A nőiesség elutasítása, avagy az anorexia nervosa

Életünk során folyamatosan tanulunk. Mindig új dolgokkal ismerkedünk meg, ezért érdemes a világban nyitott szemmel járni.
A tanult viselkedések között nagyon fontos szerepet tölt be a szexuális imprinting (bevésődés), amely az embernél élete első hat éve alatt alakul ki. Mintákat látunk szüleinkben, majd tudomásul vesszük: nők vagyunk, és nőként fogunk viselkedni, mikor annak eljön az ideje.
A baj ott kezdődik, mikor nem akarjuk elfogadni az éretté válást, félünk tőle, és mindent megtennénk, hogy gyermekek maradjunk még. Az anorexia nervosa kialakulásának fő oka ez lehet, legalábbis ez az egyik legújabb magyarázat a betegség kialakulásának miértjére. Fogyással eltüntethetők a nőies idomok...
Ez talán abból adódik, hogy a legtöbb beteg 13 és 19 év közötti, azaz éppen a serdülőkorban levőkről beszélünk, mikor megjelennek a másodlagos nemi jellegek (pl. izom- és zsíreloszlás, hang mélyülése, nőknél az emlők növekedése, csípő kiszélesedése…).
Ha valaki kiejti a szót: anorexia, szinte mindenki a csont és bőr topmodellekre gondol. Valójában az anorexia szó az orexisból ered, amely vágyat jelent, az anorexis pedig valamilyen vágy elvesztését. Tehát akár egy ételmérgezés tünete is lehet.

A betegséget, ami oly sok fiatal lányt kínoz, anorexia nervosának nevezzük, és a nervosa szó a pszichés eredetre utal. Az irodalom azonban csak anorexiának „becézi”, így a továbbiakban én is maradok ennél a megnevezésénél. De többről van szó az étvágytalanságnál. A beteg testsúlya - a korának és magasságának megfelelő - minimális normálértéktől legalább 15%-kal elmarad, a beteg soványsága ellenére is kövérnek érzi magát (testképzavar), extrém módon fél az elhízástól (súlyfóbia), a kalóriabevitel csökkentésén kívül egyéb technikákat is alkalmaz (túlzott fizikai aktivitás, hánytatás, has- és vízhajtók használata). Így definiálhatjuk a betegséget. De mi vezet ahhoz, hogy kialakuljon?
„Több tényező együttesen alakítja ki a betegséget. Mindenképp pszichés labilitás áll mögötte, a hormonok is szerepet játszanak, valamint környezeti és szociális tényezők (kiegyensúlyozatlan családi állapot, szeretethiány), esetleg genetikus hajlam.” - mondja Vasadi Anna doktornő.

Az első anorexiában szenvedőt a XIX. század elején jegyezték fel Franciaországban. A betegség 10-15%-ban halálos kimenetelű, és 95%-ban nőket érint. „A hormonok is nagyban befolyásolják a betegség kialakulását, és a média is azt sugallja, hogy a bombanő az, aki csontsovány. Rengeteg reklám található az interneten fogyókúrákról, diétákról, és ezek inkább a lányokat célozzák meg, hisz nekik fontosabb a külső. De meg kell említenünk az inverz (fordított) anorexiát is, amely fiúknál fordul elő. Izmosodni szeretnének, és a cél eléréséért fehérjekészítményeket vesznek magukhoz. A lányok túl kövérnek, a fiúk pedig túl soványnak látják magukat a tükörben.” – válaszolta Vasadi doktornő a „Mért pont a lányok?” kérdésemre. (A fehérjék felelősek a növekedésért, a fejlődésért, és az izomszövetek előállításáért. Építőelemeik az aminosavak. A fehérjekészítményekről illik tudni, hogy nem helyettesítik, csak kiegészítik a teljes értékű táplálkozást.) A tükör csal, s ez nem az egyetlen tünet. Vasadi Anna doktornő még hozzátette, hogy egy anorexiás naplót vezet a kalóriabevitelről, és minden étkezést precíz számolgatás előz meg. Mindezt ők természetesnek tartják, nem néznek szembe a problémával. Jellemző rájuk a zárkózottság, a rossz hangulat. Általában maximalisták, és ami még árulkodik a betegségről, hogy nem szívesen esznek családi ebédnél - ezzel a családtagok noszogatását akarják elkerülni.
Dr. Vasadi Anna praxisa során találkozott olyan esettel, amikor a családban egyszerre két anorexiás volt. Egypetéjű ikrek esete, akik mindenben támogatták egymást: együtt állították össze a diétájukat, és falaztak egymásnak.
Hogyan omlik össze az emberi test, a tökéletes rendszer?

Mint a legújabb, legmodernebb autónak is, úgy az emberi testnek is üzemanyagra van szüksége ahhoz, hogy működjön. Az ember esetében az üzemanyag zsírokból, fehérjékből, szénhidrátokból, rostokból áll. A rostok a bélrendszer mozgását intenzíven serkentik, így az emésztést, az anyagcserét és a kiválasztás folyamatát is fokozzák. Mivel az anorexiások nagyon kevés élelmiszert vesznek magukhoz, és ezzel a minimális adaggal sem a rostszükségletüket akarják pótolni, következésképp lelassulnak ezek a folyamatok, mint például az anyagcsere, vérkeringés, és a vérkeringés által a szívműködés. Túl kevés az energiabevitel is, és a test a tartalékait kezdi el használni. “Fokozatosan átalakul a szervezet, és egy idő után már csak azokat a folyamatokat végzi, amik az életben maradáshoz szükségesek” - mondja Szalóki doktornő. Hiánybetegségek fejlődnek ki: csontritkulás, vérszegénység (a vérben lecsökken a limfociták száma, amik a kórokozókat pusztítják, tehát az immunrendszer sem tudja végezni a feladatát). A legtöbb vitaminból, ásványi anyagból hiány alakul ki. Csak hogy néhányat említsünk a sok közül: a vashiány hajhullást, a fluor és kalcium hiánya fogszuvasodást, a króm hiánya pedig izomsorvadást idéz elő.
“Az elektrolit-háztartás felbomlik, káliumhiány lép fel, melynek következménye a szív leállása.” – tette hozzá Szalóki doktornő.
“A gyógyuláshoz hosszú út vezet. Az első és legfontosabb, hogy a beteg maga jöjjön rá, ez már nem normális. Általában testedzés során veszik észre, hogy már nem képesek akkora teljesítményre.”
Elsősorban a lelki egyensúlyt kell visszaállítani, ezt csak akkor előzheti meg belgyógyászati beavatkozás, ha életveszélyes állapotban van a beteg. Törődésre, figyelemre mindenképp szükség van, de általában orvosi beavatkozás nélkül nincs gyógyulás.
Sajnos, 100%-os garancia nincs, hogy a páciens nem esik vissza, de már kevesebb az esély, ha időközben felnőtté válik. Azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy egy párkapcsolati krízishelyzet, vagy haláleset a családban könnyen újra előidézhet evészavart, de ezúttal az anorexiát bulímia váltja fel.
Az evészavarok állandó problémái a társadalomnak. Az állatok közül csak az ember képes az elhízásra (kivéve a háziállatokat), ezt a természet így alkotta meg. Ha éhes vagyok: eszem. Ha jóllaktam: nem.
Bizonyosodj meg róla, hogy a duci nők is lehetnek vonzóak!
Itt pedig a szerző előző írását találod a száz éves Délmagyarországról!





