Liszt Ferenc és Petőfi Sándor egy belga képregényben

Gyermekkorom egyik kedvenc képregényhőse volt Lester Cockney (avagy szerb kiadásban: Lester Kokni), az ír kalandor, aki szinte az egész világot bejárja a sorozat epizódjaiban. Jószerivel nincs is olyan pontja glóbuszunknak, de legalábbis az eurázsiai és az amerikai kontinensnek, ahol ne keveredett volna életveszélyes helyzetekbe, izgalmas akciókba, s ne gyűjtött volna be vágott, szúrt vagy lőtt sebeket. A sorozat szerzője a belga Franz Drappier, aki hazája legnemesebb képregényes hagyományait örökítette tovább műveiben.

Franz Drappier 1948-ban született, és a francia (azaz vallon) nevén Monsként, hollandusul (vagyis flamandul) pedig Bergenként jegyzett város művészeti akadémiáján szerzett oklevelet. Karrierjét a múlt század hatvanas éveinek végén kezdte grafikusként, illusztrátorként, képregényrajzolóként. Olyan kiváló forgatókönyvírókkal hozta össze a sors, mint A.P.Duchetau, Vic, vagy J.L.Vernal, velük indította el későbbi, az évek múlásával egyre nagyobb népszerűséget elérő sorozatait.

Azonban a Lester Cockney volt az első olyan vállalkozása, amelyben – úgymond – elbeszélői alkata is kiteljesedhetett. A sorozat hét epizódja jelent meg a Lombard Kiadó gondozásában, majd 1994-ben elkészült az Irish Melody, két évvel később pedig a Shamrock Song című rész. Az utóbbiak érdekessége, hogy ezekben a főhős gyermekkorát, ifjoncéveit dolgozza fel. Franz Drappier – aki 2003. január 8-án, alig ötvenöt évesen hunyt el – szívesen dolgozott együtt más szerzőkkel is különböző sorozatokon, de alkotói felkészültségét, sokoldalúságát s mintegy kiteljesedését jelzi az is, hogy könnyűszerrel tudott együttműködni különféle forgatókönyvírókkal, mégis szívesen dolgozott egyedül is. Halálával több olyan – magyarul, sajnálatos módon, egyelőre ki nem adott – megkezdett képregénysorozata is félbeszakadt, amelyekről úgy tudjuk, még sok időt akart a folytatásukkal tölteni, vagyis újabb és újabb epizódokkal szaporítani.

1984 októberében jelent meg először az újvidéki Stripoteka című képregényújságban Lester Cockney története. Franz Drappier ebben a sorozatában – a már említetteken kívül – egy másik típusú alkotói felkészültségnek is szép példáját adta: a történelminek. Cockney ugyanis úgy járja végig a fél – vagy olykor úgy tűnhet: az egész – világot, hogy közben az adott kor történelmi eseményei, a megjelenő, egykor élt, valós szereplők (köztük a magyar Petőfi Sándor és Liszt Ferenc is) valós életútja, természetesen a szerző fantáziájának megfelelően, itt-ott tehát enyhén módosítva, de nagyjából mindig rendjén, vagyis a helyén van. Tehát személyiségük nagyjából megfelel történelmi, esetenként zene- vagy irodalomtörténeti ismereteinknek… Ami azért, valljuk be, nem mindig magától értetődő sem a képregényekben, sem az amerikai álomgyár mindenféle filmes feldolgozásaiban. Az pedig, hogy egy belga szerző érdeklődik a magyar történelmi témák iránt (is), külön érdekessé teszi/teheti számunkra ezt a képregényt.

A mű, vagyis a teljes képregénysorozat cselekményfolyama egy szerencsétlen londoni kalanddal kezdődik, amelyik egy fiatalember, Peblton úr tragikus – erőszakos – halálával ér véget, Lester Cockneynak pedig menekülnie, bujkálnia kell… Amikor később mégis elfogják, besorozzák őt az angol hadseregbe, így keveredik hősünk Indiába. A katonaságból megszökve Afganisztánba érkezik… S igyekszem itt csak nagy vonalakban felvázolni, berajzolni a térképre Lester Cockney kalandozásainak útvonalát, hogy mielőbb eljuthassunk ahhoz a ponthoz, amikor megjelenik a történetben a magyar szál…

Az útvonal következő állomása Pakisztán, ahová Cockney a történet elején elhunyt fiatalember rabul ejtett szüleinek kiszabadítása után érkezik, hogy ott biztonságba helyezze őket. Ráadásul a főhős időközben beleszeret Pebltonék lányába, Emmába… Jaj, ekkorra azonban a cselekményszálak már jócskán összekuszálódnak, hiszen, ugye, az egész család őt hibáztatja a fiú haláláért… S igyekszem nem elveszni a részletekben… Emma csak azért fontos most nekünk, mert miközben Cockney ott ücsörög jobb sorsára várva egy pakisztáni brit erődben, a lánytól érkezik levele, amelyben a segítségét kéri: barátnője, Ilona von Horváth(!) grófnő egy pandzsábi rádzsa fogságába esett. Szerbül Otmica u Pendžabu címmel jelent meg az a rész – eredetiben: Une Hongroise au Pendjab –, amelyben Lester Cockney a magyar grófnő megmentésére indul. A következő három epizód pedig lényegében itt játszódik a környéken, a Kárpát-medencében, az akkori Magyarországon, hiszen már a történet címe is erre utal: Visszatérés Pécsre (Je veux retourner à Pécs!).

Habár eredetileg Londonba indultak Emmához és családjához, Ilona mégis addig erősködött – no persze, női praktikák meg miegymás –, hogy végül Magyarország felé vették az irányt. A Földközi-tengeren hajózva így előbb Törökországban szálltak partra, majd Albániát, Boszniát és Horvátországot keresztül s kasul végigkalandozva érkeztek meg Pécsre.

Szóval, valahogy így…

A Dunai összeesküvők (Les Conjurés du Danube) című epizód teljes egészében Magyarországon, az 1848-as forradalom és szabadságharc idején, illetve néhány nappal közvetlenül előtte játszódik. Érdekes azt látni egy – eredetileg – belga képregényben (de ugyanilyen érdekes a Stripotekában is…), hogy a szövegfelhőcskékben – az eredeti kiadásban is! – magyarul van beírva a szöveg… „Jó napot, messziről jönnek?” „Jó napot, bácsi, igen messziről.” „Ha elmondanám, igaziból nem hinné el!” „Van nyúlpörkölt paprikás krumplival!” A fordítás pedig a francia anyanyelvű olvasókat (is) a lábjegyzetekben igazítja el, a képek aljában… És ezzel a megoldással jelent meg a képregény szerb nyelvű változata is.

Magyarországra érve az első ismert személyiség, akivel találkoznak, Liszt Ferenc, a zeneszerző, aki épp néprajzi gyűjtéseket végez vidéken, vagyis népdalgyűjtő körúton van épp. Lakodalmat ülnek a faluban, ahová a messziről jött főhősök megérkeznek, de hamarosan betoppannak és kellemetlenkedni kezdenek az osztrák katonák. Lester Cockney pedig, akinek az igazságérzete nem hagy nyugtot, nem képes ölbe tett kézzel nézni mindezt, végül összetűzésbe keveredik velük, ezért ismét menekülniük kell.

Ugorjunk…

Később Budapesten találjuk a történet főhőseit, betérnek a Pilvaxba, találkoznak Petőfi Sándorral, amikor pedig az osztrákok, akik a falusi incidens miatt még mindig üldözik őket, már a nyomukban vannak, személyesen Liszt Ferenc menti meg őket. Ilona édesapját időközben egy osztrák golyó megöli, a birtokot fiútestvérei öröklik, a lány pedig Lesterrel együtt elhagyja Magyarországot. A következő – Örökség, vagyis La Déchirure című –, tizenkét évvel később, 1860-ban játszódó részben már Írországban találjuk őt a férfi oldalán. Ezt a részét azonban már nem is mesélem tovább…

Majd találunk még arra is alkalmat…

A történetet azonban számomra már gyerekfejjel is különösen izgalmassá tette, hogy történelmünk fontos alakjai és eseményei jelennek meg egy külföldi – nemzetközi hírű – képregényben, amelyik ily módon egyfajta sajátos tisztelgéssé alakul át: emlékük és életművük előtt. Különösképp, hogy a képregényepizód utolsó oldalain a már idős Liszt Ferencet (1811–1886) láthatjuk, amint a zongoránál ülve, komponálás közben egy nagyszerű emberre, Petőfi Sándorra emlékezik…

Ahogyan azt a nagyszerű, belga kis Móricka elképzeli…