bátor fiú, aki elszántan elmondta, miként is vélekedik a témával kapcsolatban.

• Megalázónak érzed, hogy találkozhatsz a fényképeddel, ha az internet valamelyik „pöcegödrében” jársz?

Milošev Marinko: - Nem érzem megalázásnak, mert nincs olyan fényképem, amit szégyellnem kellene.

• Mit tennél, ha tudnád, ki a szerkesztő?

Bajúsz Péter: - Megkérdezném tőle, hogy miért nem csinál valami értelmesebbet, illetve rámutatnék arra, hogy ha már ezzel foglalkozik, akkor hasznosabb lenne azokat az embereket kitenni, akik valóban megérdemlik.

• Hogyan reagáltál, amikor megláttad magad az oldalon?

Milošev Marinko: - Amikor először találkoztam a fényképemmel, nagyon meglepődtem. Másodszorra már kevésbé intenzív csodálkozás lett úrrá rajtam. Mivel kíváncsi voltam a kommentekre, újra és újra felnéztem az oldalra.

• Te találtál rá, vagy más hívta rá fel a figyelmed, hogy fenn vagy?

Bajúsz Péter: - Egyik barátomtól értesültem arról, hogy felkerültem. Amikor rákerestem, kicsit megdöbbentem, de jót utána nevettem rajta.

• Mit gondolsz, mi alapján választja a góré a „világháló szégyeneit”?

Milošev Marinko:- Az oldal (ahol az én képem is megtalálható) szerkesztőjén látszik, hogy jól informált. Szerintem az illető vajdasági lehet, és valamelyik környékbeli településen él. Ebből azt szűröm le, hogy azok a személyek kerülnek fel, akiket valamilyen okból kifolyólag nem kedvel, de egyeseket néhány poénos vagy durvább bulizós fotó miatt rak fel. Ezt igazából ő maga tudná elmondani.

• Szerkesztenél hasonló stílusú oldalt?

Bajúsz Péter: - Nem, egyrész azért, mert nem sok időm van ilyesmivel foglalkozni, másrészt pedig nem különösebben foglalkoztatnak az ilyen dolgok.

• Véleményed szerint miért kezd el valaki ezzel foglalkozni?

Milošev Marinko:- Úgy hiszem, hogy a szerkesztő magányos, gátlásos személy, aki ezzel próbál kitűnni. Igaz, hogy névtelenül készíti az egészet, de a baráti körében biztosan tudják, hogy az ő kreativitását dicséri.

A maguk módján persze viccesek ezek az internetes lapok, jót nevetünk, amikor egy furcsa grimaszt vágó lányka, vagy az izmaival kérkedő ifjú gerincet megerőltető testtartásban pózol. Sokan megszólják az extrém sportokat űző nagyikat, a bácsikat, akik örök fiatalságot esküdtek. Végeérhetetlen vita tárgyai az új autóval fényképezkedő apukák, a kihívó ruhákban mutatkozó anyukák. Megannyi böngészés után ma már ráakadhatunk akár az egész családunkra. Internetmániás világban élünk, fogadjuk el! Napjainkban már nem egymás szemébe mondjuk, hogy istenem, milyen elképesztően buta tudsz lenni, hanem magunkba fordulva gúnyolunk ki másokat.

Természetes, hogy bármikor felkerülhetünk egy felülbírálhatatlan kritikát magának kisajátító oldalra, de ha ki is nevetnek bennünket, legyünk okosabbak annál, minthogy a pillanatnyi megaláztatásokon szomorkodunk. Egy-két nap, és megfeledkeznek rólunk. A világháló nap mint nap újul, tehát, mint minden, a „csúnyadög” kategória is folyamatos frissítés alatt áll.

Olvasd el a szerző írását a zentai birkózólányokról,

egy baleset-szimulációról,

az internet árnyoldalairól pedig

itt és itt olvashatsz!