Modern sámánizmus – Narco Polo

– Hogyan definiáljátok a zenéteket?

Vivien: Csak azt tudom neked elmondani, amit több helyütt is olvashattál már: acid szittya punk folk-rock.

– Mit takar ez? Tudunk esetleg hasonlítani valakihez titeket?

Laró: Igazából csak saját magunkhoz. Teljesen spontán alakult ilyenné, csakúgy, mint maga a zenekar is, az új zenéjével. A régi repertoárból ma talán kettő számot lehetett hallani, a jelenlegi formációnak eddig ennyire jutott ideje.

– Mesélj egy kicsit a zenekarról. Mit lehet tudni rólatok?

Laró: Valamivel több, mint fél éves a felállás, és ahányan vagyunk, annyifelől, annyiféle zenei ízléssel, annyiféle világot hozunk létre, a saját nyelvünkre lefordítva. Mindenki beletette saját magát, és ebből egyszerre egy pillanat alatt megfogalmazódott a zene, amit játszunk, a már említett acid szittya punk folk-rock, amivel számos zenei világot beevezünk.

– Ha valaki nem ismeri ezeket a címszavakat, hogyan képzelheti el mégis a zenéteket?

Laró: Elképzelni bármit lehet, akkor is, ha valaki ismeri ezeket a kifejezéseket. Akkor jöhet rá az olvasó, milyen a zenénk, ha egyszer eljön, és átéli azt az üzenetet, amit ennyiféle ember, ennyi érzéssel gazdagítva, mégis egy zenei mondatként kommunikál. Ha erre akad vevő – márpedig a mai koncert úgy mutatja, hogy van rá befogadó közönség –, akkor, meghallgatva a zenénket, mindenki eldöntheti, tetszik-e neki, kimazsolázhatja belőle, mi az, ami neki ad valamit.

– Mióta léteztek?

Laró: Tulajdonképpen ’95 óta létezik a zenekar, még ha a mai formáció ennél jóval fiatalabb is. Egy baráti-zenei összezörrenésből indult, amikor még egyikünk sem tudta, ebből mi lesz a későbbiekben. Az idő megmutatta, mi az, ami ebből létre fog jönni, illetve változni fog. Már rengeteg dolgot túlélt a zenekar, számos zenész megfordult nálunk, akik ma már másik bandában játszanak. Folyamatosan változunk, forrjuk ki magunkat. Mindig nyitottak voltunk az új dolgokra, ezt a zenénken keresztül próbáljuk is közvetíteni a közönség felé.

– Mi a legnagyobb projektetek jelenleg?

Vivien: Jelenleg mindent így élünk meg. Ez a zentai fellépés is lehetőséget adott arra, hogy dalainkat még tüzesebbé tegyük, felvegyük őket, hogy az interneten megtalálhatók legyenek.

– Ingyenesen elérhetők ezek a tartalmak?

Vivien: Így van, weblapunk a www.narcopolo.hu, de rendelkezünk Facebook-profillal is, sőt, több klipünk a YouTube rendszerében is elérhető.

Laró: Így van, lassan, de biztosan dolgozunk, inkább a koncerteket minőségére, mintsem mennyiségére helyezve a hangsúlyt. Rengeteg az ötletünk, a félbemaradt nóta, ami még szélesítheti zenei skálánkat. Nagyon úgy tűnik, hogy még a zenei stáb sem teljes, ugyanis úgy érezzük, szükségünk van egy hozzánk hasonlóan őrült hegedűsre, akivel egyelőre még nem találtunk egymásra.

– Hol lesztek legközelebb? Hol hallhat, láthat titeket a nagyérdemű?

Laró: Legközelebb egy aprócska fesztiválra látogatunk otthon, Mezőkövesden. Egy teljesen baráti, improvizatívabb együttzenélést szeretnénk megvalósítani. Több fellépésünk nem lesz a nyáron, mint ahogy említettük is, a zenei anyagon dolgozunk majd elsősorban. Az Ifit nem szerettük volna kihagyni semmiképp, ugyanis fontos állomás ez a hely a zenekar történetében. Szerettük volna megmutatni, hol tartunk. A visszajelzések, hál’ Istennek, azt mutatják, hogy jó felé haladunk.

– Sokat hallhattunk az üzenetről, amit kommunikáltok. Mi az, amit közvetítetek?

Vivien: Én egy intenzív utazásként élem meg az együttzenélést, amiben ki tudjuk egészíteni egymást, mindig hagyva egy kicsi kaput, amin beférnek azok az emberek, akik a környezetben jelen vannak. Nagyon fontos, hogy jól érezzük magunkat – mi is, és azok is, akik ellátogatnak hozzánk.

– Ha három szóban kell leírni a zenéteket, akkor…?

Laró: Akkor: Rock, ’n, Roll.

Zenta, 2011. július 23.