A pszichológus válaszol - 4. rész

Sternberg (1986) például a szerelem háromszögelméletét állítja fel. Vizsgálatai során rámutatott arra, hogy az emberek különbözőképpen élik meg a szerelmet. Szerinte a szerelem három elsődleges összetevője az intimitás, a szenvedély és az elköteleződés, melyeknek különböző kombinációi hétfajta szerelmikapcsolat-típust hoznak létre:

1.Intimitás, elköteleződés és szenvedély (a háromszög belsejében) ═ Beteljesült szerelem: a szerelem legkiteljesedettebb formája

2.Intimitás (a háromszög felső csúcsán) ═ Szeretet: jó barátság elköteleződés nélkül

3.Intimitás és elköteleződés (a háromszög bal szárán) ═ Baráti kapcsolat: szilárd, nem szerelem jellegű kapcsolat

4.Elköteleződés (a háromszög bal sarkában) ═ Üres szerelem: a szenvedély és az intimitás hiányoznak

5.Elköteleződés és szenvedély (a háromszög alapvonalán) ═ Vak szerelem: „viharos udvarlás” és házasság, mielőtt az intimitás kialakulna

6.Szenvedély (a háromszög jobb sarkában) ═ Elsöprő szerelem: „szerelem első látásra”

7.Intimitás és szenvedély (a háromszög jobb szárán) ═ Romantikus szerelem: a közelség érzése és szenvedély

A legtöbb kapcsolat az életben valójában a három összetevő változatos keverékét foglalja magában, és valahol a tiszta típusok között helyezkedik el. Sőt, az érzelmek természete idővel változhat is, illetve az egyes érzelmek az egyes embereknél eltérőek.

Azt, hogy két ember hogyan éli meg a szerelmet, befolyásolja az is, hogy milyen a kötődési stílusuk. A kötődési stílus nem más, mint az intim kapcsolatokban megjelenő kapcsolódási forma, melyet gyerekkorunkból hozunk magunkkal. Máshogyan szólva, amilyen volt a szülő- gyerek kapcsolat/kötődés, olyanok, vagy legalábbis nagyon hasonlóak lesznek a felnőttkori kapcsolatai egy embernek. A kutatók háromféle kötődési stílust írnak le: biztonságosan kötődő, elkerülő és bizonytalan.

Tehát, mint mondtam, azt, hogy hogyan éljük meg a szerelmet, befolyásolja az, hogy milyen a kötődési stílusunk. Például egy biztonságosan kötődő ember szerelmi kapcsolataiban általában nagyobb önbecsüléssel rendelkezik és boldogabb, míg a bizonytalan ember esetében mindkettő kisebb (a kötődési stílusokról olvashatsz bővebben a Keith Oatley- Jennifer M. Jenkins: Érzelmeink című könyvében, Osiris Kiadó- Budapest, 2001).

„Szeretnék vele lenni, de mégsem érzek lángolást, szerelmet iránta…” írod, majd kérded: „ A legtöbb ember úgy van, mint mi, vagy másoknál jóval erősebb általában a vágyakozás?”

Mint ahogyan fenn kifejtettem, minden ember máshogy szeret, sőt, máshogy igényli a szeretetet.

Ez egyrészt azért van, mert minden ember egyedi és megismételhetetlen, másrészt a társadalom, a kultúra is befolyásolja érzelmeinket.

A szerelemi szenvedélyt, ezt a rejtélyes és hatalmas erőt másként látják a különböző kultúrák. Például nyugaton a legtöbb ember szerint a szerelem természetes, kívánatos és szükséges a házassághoz, míg, mondjuk, Kínában ennél sokkal kézzelfoghatóbb előnyöket kívánnak meg egy házastárstól (például magas jövedelmet).

Ugyanakkor a szerelem, a szenvedély összefüggésben van a szeretett személyről alkotott vélekedésünkkel, mely vélekedések általában idealizálják a másikat: „Mindketten el tudjuk képzelni egymást férj és feleségnek, le tudnánk élni egymással az életünket.”

Az emberek gyakran érzik úgy, hogy a szerelem történik velük - mintha Ámor nyila találta volna el őket, ezért nem is meglepő az a tény, hogy azok az emberek, akik úgy gondolják, életüket külső erők irányítják, nagyobb valószínűséggel élnek át szenvedélyt, mint azok, akik úgy gondolják, hogy sorsuk a saját kezükben van. Tehát a gondolataink is befolyásolják azt, hogy vagyunk szerelmesek.

Összefoglalva tehát számos tényezőtől függ az, hogyan éljük meg a szerelmet, hogyan fejezzük ki a szeretetet és mit várunk a másiktól.

Véleményem szerint a Ti kapcsolatotok amolyan testi-lelki jó barátság.

Megvan az intimitás („…nincs egymás előtt titkunk, megbízunk egymásban, hasonlóan gondolkodunk/ érzünk…”), megvan az elköteleződés („… a gondokat mindig tisztázzuk, segítünk egymásnak, ahogy tudunk…”), csupán a szenvedélyre vonatkozó állításaid ellentmondásosak, hiszen azt írod, hogy „nemi vágyakozás is van” máskor meg, hogy „De az igazság az, hogy sosem éreztem nagy epekedést utána…”(arról nem írsz, hogy van-e szexuális kapcsolatotok).

Amennyiben Sternberg elméletében gondolkodunk, akkor a fentiekből nyilvánvaló, hogy a Ti kapcsolatotok a 3. szerelmi kapcsolat-típusú: Intimitás és elköteleződés ═ Baráti kapcsolat: szilárd, nem szerelem jellegű kapcsolat.

Egy jó, tartós kapcsolatnak, legyen az szerelmi, baráti vagy munkatársi, három alappillére van: a hasonlóság, a közelség/vonzalom és a pozitív interakció. Hogy kézzelfoghatóbb legyen: Azokhoz vonzódunk, akikkel pozitív interakcióink vannak, a pozitív kapcsolat növeli az ismerősséget, ami pedig fokozza a vonzalmat. A vonzalmat növeli a hasonlóság is, azáltal, hogy valószínűbbé teszi a pozitív kapcsolatot. És ehhez jön még a közelség, hiszen kísérletek bizonyítják, hogy azok az emberek, akik gyakran vannak együtt, hajlamosak arra, hogy megkedveljék egymást, még ha a puszta véletlen hozta is őket egymás mellé.

Nálatok a háromból itt is megvan kettő: a hasonlóság („Mindig akad valami beszédtémánk…”, „… hasonlóan gondolkodunk/ érzünk…”) és a pozitív interakció („… napi szinten több órát beszélünk…”, „Amikor együtt lehetünk több napig, akkor mindig nagyon jól megértjük egymást, nem akarjuk, hogy vége legyen a találkozásunknak.”).

Véleményem szerint tehát a Ti kapcsolatotok egy erős és stabil baráti kapcsolat, mely az egymás iránti tiszteleten, bizalmon alapul, időnként megfűszerezve egy kis szexualitással (?).

A helyedben én nem rágódnék azon, hogy ez szerelem-e vagy sem, hiszen jól érzitek magatokat, amikor együtt vagytok (meg amikor nem, akkor is), jól megértitek egymást.

Amint az a fentiekből kiderül, a szerelmi kapcsolatoknak több fajtája van, nincs recept arra, hogy melyik a jó. Minden kapcsolat más és más, kinek mire van szüksége. És ne felejtsük el azt sem, hogy érzelmeink, érzéseink, kapcsolataink is folyamatosan változnak, szóval a Tiétekből is lehet még bármi…

A lényeg, hogy igyekezni kell megérteni és értékelni azt, ahogyan a másik szeret, ami lehet, hogy eltér attól, ahogyan mi szeretjük.

Sok szeretettel!

A válasz erre a levélre érkezett,

Itt olvashatod a korábban beérkezett leveleket,

erre pedig a válaszokat találod!

Kattints a szavakra, és olvasd Zsófi naplóját!

Írj Te is Pszichológusunknak!