Slobodan Tišma: LILAHARM
92. okt. 21.
Sok időm telt el hiába
És még mindig alszom
Miközben a szárnyas háború ott gubbaszt a folyó túlsó partján
Még nem ébredtem föl
Közben minden állandóan távolodik
Vagy szüntelenül közeledőben van
„Az életből mindig marad hátra”
Még ha elképesztően kis mennyiségekben is
Végtelenül osztódva érkezik majd
A mind apróbb és apróbb karácsonyi ajándékcsomagocskákban
vagy az is lehet, hogy majd egyszerre jön
A Nagy dél, a Teljes éj, a Valamelyik est
a Hajnal, a Mosoly, a Sikoly újból, a Suttogás
„A dolgok természeténél fogva”
A Nagyboldogasszony-templom harangjai még mindig zúgnak
Egy nyári reggelen
Jóllehet, a Szent Senki-templom harangjai kedvesebbek számomra
De azoknak a hangját nem hallom
LILAHARM
21. oct 92.
Mnogo vremena sam izgubio
I još uvek spavam
Dok krilati rat čuči s one strane reke
Još se nisam probudio
A sve neprestano odlazi
Ili se večno približava
„Života će uvek preostati“
Makar u nemoguće malim količinama
Pristizaće beskonačno se deleći
U sve manjim i manjim božićnim paketićima
ili će, možda, odjednom doći
Veliko podne ili Posvemašnja noć, Neko veče
Zora, Osmeh, Krik ponovo, Šapat
„Po prirodi stvari“
Zvona Uspenske crkve još uvek bruje
Jednog letnjeg jutra
Iako, draža su mi zvona crkve svetog Nikog
Ali ta zvona ne mogu da čujem.jpg)
