A vegetáriánus vámpír és tátott szájú szerelme

Pedig azért szép számmal vannak remek filmek, könyvek. Gondoljunk Anne Rice munkásságára, vagy a manapság talán leghíresebb vámpíros sorozatra, a True Blood-ra. Viszont ezek sikere mondhatni eltörpül az Alkonyat-mánia mellett. Már a könyv is híres volt, de a filmmel az alkotók megcsinálták a szerencséjüket, és nap mint nap ezernyi tinilány pirul el, ha csak meghallja az Edward Cullen nevet, vagy meglátja egy bulvárlap címlapján Robert Pattinson képét. Most, hogy megjelent a sorozat moziváltozatának harmadik része, valószínűleg az eddigieknél is nagyobbra nő a film és a könyv rajongótábora, ezért megkérdeztem pár embert, hogy szerintük miért ennyire népszerű a Twilight? Először Gregus Ági barátnőm véleményére voltam kíváncsi, mert ő köreinkben arról híres, hogy mennyire szereti a filmet:

"Minél többet láttam belőle, annál jobban megfogott a hangulata, a szereplők, és egyre többet akartam. Annyira szép volt, amikor egymás mellett feküdtek, egymásra néztek, aztán egy napsugár rásütött Edwardra és ő elkezdett „csillogni”. Aztán amikor a végén Bella majdnem meghalt, már annyira a film hatása alatt voltam, hogy elkezdtem sírni. Tudom, röhejesen hangzik, de akkor valami fantasztikusnak tartottam a filmet. Aztán a második rész szinte hidegzuhanyként ért. Ha a húgom nem hisztizik érte, végig se nézem. Az, hogy Bella hónapokig nem eszik, tanul, vagy tartja a kapcsolatot a barátaival, csak azért, mert Edward szakított vele, már szánalmas. Arról nem is beszélve, hogy a sok vizuális effekt tönkretette azt a hangulatot, ami az előző részre annyira jellemző volt."

Ezek után Kovács Izabella véleményét kérdeztem, akinek az életében feltűnően sok olyan dolog van, ami a történetbeli Belláéban is megtalálható:

"A főszereplővel, Bellával vannak bizonyos hasonlóságaink, mindenekelőtt a nevünk. Aztán az én apám is rendőr, és akárcsak a filmben Charlie, ő is nyugodtabb ember. Inkább anyu a lelkesebb típus. Velem is történt már olyan, hogy haver vallott szerelmet (mint a filmben Jacob Bellának), de én sem akartam az egészből semmi többet a barátságnál, persze amikor ez történt, akkor még nem is hallottam az Alkonyatról… Ezek mind izgalmas hasonlóságok, de nem tartom őket többnek, mint puszta véletlennek."

Sokat nézelődtem az internetes fórumokon, ahol hatalmas fanatikus rajongótábor alakult ki. Az egyik oldalon egy leányzó azt ecsetelte, hogy milyen pózban csinálná a legszívesebben Edwarddal. A szemét szeretné látni. Erre persze az értelmesebb része „elküldte”, de voltak olyan vállalkozó szellemű (remélhetőleg) csajok, akik vitába szálltak vele, hogy egy-egy adott pozíció miért is volna előnyösebb. Ez odáig fajult, hogy a végén már nem tudtam, hogy egy fórumot olvasok, vagy ez egy bizarr jógaszakkör vitacsapata. Na de semmi baj. Engem ez főleg azért lepett meg, mert azt hittem, hogy 14 év felett a csajok már kinövik az ilyesfajta rajongást, vagy ha nem is, azért az egyszerű lányos ömlengésre korlátozódnak. De attól függetlenül, hogy az Alkonyat tele van üres, semmitmondó részekkel, értelmetlen dialógusokkal, önmarcangoló "vegetáriánus" vámpírokkal, szomorúszívű hősökkel, és egy olyan hősnővel, akinek folyton tátva van a szája, a vámpírok még érdekesek. Na, nem a Twilightban, hanem mondjuk Anne Rice könyveiben és filmjeiben. Az ő Lestatja könnyesre röhögné magát ezen a sok szerencsétlenen. Ez természetesen csak az én, és a pasik nagy részének a véleménye, ezért nem kell komolyan venni, ahogy mi se vesszük komolyan az Alkonyatot.

Olvasgass még:

cikk az Avatárról,

egy kis filmtörténeti áttekintés,

a legújabb Szex és New York film,

a legújabb Rémálom az Elm utcában,

film egy gimnazista fiú és egy idősebb nő szerelméről!