2011. november 30.
Tündérpor és dzsesszvarázs
„Az öröm olyan galamb, amely a laza lélekre száll sokkal szívesebben, mint a feszült lélekre.”
Hallgass hát egy kis dzsesszt, Barátom, közben engedd a Tündérednek, hogy közel férkőzhessen a lelkedhez, hogy cirógathassa, dédelgethesse, hagyd, hogy azt tegye, amit a szíve diktál, ami a lényege, hogy adhasson, önzetlenül, illetve a jóság szelíd önzésével tegye ezt, hiszen ez az érintés mindkettőtök számára – Öröm. Hangold D-re a hétköznapok túlfeszült húrjait, s finom pengetéssel kísérd a Jamaicai Trombitást. A dobos a cintányéron sepreget, a nagybőgős cigarettája csonkig égett, de ő lehunyt szemmel csak befelé figyel. Az óceánjáró zenekar koncertje elkezdődött, csukd be a szemed magad is, és utazz a ritmussal.
Gondolatban átölelem a Tündéremet, és lassan a mesék végtelen bölcsességének nektárjába süllyedek. A külső kertek kontúrjai elenyésznek, falaik elvékonyodnak, apránként áttetszik rajtuk a való.
„Azt feleled nékem: – Ez nincsen egészen úgy.
– Semmi sincsen egészen úgy – felelem én. Vagyis minden, amit mondani tudok, esetleg tizenöt szempontból érvényes, a tizenhatodikból nem. S lehet, hogy néked éppen ez a tizenhatodik szempont tetszik legfontosabbnak. Akkor hát megbuktam nálad.”
Az igazi bölcs onnan ismerszik meg, hogy sohasem állítja körmeszakadtáig, hogy néki van igaza, ezt jegyezd meg jól. Körbejárja a probléma házfalát, elidőz minden rejtett ablaknál, zegzugnál is, nem csupán a főbejáraton dörömböl. A fiának, Tahtúrnak mesélő Hábi-Szádi keleti mágus – akárcsak meséinek hősei – is éppen ezt teszi. Miközben engedi, hogy a hallgató/olvasó is megfürödjék a Tudás kristálytiszta életvizében. Egy tapasztalatokban gazdag élet minden bölcsessége két kartonborító közé zárva. A kulcs pedig a Te kezedben…
Ezen a héten egy könyvet ajánlok elolvasásra, mindjárt itt a lapunk elején. Ez mind én voltam egykor – Hábi-Szádi kűzdelmeinek könyve. Az idősödő Füst Milán ebben rekonstruálta negyven éven át írt, majd Budapest ostroma idején elveszett naplóját. Egy „bölcseleti Ezeregyéjszaka” ruhájába öltöztetve, mesék burjánzó vegetációjára aggatva a Tudás megannyi gyümölcsét.
Amennyiben továbblapozol, találni fogsz a mai számunkban még egy részletes(ebb) könyvismertetőt is. Ő ihletett meg most engem e vezércikk megírására. Hátha Te is ihletet merítesz mibelőlünk, s elküldöd nekünk a kedvenc köteted ajánlóját. Így legyen. Ezenfelül pedig…
„…ne csak az eszeddel figyelj, mert az nem elég nekem. Az egész lelkeddel, vagy mondjuk úgy: a szervezeteddel figyelj rám, akkor jobban meg fogsz érteni. És az idők folyamán egyre jobban, erről biztosítalak.”
