Egy este, amikor „csúnya” fiatalok lepték el Óbecse központját

Az estét a zentai Ashen Epitaph nyitotta meg. Igaz, az ilyen-olyan csúszások következtében a tervezett este nyolc órai kezdés helyett csak egy órás késéssel foglalhatták el a pódiumot. S döngöltek bele mindenkit a betonba. Koncertjük elején a megszólalásuk még kissé aránytalan volt, de a 4., 5. dal idejére helyreállt a rendszer. Számomra nem volt meglepetés a bulijuk, de ezt nem negatív felhangként kell elkönyvelni, hanem úgy, hogy hozták a rájuk jellemző színvonalat. A saját, mára már klasszikusnak nevezhető dalaikat megspékelték földolgozásokkal is (pl. Carcass), de számomra koncertjük csúcspontját most is a Hate c. számuk jelentette. Ha jól emlékszem, ezzel is fejezték be a betonozást. De erre azért nem kell mérget venni.

Az őket követő két együttes zúzdája különböző okokból nálam kimaradt. De így legalább sikerült személyesen is megtapasztalnom Drakula gróf megérkeztét a dzsumbuj bulira.

Éjfélkor vette kezdetét az est egyik fő attrakciójaként beharangozott dreDDup koncertje. Ők pedig bizonyították, hogy nem hiába kapták meg a főzenekaroknak kijáró műsoridőt. Industrial elemekkel bőven átszőtt, jól megkomponált dalaik sok embernek okoztak meglepetést. A jól kigondolt színpadlátvány és az ügyesen megkomponált dalok összhatása fergeteges szórakozást kínált a nagyérdemű számára. Mihajlo, az együttes énekese/dalírója mára már nagyon jól kitanulta a frontemberi szakmát, de egy több mint tíz éve aktív zenekar vezetőjétől ez a minimum, ami elvárható. Lemezen eddig nem igazán tudtak meggyőzni, de élőben mindig lenyűgöznek. Ez valószínűleg az élő gitárhangzásnak köszönhető. Értsd: lemezeik megszólalása számomra túlságosan is elektronikus. A legnagyobb örömöt a már évek óta hanyagolt egyik kedvenc dalom, a Blast eljátszása okozta, mely a Mr. Borndead's Feast c. első lemezükön hallható.

A dreDDupot a kikindai Downstroy követte. Meglátásom szerint az ő koncertjüket övezte a legnagyobb érdeklődés, de ez, azt hiszem, nem túl nagy meglepetés, hisz nem először léptek fel Óbecsén, a nagyérdemű már tudta, mire is számíthat a bánáti metálbetyároktól. Koncertjeik energikussága pedig messze földön híres. Ment a pogó meg a jumpdafuckup tízezerrel. Sőt egy ún. halálfallal is megpróbálkoztak, ami azért felemásra sikeredett, hisz a zúzdára váró közönség nagy része nem várta ki a harcra szólító felhívást.

Az est utolsó fellépője a házigazda Bloodline volt, amelynek tagjai aktívan kivették a részüket a szervezésből is. Az elmúlt egy évben nagy változások mentek végbe a zenekar háza táján. Olyannyira, hogy a két alapító gitároson kívül mindenki lecserélődött a bandában. Jelen fellállásnak ez volt az első koncertje, s kénytelen vagyok megállapítani, hogy jót tett az együttesnek az alapos vérfrissítés. Végre van egy megbízható, precíz s egyben tehnikás dobosuk, aki az új basszerrel karöltve bombabiztos ritmusokat szolgáltat Zoki és Kuki gitárosok kőkemény riffjei alá. Az énekes egy fiatal srác, hangja erőteljes és - ami nagyon fontos - nem egysíkú. Van még hová fejlődnie, de ha így folytatja, egy év múlva garantáltan lebömböli az emberek fejét a koncerteken.

Becslések szerint nagyjából 500 látogató fordult meg a Festen, ami azért elég bizonytalan egy ingyenes rendezvény esetében. Ami fontosabb, hogy a szervezők csillagos ötösre vizsgáztak. Várjuk a következő adrenalintúladagolást.