Léleklak
Avagy elmélkedések arról, hogyan közvetít az öltözék test és lélek között (I. rész)
A trénerka
Vajdaságban trénerka, Magyarországon melegítő, tréningruha, edzőruha, mackó, jogging vagy szabadidőruha. Bárhogy nevezzük is, mindegyik elnevezésben benne rejlik a ruhadarab funkciója. Tehát arról az öltözékről van szó, amelyben sportolunk, edzünk, lazítunk, szabadidőnket töltjük.

Megfigyeléseim szerint azonban egyre többen hordják előszeretettel a legkülönfélébb helyzetekben. Elsősorban a kelet-európai országokban. Nekem is van tréningruhám, mégsem megyek benne dolgozni, vagy sohasem mentem benne iskolába, hétvégén szórakozni meg még úgysem. És mivel mindenki magából indul ki, elgondolkodtam: hogy is van ez akkor?
Kétségtelenül a lehető legkényelmesebb ruhadarab. Mit próbálnak vele kifejezni a viselői? Milyen üzenetet hordoz mások számára? És az illemmel mi a helyzet?
Megpróbálok egy kicsit a dolog mélyére nézni!
Mit van a ruhán felül?
Alighanem egyetérthetünk abban, hogy az öltözékünk rólunk árulkodik. A ruha régen is és ma is mutatja az illető társadalmi helyzetét, életkorát, származását. Az egyéniség az apró részleteken, kiegészítőkön keresztül bontakozhat ki. Napjainkban azonban sokszor a divat az, ami megmondja nekünk, kik is vagyunk.

Alaposabb vizsgálódással megválaszolhatjuk, pontosan mi az, ami kifejeződik belőlünk egy-egy ruhadarab által.Az anyagi helyzetünk biztosan, de sok minden más is, ha jól belegondolunk. A pszichológia minderről azt mondja, hogy az emblémák használatát (jelkép, jelvény, címerkép; valamely fogalom jelképes ábrázolása), mint amilyen a ruha, a haj, a testdísz, mindig az adott kor szokásai, kulturális szabályai és a divat határozzák meg. A ruha sokat elárul a viselőjéről: a hovatartozásáról, a foglalkozásáról, családi állapotáról, értékrendszeréről. A hajviselet mint embléma szintén kifejezhet valamilyen csoporthoz való tartozást is (pl.: bőrfejűek). A bajusz és a szakáll a férfiak külön „dísze”, emblémaként ez is hordozhat jelentést. És számos más külső jegy adhat még információt a másikról, például az ékszerek, jelvények vagy a smink.
A divatjelenségek mögöttes jelentésének megfejtése részben azért nehéz feladat, mert újabban nem a szimbólum eredeti jelentésével, hanem többszörös áttételekkel kell számolnunk.Például egy nagy kereszt a nyakban még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy valaki hisz Istenben és bízik a bűnbocsánatban, hanem lehet csupán csak egy zenei stílus rajongója vagy egy gazdagságával felvágni kívánó „kemény fiú” a külvárosból.A ruhák azonban sokszor nem is csak a pénztárca vastagságát, hanem bizonyos tudáskészletekhez való hozzáférést mutatnak meg. Más szóval, valaki, aki anyagilag megengedhetne magának drágább és márkásabb ruhadarabokat, az alsó és középkategóriás márkanévvel ellátott darabokat hordja, mert a „márkás cuccokról” alkotott ismeretei nem terjednek tovább az Adidastól. Ezek a ruhák pontosan leképezik azt a horizontot, ameddig akkor láttak el, amikor még üres zsebbel álltak a kirakatok előtt. És mindez sokat elárul az illető múltjáról és gyökereiről.
A divat önmagában tehát nem határozza meg a személyiségünket, csak kereteket ad, melyek között mozoghatunk. Sokszor fordított az eset: önmagunkból szeretnénk „elmondani” valamit külsőnk segítségével.

Mindezek fényében felmerül bennem a kérdés, hogy ha valaki felvesz egy márkás melegítőt, akkor a sportolás iránti elkötelezettségét, a márka iránti rajongását vagy az oldschool-hiphop melletti elkötelezettségét demonstrálja-e. Vagy azt akarja kifejezni, hogy neki van pénze „márkás” cuccokra, és hát a tréningruhán a legszembetűnőbb a márkajelzés? Vagy lazaságát és sportosan kidolgozott izmait „mutogatja”?
Igazából el sem tudom képzelni, mi a cél. Csak érzések, benyomások vannak, sokuk nem is tudatos. És nem pozitívak.
A külsőnk a belsőnk tükre
A szabadidőruha vagy az edző-tréning ruha a szabadságot, a sportosságot, a lazaságot, az önfeledt testedzést, a szabadidőt jelképezi. Azért ez a neve, mert erre a célra találták ki. Iskolába, vizsgára, ügyet intézni vagy étterembe, szórakozóhelyre az alkalomhoz illő öltözék dukál. A ruhánkkal, külsőnkkel ugyanis elsősorban az önmagunkhoz, a másik emberhez és a helyzethez való viszonyunkat is kifejezzük.
Tovább már csak asszociálok: edzett, kigyúrt, laza, sok a szabadideje, mert nem dolgozik, de pénze van… De minél inkább hangoztatja valaki, hogy laza, annál gyanúsabb, hogy valami nyomasztja, valamin görcsöl… Talán a külseje nincs összhangban a belsőjével? De csak a külsőségek a fontosak? És mi van a lélekkel? Lazaság, igénytelenség. A téningruha olyan, mint a pizsama: kényelmes, laza. Hideg, szürke napokon legszívesebben ágyban maradnánk, egész nap le sem vetnénk a pizsamát. A közérzetünk is rossz. Ezt fejezi ki a pizsama vagy a tréningruha. Jellemző a depressziósokra, hogy elhagyják magukat, igénytelenek. A ruha a hangulatunkat is szimbolizálja… És fordítva is működik. Mi is befolyásolhatjuk a kedvünket a ruháink tudatos megválasztásával.

Összegezve, az öltözködés többnyire nem a divat, hanem az önkifejezés közvetlen eszköze. Ha erre tudatosan odafigyelünk, és jól sikerül, mindenki remekül érezheti magát a bőrében.
Hogy miért hordanak a (szerelmes)párok egyforma tréningruhát? Más ruhadarabok milyen üzeneteket hordoznak? Egyes színek hogyan hatnak a hangulatunkra és mit jelképeznek? Ez kiderül a következő részben.





