Élményfürdő a téglagyári tavakon?

Ami a téglagyári tavakat illeti: mesterségesen alakították, ásták ki őket a XX. század elején és folyamán, az ott lévő agyag kiaknázása céljából. Valamikor jól működő gyár volt, jelentős termeléssel, jó minőségű téglákkal és cserepekkel. Idővel tönkrement, privatizálták, bezárták. Temerin keleti végén helyezkedik el, kb. 40 hektáros területen, szántóföldekkel és kertekkel körülvéve. Amióta a gyárban megszűnt a munka, az általa valamikor használt telephelyen a természet újbóli tér(vissza)hódításának lehetünk tanúi. Terjednek a nádas területek, sűrűsödik az aljnövényzet (újabb és ritkább egyedek megjelenésével párhuzamosan), a már meglévő fák által elszórt magvakból újabb csemeték sarjadnak, melyek évről évre szaporodnak és terebélyesednek.

A fák száma pedig olyan drasztikusan alacsony a temerini határban, hogy ez a szél és más eróziótól védő sáv több mint szükséges. Egyúttal élettér-növekedést is jelent a vadállatok, elsődlegesen különféle vízi- és ragadozó madarak számára. A nádasok nádirigók és nádi poszáták énekétől hangosak, a vizeken tőkésrécék, szárcsák úszkálnak a kicsinyeikkel, néha hattyúk is megpihennek, és a szerencsés szemlélő akár gémet vagy barna rétihéját is láthat. Természetesen békákból sincs hiány (legyen az varangy, leveli, zöld, vagy akár a ritka unka az elhagyatottabb részeken), melyek kordában tartják a rovarpopulációt, és egyben táplálékul is szolgálnak a gólyák számára. Ezenkívül bioindikátorok, a víz minőségének megmutatói. A magasban egerészölyvek köröznek, a fák között pedig színes gyurgyalagok röpködnek. A mostanság igen ritka füsti és parti fecskék is rajokban vadászgatnak, éjjelente pedig előjönnek a baglyok és a denevérek is. A talajt vizsgálva számos rovar- és hüllőfajtát észlelhetünk, körülöttünk pedig szitakötők zümmögnek a víz közelében. A tavaktól távolabb találhatók gödrök is, ahol megtalálható egy ritka húsevő növény néhány egyede is. Halakból sincs hiány, de nagyobb példányok (tudtommal) nincsenek, volt egy betelepítés a helyi horgászegyesület részéről a nagyobb tóba, de miután azt lecsapolták, elhordtak mindent. Azóta újra feltöltődött a meder vízzel. (Mellesleg az egész területre jellemző a vízszintemelkedés.)

Mégis mivel nincs semmilyen védettsége a területnek, ezt az idillt megzavarják a szemétkupacok, melyeket egyes lusta és felelőtlen emberek hagynak maguk után, akár (törvényellenes) kihordással, vagy horgászok és fürdőzők általi „kint felejtéssel”. Körülöttünk szántóföldek terjeszkednek, melyek mellett szintén találhatók eldobált olajos és egyéb flakonok, melyekről műtrágyát és vegyszereket mos a közeli vizekbe az eső, szennyezve a tavakat, túltáplálva a hínárt. A „csöndet” (azaz a természet zaját) megzavarják néha a jövő-menő gépek, de zavaróbb az időnkénti durrogás és vad csaholás (felbőszült ordítozással tarkítva), amikor kilibbenek egy kicsit lövöldözni a vadászok, tetemeket, kilőtt patronokat és egyéb szemetet hagyva maguk után.

Ha sor kerül az „élményfürdő” körüli tervek megvalósítására, ez a terület radikális változásoknak nézhet elébe, amit az itt jelen lévő/átvonuló élővilág fog leginkább megszenvedni. Nem tudom, milyenek a SPA-központtal kapcsolatos elképzelések (azaz pontosan hol és mekkora is lenne), de a polgármester rámutatott társadalmunk egy jelentős gondjára, amely némi aggodalomra adhat okot. Kifejezte reményét, hogy „a választási eredményektől függetlenül egy olyan projektumról van szó, amely majd túl tudja élni a különböző koalíciókat”. Aki valamelyest is követi a hazai (építészeti) projektumok megvalósításának folyamatát, észreveheti, hogy korántsem zökkenőmentesek. Sajnos eléggé általánosak a bürokrácia útvesztőiben megrekedő, korrupció által hátráltatott, „pénzhiány” miatt szünetelő vagy félbeszakított építkezések. Ehhez társul a politikai csatározásokból adódó instabilitás, mivel sokszor a hatalomváltással káderváltás is jár, az egyik párt emberei váltják a másikat, a párttagság pedig fontosabb a szakképzettségnél. Félő, hogy az említett tényezőkből adódóan megtörténhet, hogy letarolják a területet, felemelik a betonvázakat, és leállnak a munkálatokkal. Haszon semmi (kivéve egyeseknek), de kár annál nagyobb. Nem először történne.

A másik, mondhatni problematikus (sőt abszurd) elképzelés a tavakkal kapcsolatos, pontosabban azoknak vízi sportokra, különösen extrém sportokra való használatával. Nem kis tavak ezek (főleg a régebbi nagyobb), de ahhoz, hogy elég nagyok legyenek kényelmes csónakázásra, vízi síelésre, jelentős ritkításnak (esetleg bővítésnek) nézhetnek elébe. Ez annyit jelent, hogy a mostani élettér teljesen megváltozna, urbanizálódna, a természetes élőhelyet tönkretennék. Ez a szintén tervben lévő „halászati turizmussal” nemigen egyeztethető össze. Igaz, van két tó, sőt lehet több is, nagyobb is… Ha ez nem ölne meg vagy zavarna el minden ott élőt, azt majd megteszi a vízi gépek motorjából vízbe ömlő olaj, üzemanyag, füst. A zajszennyezés csak körítés. Mégis ez igencsak csábító lehet a befektető számára, mert kisebb pénz- és munkabefektetéssel nagyobb haszonra tehet szert rövidebb idő alatt.

Kíváncsi vagyok, mi lesz az egészből, de legfőképp egy elsődleges, kidolgozott tervre, hogy tudjuk, milyen irányba halad, mekkora pusztítással járhat, és azt hogyan lehetne megakadályozni, vagy legalábbis enyhíteni. A lényeg, hogy a környezetre nézve minél fájdalommentesebb legyen a változás. Kérdés, hogy mekkora lehet az ilyen jellegű közbeavatkozásnak a lehetősége, mivel maga a terület már alapból egy (belgrádi) cégnek a tulajdonában van, és nem élvez semmilyen (hivatalos) természeti védettséget. De nálunk különben is eléggé gyenge a környezettudatosság, az erre vonatkozó törvények hiányosak, betartásukról nem is beszélve. De mennyit érne, ha nem is lenne ennyire kiszolgáltatott ez a terület? Nálunk (is) a profitorientáltság mindennél erősebb. És a legkérdésesebb a végeredmény, ugyanis az egyáltalán nem biztos, hogy a turistatömegek csak arra várnak, hogy Temerinbe jöjjenek SPA-központba…

Fotó: Varga Dénes és Bognár Róbert