Puszedli és cseresznyepálinka -- Színházlesen Zentán
Az év utolsó hónapja csupa mágia. Zentán meg aztán pláne! Csillognak az utcák, varázspor hullik alá az égből, s egy héten többször is nyikorog a színház öreg ajtaja. Itt egy kis dráma, ott egy csipet musical, Csehov kopogtat éjjel, Madách jelentkezik ötórai teára. Boldog is a zentai színházrajongó: kiharcolja a neki kijáró jegyet, előveszi a jobbik ruháját, s enyhe bizsergést érez szívének közepe táján. Majd hirtelen belé karol Dionüszosz, oldalán a nevetgélő Tháliával, s együttesen kísérik helyére az izgatott nézőt, aki véletlenül a vasárnapi jegyét lobogtatja az érdeklődők felé az aktuális szerdai helyett.
Fotó: Mikus Csaba
Jóccakát, mama!
December első darabja Marsha Norman Pulitzer-díjas műve, a Jóccakát, mama! volt, amely a Zentai Magyar Kamaraszínház második bemutatója az idényben.
A történet egy habókos anyáról, Thelmáról (Banka Lívia) és életunt lányáról, Jessie-ről (Szilágyi Ágota) szól. Amióta Jessie-t elhagyta a férje, mama és leánya együtt élnek újra. Egymás mellett tengődnek, egymás mellé beszélnek, süket füleik nem hallják a másikat. Jessie minden napját cukormázas otthonában tölti. Reggeltől estig pongyolában jár-kel, puha rózsaszín házipapucsban csoszog, hol karamellát szopogat, hol mogyorós pralinét fal. Egy este váratlan bejelentéssel fogadja hazaérkező anyját: öngyilkos lesz, ha törik, ha szakad. Thelma kétségbe esik, Jessie pedig természetes higgadtsággal tárja fel tervét, miközben háztartási tudnivalókkal bombázza a megsemmisült mamát. Anya és lánya utolsó éjjelüket töltik együtt, emlékeznek, pletykálnak, mély kérdéseket tesznek fel egymásnak, őszintén felelnek a másiknak, s minden érzékeny pillanatban szájukba tömnek egy bonbont vagy egy habcsókot. Apránként tárul elénk két nő jelene, múltja, világnézete s két ellentétes személyiség éles rajza.
Fotó: Mikus Csaba
A rózsaszín díszlet és a földön heverő cukorpapírok között egy átlagos szombatra gondolok, amikor ebédidőben ébredek, mesefigurás köntösben bolyongok a házban, s estig fel sem öltözök. Elém furakodik a kép, ahogy a szekrényben desszert után kutatok, s ragyogó arccal viszek anyámnak is néhány darabot a talált kincsből. Aztán a lábához kuporodok, csacsogunk, mesél, de néha inkább az ordító sorozatot fülelem szavai helyett.
Már-már magamon érzem Jessie hálóruhájának súlyát, pedig nem lépett le a férjem, nincs börtönben a fiam, nem unom az életet, és idáig meg sem fordult a fejemben, hogy véget is vethetnék földi létemnek.
Hogy van, aki másképp látja? Hihetetlen! S végül Jessie is véghez viszi elhatározását, a tejcsoki keserűvé válik, hiába a rimánkodás, a rengeteg ígéret, a megannyi kérlelő szó (mely közben időnként önkéntelenül fogom be a fülem), revolver dörren, sikolyok szállnak. Mama leánya nyomába eredne, de képtelen rá. Nem dobhatja el magától azt, amit a legjobban szeret: az olykor szörnyű, a sokszor kínzó, de mégis imádni való életet.
Marsha Norman: Jóccakát, mama! Fordította: Ungvári Tamás. Mama, Thelma: Banka Lívia. Jessie Cates: Szilágyi Ágota. Dramaturg: Gyarmati Kata. Díszlet és jelmez: Csík György. Asszisztens: Ferenc Jutka és Bózsó Izabella. Rendező: László Sándor.
Cseresznyéskert
Néhány nappal később a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata állt a zentai közönség elé. Lekapták a polcról Csehov egyik klasszikusát, a Cseresznyéskertet, melyet egy jókora tollseprűvel poroltak le, gondosan ügyelve arra, hogy néhány kósza pókháló azért lengedezzen még rajta.
Hogy képben legyen a kedves olvasó (ennek ellenére gyorsan kölcsönözd ki a könyvtárból, ha még eddig nem tetted), elmondanám, hogy a mű óriási vonalakban egy orosz földbirtokosnőről, Ljubov Andrejevna Ranyevszkajáról, annak családjáról és holdudvaráról szól, aki Párizsból hazatérve eladni kényszerül családi birtokát.
Fotó:Kovács Attila
Az előtérben ácsorogva két szia közé hirtelen egy zenekar csöppent. Oroszos dallamok vegyültek a várakozásba, végtagjaink lassan feloldódtak, s Bakos Árpád, Pešikan Balša és Vörös Csongor húzták a nótánkat páholyunkig.
Bérczes László rendezésének és Sárkány Sándor díszlettervének köszönhetően a színpad száznyolcvan fokot fordult, a nézősereg riadtan vette tudomásul, hogy a színészek bárhonnan előbukkanhatnak, talán mellette ülnek, talán átlépnek rajta, esetleg a sorok közé ékelt pódiumra pattannak. A színes jelmezek kavalkádjában hamisítatlan orosz virtus táncolt, szenvedély keringett, románc bontakozott, vodka folydogált. A jellegzetes karakterek mellé élő zene társult, a zenészek szerves részét képezték a darabnak, s négy helyett két felvonásban izgulhattuk végig a hősök sorsát.
S hogy hogyan repülhet el három óra észrevétlenül? Ülj le egy rozoga székre egy illatozó cseresznyefa alá, s megtudod!
Anton P. Csehov: Cseresznyéskert. Szereplők: Vicei Natália, Pámer Csilla, Kalmár Zsuzsa, Szilágyi Nándor, Csernik Árpád, Pálfi Ervin, Kovács Nemes Andor, Pesitz Mónika, Szőke Attila, Körmöci Petronella, Mihajlo Jančikin, Ralbovszki Csaba, Takács Tibor, Baráth Attila és Szabó Zoltán. Díszletterv: Sárkány Sándor. Jelmezterv: Ledenyák Andrea. Zeneszerző: Bakos Árpád. A rendező munkatársa: Kiss Mónika. Rendezőasszisztens: Úri Attila. Súgó/ügyelő: Engi Georgina. Rendező: Bérczes László.
A szerző a zentai színtársulat Valahol Európában című darabjáról!
