Sziget

A38 .Furcsa egy helyszín, hajófeneket leginkább a mennyezet idéz. Nagy tér, néha túl nagy. Néha kicsi. Amorf, mint a ~. Akusztikáját szidjuk sokszor. Az Erik Sumo Band Harcsa Veronikával és Kiss Erzsivel kiegészítve azt dalolja benne: diszkó van a fejemben, meg hogy én sziklás hegyem. Nyilván a megmászás nehézségeire utal. Alig vagyunk, mégis az egyik legszebb éjszaka. A fal rugalmas és puha. Belesüpped, aki rátámaszkodik. * Máskor be sem lehet jutni. Charlie Winston ki sem hallatszik a sátor mögötti kiskocsmába, ahol süvölt a szél (→ vihar). * Itt lép fel az isteni Nina Hagen is. Lemaradok, de csupa jót hallani. A gumifal magába szívja a Peachest, az Alvint, a Gorillazt (amely tömegmozgató erejével majdnem megismétli a Loveparade-horrort), a Yeasayert. A helyszín méretei nem változnak, mégis mintha nőne. Évről évre nagyobb.

--

Civil~ .Ez viszont összement, gyérebb is, mintha a dolgozóknak is gyorsabban lenne elege belőlünk. Utolsó délután már pakolnak. Megkérdem, beírhatom-e a térképbe az országom nevét. Megvető válasz: ha nagyon akarod. Identitáscserék az Amerikai Nagykövetségben, új és új erényeket pörgetek az Új Akropoliszban (filozófiai trupp, ógörögösen kedvesek). Ugyanott hosszas beszélgetések. A Nyugat-Balkán-társaság elmagyarázza a történelmemet, politikai konfliktust szítok Koszovó szabadságát illetően (nem vagyok rá büszke, de az ostobaság fertőz). Az élő Honfoglalóra várni kell, a Szabó Ervin Könyvtárra úgyszintén. Mennyi teljesítetlen küldetés! * A központban, bár valószínűleg senki nem tervezte így, egy nukleáris dinoszaurusz áll. Rozsda zabálja, de ugrásra kész. (→ szerelem)

--

Jugoszlávia. Nem létező hely, akárcsak a ~. Ám az utóbbi létezése valahogy generálja az elsőét. Szlovének és horvátok egyként üvöltik felém, hogy jugoslavljanin. A jelenséget reuniónak is nevezik, bár nem pontos a terminus. Senki sem viselkedik itt úgy, mintha bármi is szétesett volna.

--

Kaja/pia Bélrendszerem terhelése nem illik e lapokra, de mégis. A ~ hedonistává gyúr. Szilvás lepény, az idén hódító kenyérlángos (kolbászos és szalonnás kiszerelésben is kapható), jérceraguk és tarhonyák, mákos gubák és narancsos piték. A hotdog, ahol nem lehet kártyával fizetni és a tejfölös-foghagymás lángos, ahol lehet. Gargantua megirigyelne. * Fűszeres meggy, ágyas meggy, a Dreher drága, de nincs más. Mojito, tequila és csempészpálinka, abszint a szomszédtól (→ szomszéd). A pincérek fizettetni akarnak maguknak utolsó éjszaka. Nem.

--

Karszalag .Még itt van a csuklómon. Kék-sárga. Úgy tervezem, ezt a köldökzsinórt az írás befejezése után tépem el. (→ valóság) Nem élhet múltjában sem nemzet, sem ember. Van, aki addig tartogatja, míg nem kap újat a szigetközi válság végén.

--

Mirror. Összecsúsznak az évek: emlékeimben még mindig tükrök és szeparék. Pedig cirkusz lett már ebből. * Mozgóképek vetülnek, szerzők beszélnek róluk. Perverz dokumentumfilmek és a Berlini Feszt visszhangja. Bruce LaBruce itt áll előttem, aláír nekem. A forradalom a barátom, idézek neki egy korai művéből. * Beszélgetések. Csupa tolerancia, bár elhamarkodottnak érzem a fene nagy optimizmust Magyarország szociológusaitól. * Esténként ismét Diva Thomas, idősödő dáma/úr Marilyn Monroe-t énekel. Uncsi, láttuk már. Utána dübörög a zene, előbb-utóbb mindenki belép ide, előbb-utóbb mindenki táncol. Csak a padka, ahol annyi szép órát ültem végig, csak az hiányzik.

--

Mr2. 30y vagy Nemjuci, Quimby vagy Vad Fruttik. Utóbbi energiabomba, pörögve üvöltjük, hogy lehetek én is, lehetek én is az egyetlen. Péterfy Bori kimarad idén, mert épp a sátramnál foglalatoskodom. (→ szomszéd) Időnként kivándorlok a magyar zene e fellegvárához, hogy hajtogassak a kukák mögött egy álmot vagy hogy akkor kezdjem el, mikor más már befejezte. Ismerős helyzet: minden koncerten nyomul a nyugat, külföldiek csoportjai. Nem beszélik, csak értik.

--

Nagyszínpad. Mindenek központja, már a ~ előtt két nappal is forrong. Csak múlna már el, nem is én vagyok ez már, károgom a Lovasival. Egy banda halála akkor is tragikus látvány, ha sosem hallgattad. Másnap az életet ünnepeljük (még ha nincs is benne több móka). A távolból. Vörös, vörös bor száll a széllel, a UB40 slágeresdit játszik. * A Ska-P a pokolban üdvözöl, ahol rendőrmajmok törik le a népfelkeléseket. Nem tart soká a The Hives, de kemény, mint a svéd sziklák. Mika csak messziről, a fűben: a Sweet Dreams ráz fel leginkább, mert nem számítottunk rá. A 30 Seconds to Mars a hét csalódása. Leto hollywoodi pózer, egész lénye olyan igazi, mint blansportól gyenge haja, a vadász éjszakájába bambulva veszem észre, hogy a lemezen a hangját is kivasalta valami ügyes technikus. A The Cribs nem tolja rosszul, de a főfolyamhoz képest gyenge, főképp, ha vetek egy pillantást a Kasabianra. És a Múzsák zenéjéhez még ez is csak vértelen bevezető. A felfedezetlen vágyak himnuszától indulunk, feloldozásért dalolunk az Eurázsiai Egyesült Államok közepén, és még mielőtt kifutunk az időből, eltipornak bennünket Cydonia lovagjai. Síráshatáron imbolygok vissza a sátorig, és arra gondolok: megérte.

--

Romasátor. Ott áll, színes és kellemes. Nem sokat tartózkodom benn, de a ~ világfalu-jellegéből nem hiányozhat. Bár határai kitágultak (már el-elrugaszkodnak a cigányzenétől, klezmer bömböl benne naponta kétszer), még mindig egy előítéletmentes világot képvisel. Odakint (→ valóság) nem létezik ilyesmi, sosem is volt. A ~ arra is jó, hogy ezt elfelejtsük.

--

Szabadság. Ködös filozófiai fogalom, ha odakint használjuk. Itt benn langymeleg szó, értelme nincs. Mert nem mondjuk ki. Éljük. Foucault tán büszke lenne ránk: újraírjuk a határokat. A Duna-part homokjában szeretkező párok. Mögöttük egy fiú spontán előkapja, aztán elteszi. A sátrak között este kilenckor meztelenül rohangál egy pár. A sátram mögött orális szex folyik. '68 jár az eszemben és cigarettára gyújtok.

--

Szerelem Szerelmes vagyok naponta legalább egyszer. A barátokba, akiket nem láttam egy éve. A szomszédokba. A fellépőkbe. A Hungarikum szakácsnőjébe. A dínó nukleáris árnya rám vetül, vaníliaillat a levegőben. Imádok fűben heverni, viharban rohanni, Duna-parton sziklára feküdni és elaludni egy pillanatra. Szerelmi börtön a ~, Genet rózsája. Szerelmes vagyok a kikorhadt fatörzsbe, szerelmes a dudorászásba is: szóljál már muternak, dobjon le szotyira pénzt.

--

--

Színház. Elhatározom, hogy nem kell. Ki akarom kerülni (bár nagy a kísértés, hogy újranézzem az InTime-ot Frenákéktól). Ha azonban nem mész a színházba, itt a színház jön beléd. Hófehér hajó halad a bazársoron, rajta elektronikus ütemek és rock keveréke. Szellemek üvöltenek. A hajó előtt gólyalábas óriások. Konfetti hull az arcomba. Később tudom meg, hogy ha követtük volna őket, habpartiba torkolló előadás lett volna jutalmunk.

--

Szomszéd. Nem válogathatod meg. Sokszor zavaró, főleg, ha magyar (mindig van valami bajuk, nem tetszik a show, nem tetszenek az árak, nem tetszik a külföldi). Idén még ez a törvény is megdől. Hollandok fogadnak, de franciák is vannak bőven. Sátram a szekrényük mögött. * Családdá növi ki magát a szomszédság ez évben. Közös italozások és miegyéb. Tanulok hollandul olvasni, sekit szívunk (kézzel csavart cigi, gyér idegen nyelvtudásom alappillére).

--

Tarot. Minden évben itt van, a labirintus a központja. Az akasztottat húzom és órákat bolyongok odabenn. Amikor kijövök, tudom, hogy ~ van. * A lelkisegély-sátor is használja. Húzhatsz lapot, raknak neked kelta keresztet. Különleges pakliból a belső gyermek kártyáját is kiemelheted. Jung árnyéka ott motoszkál minden helyszínen és minden zegzugban.

--

Valóság. Hét napra értelmét vesztett fogalom. Szürke arcok jellemzik és lassan vánszorgó idő. Szorongató, kafkai állapot, amely csak utolsó reggel szállja meg a koponyát. Vadállat egy sötét dzsungelben. Kicsit, mint a halál. De erről tudod, mikor jön el. Amikor a K-hídon végigmenetelve, egy hét csodáit vonszolva nehézzé válik a csomagod és beleveszel az életbe. Még két nap és felveszed a ritmust. Még egy hét és te is szomorú nyomorék leszel. * Még nem. Még ~ van.

--

Vihar. Otthon lyukat nyitott a földben. A föld nem tudta elnyelni, elárasztotta a járdákat. Itt még a természet is más. * Az első hirtelen támad és ijesztő, de az A38 mögötti fedett kocsmába menekülünk. A White Stripes szól, hét nemzeti hadsereg se tudja megállítani a zuhogó lépteket, melyek túlharsogják az esőt. * A második váratlanabb, mire biztos helyre érünk, már nem lehet tudni a határt test és ruha között. Le a nedves gönccel. Sötét van, csak a testek neonja világít. A vihar tizenkilencedik századot idéz. A nagy narráció újra él. Dobja kívül reked a szerelmen.