A történelem, a sör és a béke

Számomra a történelem nem a nagy tanulságok és világra szóló igazságok tantárgya, hanem az emberi erények és hibák összefüggése és következménye. Nem foglalkoztatnak a múltbéli cselekvések és a világra szóló tragédiák, hisz elegek nekem az apró, de tömör életem hétköznapi problémái is. Világháborúként élem meg a családi perpatvarokat és Trianonnak a szakításokat. Az iskolába járást pedig kötelező zarándokútként. Boszorkányként érzem magam a keresztény Európa neuróziskerítésében, a másnapos reggelek pedig hirosimai pusztítások. A gazdasági világválság - a sör- és cigiárak emelése - pestisként terjed az engem magába záró és körülvevő világban. A történelmet a győztesek írják, de mivel 18 évem alatt csak a tévé képernyőjén láttam hősöket, ezért a magam hőse vagyok. Túléltem a bárányhimlőt, a szüzességem elvesztését, számtalan vírust és betegséget, szakítást és felszarvazást. Alkoholmámort és istenkeresést. Az én történelmemnek én vagyok a győztese, és most igaz: a győztes írja a történelmet.

Minden éremnek két oldala van. A történelemkönyvem lapjainak is. Az első oldalon a nagy királyok hatalomra jutását, a másikon a bukását olvashatjuk. Nekünk, magyaroknak 1920. június 4. gyászünnep, 6 országnak pedig a karácsonyi nagy ajándékozáshoz hasonló jeles, örömteli esemény volt. Amíg a törökök a fénykorukról, addig mi rabigáról beszélünk.

A konkrét tények, valós személyek és dátumok mind objektív igazságként maradnak ránk, azonban az, hogy átlátunk-e a közvéleménynek megfelelő, megrostált féligazságokon, csak rajtunk múlik. " Nem igazság, igazságok vannak." Az elhallgatás és a féligazság rosszabb, mint a hazugság. Aki nem olvas, az előtt zárva marad a világ. Hiába lát, nem ismeri fel. Rajtunk áll, hogy elhisszük-e a kész igazságként elénk tárt, iskolapadban belénk vert tananyagot... Én többnek értékelem magam a személyi számomnál, és merem vállalni a véleményemet. Számomra a történelem nem csak egy írott, olvasandó, száraz tantárgy, hanem puszta létem, jellemem igazolása és személyiségem megtartásának egy fontos pillére. Az előkelő, királyi családból származó Stuart Mária és Aquitániai Eleonóra is olyanok voltak, mint a könyvek: ott nyíltak ki, ahol legtöbbet használták őket. És én miért szégyellném magam, ha szabadon rendelkezem a saját testemmel és több szeretőm van? VIII. Henriknek is 6 felesége volt. Ma az a nő, aki tisztában van bájaival, és nem hajlandó elrejteni azokat mások irigy véleménye miatt, mindenhol megvetésbe botlik, és sértő szavakkal illetik. A reneszánsz Itáliában a nők nem tehették be a lábukat a könyvtárba, csak a kurtizánok. Akik, szépségük és szeretni tudásuk mellett, tanultabbak és bölcsebbek voltak a férfiaknál is. Nem csak testi örömökért, hanem tanácsokért is fordultak hozzájuk. Az vajon miért nincs az iskolakönyvekben, hogy a nagy államférfiak és pápák is pénzért jutottak a földi örömökhöz?

A csak névlegesen megkeresztelkedett, szívében hithű pogány magyar küldöttség, amikor II. Szilveszter pápához látogatott koronát kérni, megdöbbent azokon a hatalmas orgiákon, amik a pápa udvarában folytak. Márpedig, ha egy pogány, nőket erőszakoló, nomád harcos is csodálkozik, akkor az tényleg nem lehetett mindennapi. Már 1000 évvel ezelőtt "Isten földi helytartója" a legperverzebb nemi életet élte, és ma a 21. századi embernek prédikálnak a papok: " Ne paráználkodj!". Közben a dicső Anglia királya, akit a kor szokásaihoz híven Isten által kiválasztott és az ő akaratából megkoronázott királyként kell számon tartanunk: II.Edward közismerten homoszexuális, és pedofil hajlamait már a 14. században nyíltan vállalta. A sors fintora, hogy haláltusája egészen egyedi és testre szabott volt: izzó vasrudat dugtak a végbelébe.

A képen II.Edward:

Már az antik görög kultúrában elfogadott volt a saját nemünkhöz való vonzódás, a spártai államban pedig csak a gyerekszülés szerepét töltötték be a nők, mert a férfiak a szerelmet és a szexuális kielégülést is harcoló bajtársaiktól kapták meg. Fejlődött-e az emberi öntudat, ha háromezer évvel később, nap mint nap, a homoszexuális házasságok, az örökbefogadás a fő téma a sajtóban? Pro és kontra. Ha már a 15. századi reneszánsz gondolkodók hittek a lélek szabadságában, az emberközpontúságban, a 18. századi felvilágosodás a racionalitást és a világos gondolkodást hangoztatta és hívta életre, ma miért nem tapasztalhatjuk ezt? Vagy ezek is csak írott ideológiák voltak? Előttem számtalan személy, nép, eszme és hit harcosai szálltak szembe a zsarnoksággal, a beszűkült világképpel és annak szabályaival. Szavazati joggal rendelkezek és magam választhatom a vallásom, hivatásom. Mindez szép és jól hangzik, azonban, ha a szabadságommal élni szeretnék, meg kell küzdenem érte. Ha más véleményem, érzésem, életmódom, felfogásom, szemléletem van, fel kell vállalnom, és bebizonyítani, hogy mindez helyénvaló.

Számtalan botlásomat, hibámat szembefújja a végtelen hétköznapok szele. De az vesse rám az első követ, aki maga sosem vétkezett. Mária Terézia a bölcs, józan uralkodó, a magyar nép pártfogója, szerető feleség, 16 gyermek anyja. De senki sem emlegeti romatörvényét, amely minden Magyarországon élő cigányt rabszolgasorba vetett. Szent István valóban szentként él a köztudatban, ő a nagy államalapító. Pedig nem tett mást, mint folytatta apja munkáját, és neveltetéséből kifolyólag a keresztény ország ideálját látta célként. Gézának sokkal nagyobb szerepe volt a katolizációban és a külpolitikai kapcsolatok kiépítésében. Ő tett legtöbbet nomád népünk állammá formálásáért, de a történelemkönyvek hajlamosak az ő erényeit mind István érdemeiként feltüntetni.

Ugyanígy félistenként emlegetik a lázadás és ellenállás szimbólumává tett Che Guevarát, aki nem volt más, mint egy szűk látókörű, elvakult idealista. És fiatalok tömegei az ő arcképét viselik a pólójukon, közben nem is tudják, hogy egy tömeggyilkost istenítenek. Vagy azt dicsőítsük legjobban, aki a legtöbb embert ölte meg? A nagy földrajzi felfedezések alkalmával Krisztus nevében, és az egyetlen igaz hit terjesztésének álarca mögé rejtve emberek millióit és népcsoportok tucatjait mészárolták le "a civilizált európai emberek ". Ha a bibliában az is szerepel, hogy „Ne ölj!”, és "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!", akkor miért véres kézzel, tűzzel-vassal térítettek az inkvizítorok? Nemes célok mögé rejtik az emberek silány, kicsinyes, kapzsi vágyaikat. Ahogy a történelemírók többsége is teszi, hogy a legelfogadhatóbb, számukra legkézenfekvőbb szemszögből világítsák meg a "dicső " múltat. Az emberiség gyászünnepeként számontartott holokauszt testesíti meg az ember ördögi lényét és a német nép szégyenét. Miközben a II. világháború halottjainak számánál tízszer több ember halt meg a szocializmus rémuralma alatt. A középkorban fél Nyugat-Európát koporsóba fektető pestisről pedig szó sem esik. Úgy, ahogy arról sem, hogy a középkori spanyolok és a franciák is véres kézzel űzték ki országukból a zsidó családokat. Csak a német nacionalizmus él a köztudatban, mintha egyedülálló lett volna a történelemben és sehol máshol nem fordult volna elő. Pedig nem is kell a 20. századnál messzebb kutatnunk, hogy a legszembetűnőbb népirtást megemlíthessük. 1912-ben, ha az angol külpolitika nem avatkozik közbe, a törökök kiirtották volna az örményeket. Még szerencse, hogy időben cselekedtek... legalább 10 000 örmény életben maradt. Amerika, az igazság és emberi jogok védelmezője harcba szállt a náci hatalom ellen, de arról senki se beszél, hogy 1938-ban fejenként 380 dollárért megvásárolhatta volna a germán földön élő zsidóságot, és ezzel megmenthette volna Európát egyik leglátványosabb vérfürdőjétől: hogy egy alkoholista bakter fia, Hitler, aki osztrák állampolgár volt, és még a középiskolát sem fejezte be, Németország élén romba döntse a fél világot.

Mussolini és Hitler egy autóban...

Eltakarják előlünk az igazságot, és egyoldalúan mutatják be. Nevetséges maga az ember, hiszen mi sem végtelenebb az emberi ostobaságnál, amelyben milliárdok élnek, akik olyan sötétek, mint Egyiptom a tíz csapás után. V. Károly országában sosem nyugodott le a nap, mégis mindenki azt hiszi, hogy XIV. Lajos birodalma volt ily terebélyes. Ami közel sem igaz, mert nevét csupán biszexuális hóbortjáról kapta. Csapnivalóan színészkedett, és minden darabban a római napistent alakította. Ezért kapta a Napkirály nevet. Mussolini, kitűnő hegedű- és zongoratudása mellett tanítóképző főiskolát és francia egyetemet fejezett, és mellékesen az olasz szocialista lap újságírója és meghatározó személyisége volt 1915-ig. Érdekes váltás, hogy mégis a fasizmus vezetőjeként vált közismertté... Ha valóban a Ferenc Ferdinánd elleni merénylet volt az első világháború kitörésének oka, akkor vajon miért volt készen már 1904-ben az angolok haditerve, illetve pontos időbeosztása a 10 évvel későbbi háborúra? Az angol precizitás nem ismer határokat, mivel még a megállóhelyeket is a délutáni teaszünetekhez szabták. Szerencsétlenségükre a fronton nem volt idejük teázni... Románia sem maradt le felkészültségből, mivel már 1905-ben egy román nyelvű újságban közölték területszerzési terveiket, és orosz segítséggel annak mihamarabbi megvalósítását.

Lugosi Béla, mint Drakula

A globalizáció által szült békés, bekebelező diplomácia lassan kioltja az európai népből a háborúzás fogalmát. Mégis több halott van, mint bármelyik világháborúban, hiszen évente a 60 millió abortuszból 25 milliót Európában végeznek el. Ma miért nem veri senki se a mellét az emberi jogok hangoztatása közben és vonja felelősségre a gyilkosokat? Vagy ezt csak akkor tesszük, ha bűnbakot is találunk? Az alkonyat című vérszívós mozifilm lett az év legnagyobb kasszasikere, a könyvet pedig percek alatt szétkapkodják. És hány debilis, hülye rajongó van, aki azt se tudja, hogy a vámpírkultusz megteremtésében a magyaroknak köszönhet legtöbbet a világ? Lugosi Béla az első Drakula-alak megformálója a filmvásznon. Drakula - vámpírként él a köztudatban - élő személy volt, méghozzá Havasalföld fejedelme. Valódi nevén Vlad Tepes, ami "karóba húzót " jelent, mivel csak akkor jött meg az étvágya, ha mellette legalább öt embert karóba húztak, és csak fájdalmas ordibálásuk közben tudott elaludni. A Drakula nevet a címerén szereplő sárkányról kapta, mivel a román nyelvben a draku sárkányt és ördögöt is jelent. A munkanélküliséget és a koldulást büntette. Élve megnyúzás és karóba húzás várt a számára kevésbé szimpatikus embertársaira. "Meghalt Mátyás, oda az igazság." Vajon tényleg igazságos, jószívű, együttérző uralkodó volt Hunyadi királyunk, ha 1476-ban visszasegítette ezt a kínzási módszereiben páratlan fejedelmet a trónjára?

Vlad Tepes, az igazi Drakula

Európa legjobb termőföldjein éheztek és éhen haltak a parasztok, akik maguk termelték az élelmet, amikor bőségesen termett a föld, halaktól hemzsegtek a folyók és az erdők tele voltak vaddal. Olykor három napot is robotolniuk kellett hetente a földesúr és az egyház birtokán reggeltől estig. Emellett a saját földjüket művelték, és adóztak a királynak, a földesúrnak, az egyháznak. A háborúk idején a hadiadó, a földesúrnak minden ünnep alkalmával ajándékozás, és a ius primae noctis - vagyis az első éjszaka joga sújtották. Teljes mértékben igaza volt Dózsának: "Nincs szükségünk uralkodókra és papokra, egyedül Istenre és magunkra." „Ha Isten nem létezne, ki kellene találni.” De az egyház magában hordoz minden emberi gyarlóságot és balgaságot, mivel emberek alkották meg és irányítják.

385-ben Avila püspökét és 6 társát boszorkányság vádjával máglyahalálra ítélték. Ez volt az első eset, hogy az üldözött egyházból üldöző lett. Őket követte még feltehetőleg 9 millió hívő. Ami sokkal több, mint a holokauszt áldozatainak száma. És érthetetlenebb is, mert a náci uralom alatt csak az "idegenszívűeket " végezték ki, azonban a keresztények saját felebarátjukat, hittestvérüket. Tragikus, hogy maga az egyház alkotta meg azt az ellenséget, amit olyan szenvedélyesen üldözött. Jézus csak egyféle értelemben használta a 'helytartó' szót: "Miattam helytartók elé fognak hurcolni benneteket." (Mt 10,18) Némelyik pápa valóban helytartó volt? A "Boszorkányok pörölye" c. könyv, amit a boszorkányüldözés kézikönyveként írtak, 1487-es megjelenése és 1609 között 30 kiadást ért meg, tehát mai szóval élve bestseller lett. A szerzők a boszorkányság lényegét következetesen a női természet romlottságára vezetik vissza. A nő a teremtés legrosszabb darabja. Hiányos testében, szellemében és lelkében. "Ezt a hiányt jelzi az első nő teremtése, amennyiben a korcs bordából, a mell alattiból formálták, amely korcs és egyben a férfi ellenére van. Ebből a hiányból ered az is, hogy a nő mindig csaló, mivel csak tökéletlen állat". És épp egy ilyen „tökéletlen állat”, aki hiányos testében, szellemében, lelkében, a teremtés legrosszabb darabja, mentette meg egész Franciaországot a pusztulástól. A hatalmas történelmi múlttal és kultúrával rendelkező ország egy tanulatlan, törékeny, serdülő parasztlánynak köszönhette a megmaradását. Talán felesleges említenem, hogy ő is a máglyán halt meg, hiszen csak egy nő volt...

Anglia Erzsébet uralkodása alatt élte a fénykorát, virágzott a gazdaság, az ipar, a kultúra, a hajózás. A kalózkodás legálissá tételével 600 000 fontnyi aranyat kapott a királyi kincstár egyetlen rablásból. A királynő reformálta meg lényegében az anglikán egyházat, úgy, ahogyan az mai formájában is kinéz. Nem ment férjhez, és kivételes uralkodói tehetségéért és példaértékű életéért tisztelték az alattvalói. A mai amerikai Virginia államot az ő tiszteletére nevezték el. A protestánsok szűz királynőnek, míg a hivatalos iratokban a pápa "nagy szajhának " nevezte. Mivel ő csak egy nő volt... Bár jelesebb bármelyik pápánál.

"A tudás átadható, a bölcsesség azonban nem. A bölcsességet lehet megtalálni, lehet aszerint élni, a sodrásához igazodni, csodákat tenni általa, de kimondani és megtanítani nem lehet... Minden igazságnak az ellentéte is igaz. Ami így értendő: az igazságot csak úgy lehet kimondani, szavakban megformálni, ha sarkítva van. Sarkítva van minden, amit gondolatokba lehet formálni és szavakkal kimondani, és minden sarkított féligazság nélkülözi a teljességet, a kerekséget, az egységet..."

Nem köthetjük be a szemünket, és nem foghatjuk be a fülünket. Nem hagyatkozhatunk csak a mások tudására, döntésére, a tényként elénk tárt igazságra sem. "Alattad a föld, feletted az ég, benned a létra". Olyan világban élünk, ahol egy karnyújtásnyira van az ég, de derékig vagyunk a sárban. A történelemtudás igenis fontos, ha nem balga módon magoljuk az évszámokat, hanem megértjük a múlt nagy összefüggéseit, és levonjuk magunknak a tanulságot. Ha meglátjuk az erdőt a fától. Minél többet ismerek meg a világból, annál kevésbé tetszik. Mégis, itt kell, hogy éljek, és megalkotnom az adott lehetőségekből azt, amit még senki sem tett meg előttem. A jelenem úgy éljem meg, hogy ha már múlttá törpül, elmondhassam: igenis van fejlődés a történelemben, és büszkén nézhetnek vissza az utódaim. "Magunk legyünk a változás, amit a világban szeretnénk látni."

Erre találsz még érdekes újdonságokat a múltból,

itt pedig a szerző kritikus írását az idei Nyári Ifjúsági Játékokról,

az oktatási rendszerről,

a WC-csészékről!